Gyermekversek őszutóról ovisoknak.
”Ember, ember, november, hideg morcos medve,
sűrű ködöt pipálva kiült a hegyekbe.”
Tamkó Sirató Károly: November
Komor fellegek között
jön az eső, jön a köd.
Cidrizik már a világ.
- Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!
Kanizsa József: Ősz-tél vers
Ma reggel a
deresem
Háta fénylett
deresen,
Hej, halihó,
hol jártál
kicsi ló??
Mily deres a
hátad,
ősz- tél jött
utánad?
Pető Sándor: Didergő
Szél didereg,
eső fázik,
harmatos hold
virágzik.
Madár ázik,
sír a tó,
könnye
hangos
békaszó.
Tamás Mária: Rövid nap, hosszú éj
Fúj a szél, hull a dér
hull a fáról a levél.
Megy az ősz. Jön a tél.
Rövid nap, hosszú éj.
Tordon Ákos: Őszi mondóka
Arany hintón jött a Nyár,
hintója már messze jár.
Ezüst szánon jött a Tél,
erről dalol most a Szél.
Lám, a Tűz is erről pattog.
Gyerekek, ma benn maradtok.
Kint esik.
Bent a meleg
jólesik.
Lévay József: Késő ősz
Őszre hajlott az idő
az egész vidéken.
Tőlünk már elvándorolt
fecske, gólya régen.
Ami még nálunk maradt,
akármerre nézek,
egy-két sárga őszi lomb,
egy-két üres fészek.
Zelk Zoltán:Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső
fát verdeső-
fázik a táj,
kár érte, kár.
Hárs Ernő: Hétalvó napsugárka
Akárhogy is erőlködöm,
nem láthatok át a ködön-
mondta ágyából kiszállva
egy őszvégi napsugárka.
Tejfüggönyös minden ablak,
legokosabb lesz a paplant
fülig húzva, visszabújni
a jó meleg ágyba- uzsgyi-
s telet, ködöt átaludni.
Jean- Luc Moreau: A mókus
Egy platánfa mély odvában
senkitől sem látott ház van.
Küszöbén egy mókus ül,
egymagában, egyedül.
Cseresznyézett eleget
most mindenfélét kötöget.
Amíg eszi a diót:
köt közben egy szép trikót.
Mogyorót is ropogtat,
kesztyűt köt, meg zoknikat...
Tőle jöhet a hideg!
Az se baj, ha jön a Tél!
Napszálltáig kötöget,
a küszöbön üldögél.
Pulóvert köt ügyesen,
s nem fog fázni sohasem!
.jpg)
