Az őszi időszakban gyakoribbá válnak a meghűléses betegségek, különösen az újonnan jött gyerekek kapják el gyakrabban első közösségükben. Miután immunrendszerük megerősödik, már kevésbé jellemző, de szinte minden új óvodás átesik ezen. Sajnos Peti is megbetegedett. Egyik délután szóltam édesanyjának, hogy a szokásosnál kevesebbet evett, mozgott és gyanúsan kezd csillogni a szeme- a közelgő lázat jelezve. Másnap már nem is jöttek. Egy hét múlva beszólt Szilvia, hogy még otthon kell tartania pár napot, így édesapa vett ki szabit, vele lesz Peti.

Jó két hét után jöttek ismét és kis gyógyultunk legalább olyan hatalmas sírással, vált el anyjától, mint az első napokban. Elvettem édesanyjától, karmolt, ütött ”nem akarok itt maradni!”- üvöltötte és még percek múlva is reszketett, nagy könnyes szemekkel ülve mellettem. Bizony ez tipikus és természetes reakció az új gyerekek körében. Amikor már egész szépen alakul a beilleszkedésük, egy hirtelen jött betegség miatti kényszerszünet után szinte újból kell kezdeni velük mindent. Az ovi ”kipróbálása” után ismét a családi fészek jelentette számára a megnyugvást. Újra el kell fogadtatnunk vele az óvodát. Peti betegsége alatt egy másik kisfiút is fogadtunk csoportunkba, Danit.

Kicsit hasonló volt az ő esete is, mostanra kezdte elfogadni ő is új élethelyzetét. Amikor Petit meglátta sírni, szótlanul mellé ült és ő is pityeregni kezdett. Aztán kis idő múlva megsimogatta Petit, aki most nem rántotta el előle magát. Félszemmel figyeltem őket, és rácsodálkoztam Peti reakciójára. Elfogadja a szintén új kis Dani közeledését! Ez a sikeres beilleszkedés első jele! Ha a két kisfiú szimpatikussá válik egymásnak, közösen könnyebbé válhat a társaikhoz való társas viszonyt kialakítaniuk. Reménykedem, hogy így lesz! Megint meggyőződhettem arról, hogy milyen csodálatosak a gyerekek!

Folyt. köv.