”Minden gyermektől annyit kell elvárnunk, amennyire képes. Nekünk felnőtteknek kell tudnunk, hogy mennyire.” /Gósy Mária/
Az ovis élet elkezdése idején sok szülőben felmerülnek gyermekük fejlettségével kapcsolatos kérdések.
-Elég fejlett-e a többiekhez viszonyítva?
-Gond lesz-e, hogy még nem tud önállóan felöltözni, esetleg enni, ellátni magát /wc- használat, törülközés, fogmosás...stb./.
-Lesz-e problémája a társaihoz való alkalmazkodásban?
-Képessé válik- e ugyanabban a ritmusban, elsajátítani az ovis szokásokat, mint kortársai?
-Egyáltalán hogyan hat majd rá az új környezet, az új emberek, gyerekek?
Nem okoz-e gondot pszichés fejlődésében ez a törés, hogy szülei, főleg anya nélkül tölti el napja egy részét?
Érthetőek ezek a kérdések, hisz egy 3 éves kisgyerek számára az első nagy feladat az első közösségbe való beilleszkedés. Ám több évtizedes gyakorlati tapasztalatom alapján kijelenthetem- megnyugtatásul a leendő vagy már újdonsült ovis szülőknek - hogy a gyerekek, a kezdeti nehézségek /első napokban sírás, szorongás, anya, apa utáni vágyakozás/ után szinte kivétel nélkül beilleszkednek új környezetükbe!
Nem okoz problémát egy egészségesen fejlődő kis apróságnak sem, főleg nem lelkileg az óvoda. Természetes, hogy egyedi gondok mindig akadnak, hisz minden kicsi gyerek egyedi és más. Mégis azt hiszem, hogy ha a szülők jól felkészítik gyerkőcüket, ha kellő információt szereznek az intézményről, az ott folyó tevékenységekről és már a kezdeti időszakban kialakul a kölcsönös bizalom az óvó nénikkel, akkor nem lehet nagyobb gond.
Sok anyuka tette fel már az előző kételkedő, bizonytalanságot tükröző kérdéseket. Mindig igyekszem megnyugtatni őket, hogy amit kicsijük még nem ”tanult meg”, azt majd itt az oviban elsajátítja. Nem kell tudnia egy 3 éves csöpp emberkének teljesen ellátnia magát! Nem kell - mert honnan is tudná még? - az első pillanattól kezdve a beilleszkedésben, az alkalmazkodásban ”fejlett” lenni! Majd az is fokozatosan, folyamatosan kialakul az együtt eltöltött idő során. És az sem kötelező, hogy minden kicsi egyforma ütemben fejlődjék! Az a fontos, talán a legfontosabb, hogy önmagához legyen folyamatos a fejlődése. Úgy hiszem az igazi gyermekszeretettel, türelemmel, védő-óvó szemlélettel megáldott, hívatásának élő óvónők egyetértenek ebben velem. Szülőként a legfontosabb, hogy ”bízzunk” az új környezetben, saját gyermekünkben!
Nincs a zökkenőmentes beszoktatásra kész megoldás, kész jó tanács, de az igyekezet, a pozitív szemlélet, a közös felelősségérzet, a gyermekközpontúság, szeretet és türelem hosszútávon eredményt hoz!
Folyt. köv.
Jusztina
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
