Ovisvilág - Tanácsok Szülőknek

 

Izrael népe akkoriban római fennhatóság alá tartozott. A Római Birodalom uralkodója, Augusztusz császár elrendelte, hogy tartsanak népszámlálást. Ehhez mindenkinek vissza kellett térnie a szülővárosába, hogy a római katonák ott írják össze őket. József családja Betlehemből származott, ezért nekik oda kellett utazniuk.

 

József már kora hajnalban felnyergelte a szamarat, felpakolta rá a szükséges dolgokat. A várandós Mária felszállt a nyeregbe, és elindultak a júdeai Betlehem felé.

- Bárcsak ne most kéne mennünk! – mondta József. - Már olyan közel van a kisbaba születésének ideje.

Mária bólintott. Igyekezett fennmaradni a szamár hátán, ami nem volt könnyű dolog, gyakran elveszítette egyensúlyát.

„Milyen hosszú lesz ez a nap!” – gondolta magában.

 

Egyik óra telt a másik után, felkelt a nap, egyre magasabbra emelkedett az égbolton és egyre nagyobb lett a hőség. Máriát majdnem elnyomta az álom. Leszállt és egy darabig gyalog folytatta az utat, de hamarosan annyira elfáradt, hogy József visszaültette a szamár hátára.

 

Végre megérkeztek Betlehembe. Az utcákon óriási volt a tömeg és a zaj. Mária erős fájdalmat érzett.

- József, azt hiszem, hogy nemsokára megszületik a gyermek. József elsápadt. –Azonnal keresnünk kell valami nyugodt helyet, minél távolabb ettől a nagy nyüzsgéstől – mondta.

 

A vendégfogadóban nem volt hely. Házról házra jártak, szabad szállást keresve, de sehol sem tudták befogadni őket. József elkeseredésében így kiáltott fel:
- Nincs egyetlen hely sem ebben a városban, ahol eltöltenénk az éjszakát?

Az egyik fogadós végül a következőt ajánlotta:

- Menjetek a városon kívülre, a hegyoldalban van egy barlangistálló, ahol az állataimat tartom. Menjetek oda! Terítsetek le friss szénát! Ott legalább csend és nyugalom van. Senki sem fog benneteket zavarni.

 

József megköszönte a fogadós tanácsát, sietett vissza Máriához és elindultak kifelé a városból. Mikor minden baj nélkül megérkeztek, József megnyugodott. Azért imádkozott, hogy minden rendben legyen. Nagyon kellemetlenül érezte magát, hogy feleségének egy istállóban kell megszülnie a gyermekét, de nem volt más választásuk.

 

Mikor a gyermek megszületett, József karjába vette, Mária pedig azt mondta:

- József ez itt Jézus!

Még azon az éjszakán, amikor Jézus született, különös dolog történt. A város környéki hegyeken pásztorok legeltették a nyájukat. Hirtelen furcsa zajra ébredtek. –Nézzétek! – kiáltott fel az egyikük és felmutatott az égre. A többiek is felnéztek. A csillagoknál is ragyogóbb fényesség világította meg az eget és ahogy közeledett, egyre nagyobb lett.

-Figyeljetek! Ti is halljátok a zenét?

Elhallgattak és lélegzet visszafojtva figyeltek. Messziről egyre közeledő ének hangja hallatszott. Az égbolt vakító fényben úszott és egy angyal jelent meg a pásztorok előtt, aki így szólt: - Ne féljetek, ma született néktek a Megváltó! Az lesz a jele, hogy egy kisgyermeket találtok feküdni a jászolban.

 

Hirtelen angyalok egész sokasága jelent meg és ezt énekelték: „Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Az angyalok éneke halk volt, mégis mintha a föld is megremegett volna a lábuk alatt. A pásztorok térdre estek és áldották az Istent, hogy ilyen csodálatos dolgokat láttak és hallottak. Az angyalok eltűntek, minden újra elsötétült, a pásztorok, pedig azt kérdezgették egymástól: csak nem álmodtuk az egészet? Aztán elindultak Betlehembe.

 

Már majdnem beértek, amikor észrevették, hogy a városka szélén, az egyik hegyoldal felett, különösen ragyogó, fényes csillag világít. Látták, hogy a csillag egy barlang-istálló felett áll és emberek is vannak bent. Odamentek, hogy megnézzék, mi az, és megtalálták a jászolban a fekvő kisgyermeket, ahogy az angyal megjelentette.

Letérdeltek és imádták Urukat. Mária tudta, ezt az éjszakát, soha nem fogja elfelejteni.