”Aki értünk annyit,
s oly szívesen fárad…
dallal és virággal
köszöntjük anyánkat…”
Nemcsak a tavasz, de az év egyik legeslegszebb ünnepe is anyák napja. A május virággal, meleg napsütésével, kikeleti illataival, színeivel köszönti- velünk együtt-, a hozzánk legközelebb álló, szívünknek oly kedves szeretett lényt, az édesanyánkat! Hiszen
”Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam, megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna….”
Gyakran észre sem vesszük mennyit fárad, hogy a hétköznapok biztonsága, szeretettel teli légköre vegyen körül bennünket. Anya számára ez mind természetes. Megsüti a kedvenc süteményünket, mindig van egy meleg pillantása, simogatása, jó szava hozzánk. Igaz, ma mindenkit elfoglalnak a hétköznapi problémák, feladatok, előfordul, hogy fontos dolgokban kell döntenünk, sok bánat, öröm ér bennünket, rohanva élünk… de ez a jeles nap szinte mindenkit megállít. Ha egy napra is! Ez a nap, amikor az édesanyjának mindenki megköszöni, amit tesz érte, mert Ő különleges helyet kell, hogy elfoglaljon szívünkben.
Neki szólnak ezek a versek is:
Mándy Stefánia: Anyának való
Almafa, körtefa,
csipkefa, hárs-
este is, reggel is
mind haza
vársz.
Ha közel, ha messze,
ahol csak járok,
világok végiből
hozzád
találok.
Hó rebben, vad fagyok
zeng a vihar-
egy gondod: hol vagyok,
nem ér-e
baj?
Árván, ha kint állok
tél közepén,
tenéked kiáltok,
üzenek
én.
Tűz a nap, forróság
árnyad terül:
tiédnél jobb jóság
sose
kerül.
Nem látom, hol vagyok,
merre az út?
akinek hold ragyog
mind haza
jut.
Ébresztőm, altatóm,
ringattató,
tűnt dalod hallgatom
most lennék
jó.
Kisgyerek, nagy gyerek,
ott legyek nálad
ha bú ér, ha öröm,
csak haza
várlak!
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat:
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
éreztem jöttödet.
Mint a tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Gianni Rodari: Ezüst, arany, gyémánt szókat…
Ezüst szókat írnák rendbe,
ha a tollam
szél fuvalma lenne.
Arany szókat írnék sorba,
ha a tollam
nap sugára volna.
De a tinta mélyén
csupa- csupa kincs van:
anyukámnak írtam,
s tollamról a legszebb
gyémánt szók peregtek!
Szentmihályi Szabó Péter: Kicsi szívem
Kicsi szívem kicsit ér,
mégis minden belefér,
csinálok én ott helyet,
puha ágyat is vetek,
betakarlak felhővel,
elringatlak szellővel.
Szegény szívem megdobban,
megcsókollak álmomban.
Kicsi szívem kicsit ér,
neked adom semmiért.
Kisgyerekek válaszai arra a kérdésre miért szeretik nagyon édesanyát?
- Mert gondoskodik rólam és apáról meg öcsikémről!
- Mert mindent megkapok tőle, amit kérek!
- Mert ő a legszebb a világon!
- Mert nagyon szeret engem és este mesél is az ágyban!
- Mert, ha valami miatt sírok, mindig megvigasztal és azt mondja ”jól van, jól van, semmi baj!”
- Szép ruhákat vesz nekem és azt mondja, én vagyok a szemefénye!
Az ő nevükben is köszöntöm szívből és sok szeretettel az Édesanyákat, Nagymamákat!
Jusztina
