”A legszebb dolgok, olykor láthatatlanok, szívünk azonban megérzi jelentésüket.” /Tatiosz/
A családi nevelés során kezdenek formálódni a kisgyerekek együttműködési, együttélési készségei. Génjeikben hordozzuk az együttélés szükségletét, képességét, de ezeket is ugyanúgy meg kell tanulni és fejleszteni, mint sok mást is.
A szocializációs folyamat szinte a születés pillanatától kezdődik, hisz életfeltétel pl: az evés-szoptatás során a pici baba ”együttműködése” édesanyjával. Későbbiek során bővülnek ezek az ismeretek; szokások alakulnak ki, szabályok teremtődnek a családban, amelyeket a szülők igyekeznek szokásrendszerré fejleszteni és a gyerekekkel betartani, elfogadtatni- közösen élni.
A család szerepe, a családi szerkezet hatásmódja rendkívül sokrétű és elsődleges, meghatározó az együttélés-, működés harmóniájának kialakulásában, megteremtésében. A korai gyermekkor egyik fő sajátossága az erős érzelmi beállítottság, az utánzási készség- felnőtt minta alapján megtanulnak okos kompromisszumokat kötni, érzelmeiket megfelelően kifejezni és uralni. Elkezdik érteni, hogy miért vannak szabályok és hogy azok megszegése következményekkel járhat.
A kisgyermekek életében kb. 6-7 éves korukig csak a felnőttek igazán fontos személyek, így viselkedésüket befolyásolni ők képesek a legjobban és első társas kapcsolatuk is főleg velük alakul ki. Amikor testvér születik, bölcsődébe, óvodába kezdenek járni, változik a helyzet. Már nemcsak a felnőtt-gyermek, hanem a gyermek-gyermek kapcsolat kezd csírázni, társak is helyet kapnak az ún. társas-mezőben.
Igaz, a közösségbe kerülő gyerekeknél eleinte alkalomszerű, de szükséges jelenség ez a kapcsolat. Eleinte csupán egymás mellett később egymással játszanak, hisz a nap nagyobb részében együtt ”kell” élniük. Idő multával a csoportban, közösségben élő gyerekek erős érzelmi alapú kapcsolatai erősödnek, stabilabbá válnak. Erkölcsi fejlődésük, szabálytudatuk is fontos állomáshoz érkezik. Egyre gyakrabban megtapasztalják, hogy nemcsak külső, negatív visszajelzések vannak /büntetés/ ha olyan a viselkedésük, magatartásuk a társaik között, hanem létezik egy belső rossz érzés is, amely nem más, mint a lelkiismeret furdalás.
A negatív, pozitív érzelmek átélése, megtapasztalása vezet majd el minden kis gyereket ahhoz, hogy be kell lássa, az együttélés-, működés meghatározott szabályait be kell tartania.
Ez a nevelési folyamat fontos része és felelősségteljes odafigyelést kíván úgy a szülőktől, mint a pedagógusoktól.
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?