Sok szülő kérdez arról, hogy hány éves kortól ”várható el” a kicsi gyerekek önálló játszása, egyedüli játéka.
Nagyon fontos mindig hangsúlyozni, hogy a kis manók játéka rendkívül fontos tevékenység fejlődésük során. Nemcsak könnyű, jelentéktelen szórakozás, hanem igen komoly dolog! Sajátosan gyermeki forma a világ megismerése. A legtermészetesebb megnyilvánulási módja a gyermeknek, lényeges ismereteket szerez környezetéről; a tárgyakról, anyagokról /összeütögeti a műanyag,- fa- kockákat, papírcsíkokat ”gyárt” az újságból, ”megkóstolja”, végigtapogatja a különféle anyagból készült tárgyakat, stb./. Később /1,5-2 éves kor táján/ megjelenik az ún. szimbolikus játék – amikor a kisdobozt hajónak nevezi ki, megeteti a babáját, a ceruzája puskává válik, vagyis szabadon, kötöttségek nélkül helyettesíti be a tárgyi világot. Goethe szavaival; mindenből mindent tud csinálni a gyermek.
Lényeges pillanat a játék fejlődésében, amikor a csöppség személyeket helyettesít be önmagával és megjelenik a szerepjáték. Ekkor már gondolkodik a világról, környezetéről, leutánozza anyát, apát, a tevékenységeiket /úgy tesz a babájával, mint anya vele, olyan kifejezéseket használ- lehet nem is érti-, mint apa/, felnőtt embert testesít meg játéka során. Óvodáskorban a játéktevékenység ”kollektivizálódik”- először csak egymás mellett, később egymással együtt, többen is, elmélyülten képesek játszani sokféle játékot /szerep,- szabály,- konstrukciós, építő-, értelemfejlesztő, versenyjátékokat/. Ám addig, amíg oviba nem járnak, a szülők feladata, hogy a játékra helyet, időt, alkalmat, lehetőségeket biztosítsanak, pl.: egy-egy játékszerrel /társasjáték,lego/ megtanítsák játszani apróságaikat. Ez igen sok családban természetes is, és a kicsi is szívesen játszana anyával egész nap- hisz vele van a legtöbbet- de mivel egy felnőttnek ezen kívül ezernyi feladat adatik naponta, felvetődik a jogos kérdés. Meddig és mennyit játsszon gyermekével? Az optimális válasz az lehetne, amíg ideje engedi és amennyit igényel gyermeke.
Ám idő,- energia hiánya miatt ez sajnos nem mindig kivitelezhető. Az tény, hogy az 1-2-3 éves gyerkőcök- egyéni eltérések természetesen vannak- még erőteljesen igénylik a szülőt, mint ”játék- partnert”. A 3-4 éveseknél már gyakran elegendő - játékuk fejlettebb már! - ha a játék kezdetén vagyunk együtt velük. Megbeszéljük, hogy most folytassa egyedül, mert dolgunk van és kérjük - szoktassuk folyamatosan és fokozatosan- az önálló játékra. Az évek számával önállóságuk növekszik a játékban is!
Törekedjünk arra, hogy ne próbáljuk befolyásolni a játék menetét, eszközeit, történéseit, engedjük hogy a kisgyerekünk szabadon gondolkodva, irányítás nélkül kifejezhesse önmagát játékában. A családban kialakult szokások és szabályok betartása mellett kb. 4-5 éves korban ”várhatjuk el” igazán, hogy felnőtt nélküli, önálló játék kialakuljon és elmélyült tevékenységgé váljon a gyermek életében - természetesen egyéni eltérések mindig lehetnek.
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?