Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Ne legyen szülők kontra óvoda!

2012.01.19. 11:08 - ovisvilág

Címkék: gyermek óvoda gyermeknevelés óvodás óvónő óvodai problémák óvónő problémák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostanában - sajnos - egyre több olyan történetet hallok, írnak le a szülők, amelyekből az derül ki, nem elégedettek az óvodával, ahová gyermekük jár. Szakértői tevékenységem során egyre gyakrabban kérnek tanácsot, ötletet, vagy csak véleményt, mit szólok hozzá?

”Az óvó néni szerint nem való óvodába gyermekem, nem tud 3 évesen önállóan enni, öltözni”, ”felhívott az óvónő délben és odatartotta a mobilját, hallom-e hogy sír a kicsim, nem tudja elaltatni,, zavarja társait”…”biztos nem készítettem fel jól az óvodára gyerekem, mert nem akar velünk kapcsolatot teremteni, mondta óvó néni”…”nem akar oviba menni a kisfiam, fél a dajka nénitől, mert mindig kiabál.rá”…”vigyem el pszichológushoz kislányomat, mert nem lehet hatni rá, passzív, nem érdekli semmi, csak sír, közölte az óvónő”… ilyen és hasonló dolgokban kérik ki véleményem a szülők. Olykor olyan megdöbbentő és elszomorító esettel találkozom, hogy magam is azt tanácsolom, próbáljanak másik óvodát keresni apróságuknak.

Pedig tudom, tapasztalatból, gyakori a szülői túlzás, az agyonféltés, a bizalmatlanság az ovi, az óvónők iránt. Átérzem mégis a felvetődő, néha talán kissé felnagyított, indulatosan megfogalmazott szülői véleményeket. Mint ahogy átérzem a 25-30 kicsi gyerekkel ”vesződő”, jót akaró, de a sok sikertelenségtől elfásuló, bizonytalanná váló óvónő társaim esetleges reakcióit is.

Nincs jogom bírálni egyik felet sem, de véleményem van a kialakult, egyre gyakoribb esetekről! Ismerőseimmel beszélgetve erről sokféle nézet kialakult, ki-ki saját egyéniségének megfelelően reagált, és meggyőzött arról, hogy ennek én is hangot adjak. Nem szeretnék pálcát törni óvónő társaim felett, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy van probléma, és emellett nem mehetünk el szó nélkül.

A szülők és az óvoda kapcsolat minősége óriási mértékben meghatározza a kicsi gyerekek mindennapos óvodai életét, ahol kiegyensúlyozott, nyugodt légkörben kellene nevelődniük napjainkban, amikor az emberi kapcsolatok fellazulnak, felszínesebbé válnak, egymáshoz való viszonyukban sok- sok konfliktus támad. Tapasztalható ez sokszor otthon, a munkahelyen, a boltban, az utcán, a villamoson is. 

Türelmetlenség, bizonytalanság, egymástól való elfordulás érezhető. Érzelmi elszigetelődés uralkodik gyakran az emberek között. Sajnálatos, de mindez érezteti hatását még az óvodákban is! A megváltozott életminőség, tempó kihat a legkisebbekre is? Igen!

Ám a változásokat mégis úgy kellene irányítanunk- bármilyen nehéz is- hogy pozitív irányúvá váljanak a velünk történő események, történések. Talán kicsit jobban át kellene gondolnunk előre tetteinket, azok várható következményeit. És mivel a mi, a felnőttek élete a gyerekek előtt zajlik, ők azonosulnak velünk, leutánoznak minket, átveszik erkölcsi normáinkat, világról, embertársakról alkotott véleményüket, ítéleteinket és viselkedésünket is.

Ezért kiemelten fontos, hogyan élünk, beszélünk, viselkedünk előttük! Jó lenne, ha megtanulhatnának tőlünk türelmesebbek, odafigyelőbbek, toleránsabbnak lenni, ha nem tanulnának tőlünk veszekedni, ellenségeskedni, durvának, kicsúfoltnak, megalázottnak lenni. Csak élhetnék- a mi életünk gondjai- bajai ellenére is- felhőtlen játékkal teli, erőszak nélküli, igazi gyermekéveiket!

A bejegyzés trackback címe:

http://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr543589419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Emese Arcai 2012.01.19. 11:51:58

Nagyon fontosnak érzem, hogy egyrészt sajnos szerintem van egy nagyon rossz alap attitűd, amit a társadalom hordoz, hogy nem partnerség, hanem egyfajta vetélkedés és ellenségkép él az óvónők, de különösen a tanítókkal szemben- ez a gyerekeknek a legrosszabb

Ami még nagyon fontos, ha egy gyerekkel kapcsolatban pszichológussal való konzultációt javasolnak az nem valami rettenet. Mi a férjemmel konzultáltunk az óvoda pszichológusával, aki nagyon jó ötleteket adott, hogy miként álljunk hozzá bizonyos nekünk nehezebben kezelhető viselkedés elemekhez. Hasznos volt és nagyon építő. Miért lenne baj, ha valaki szakembert kérdez meg ha valamiben bizonytalan egy olyan fontos területen, mint a gyermekeink nevelése. Minden gyerek teljesen más és ugyanaz az szülő sem biztos hogy egyformán ért természetétől fogva minden gyermeke nyelvén. NEM EZ A SZÉGYEN, HANEM HA NE IS PRÓBÁLUNK EZEN VÁLTOZTATNI

Halász Ildi 2012.01.19. 12:53:57

Nekünk nagyon rossz tapasztalatunk volt egy 11.ker. oviban........Hihetetlen stílust engednek meg maguknak az óvónők a gyerekekkel és a szülőkkel szemben is!!!!! A lányom 2 éven keresztül hasfájással küzdött a fiam minden szorongásos tünetet produkált. Amikor leültünk beszélni a vezetőnővel ill. az óvónőkkel mindenki hibás volt (a gyerekekről utálattól fröcsögő "jellemzést" írtak!!!!!!) csak Ők nem.El sem gondolkodtak rajta , hogy valamit esetleg Ők csinálnak rosszul......A problémát csak úgy tudtuk megoldani, hogy elhoztuk onnan a gyerekeket..Azóta semmi gond, az új oviban érdekes MINDENT MEG LEHET BESZÉLNI!!!!! Nekem az a véleményem , hogy nagyon fontos lenne, hogy óvónők és szülők partnerként tudjanak együtt működni az imádott gyermek érdekében.....Ildi

Belina 2012.01.19. 14:06:02

Kár hogy nem lehet felül bírálni a pedagógusok "munkáját". (bár óvónőnek lenni korántsem munka, inkább hivatás) Megjegyzem, mégis volt példa nálunk, amikor a szülők összefogtak egy óvónő ellen, aki durván bánt a gyerekekkel. Végig járták a hivatalos utat: panaszt tettek a vezető nőnél, aki elbeszélgetett a pedagógussal, további problémák után írásban, aláírásokkal ismételték meg a panasztevést. Ezután a jegyző elé is elmentek volna, de a vezetőnő féltette a presztízsét és felmondott az óvónőnek. Nekem nem volt gondom a szóban forgó óvónővel, szerencsémre az én fiamat kedvelte. Viszont sajnáltam is valahol, mert 33 éve volt pályán, kedvenc mondása az volt, hogy: "Minden magból virág lesz gondos kezek alatt." De 33 év 30 apróság között nap, mint nap, nem könnyű feladat. Mondhatnánk, hogy ő választotta... De azért nem árt tudni, hogy más országokban 7 évente 1 év fizetett szabadsága van egy pedagógusnak, amit továbbképzésre fordíthat (illetve ez kötelező) és feltöltődve mehet újra gyerekek közé. Továbbképzés az nálunk is van!! Kötelező a pedagógusoknak, csak azt a szabadidőből kell megoldani. Pedig ha valakinek igazán fontos a szabadnap és szükséges a feltöltődés, akkor az a segítő szakmában kulcsfontosságú. (pedagógusok, egészségügyben dolgozók)
Én pedagógus hallgató vagyok, ezért sokszorosan kompetensnek érzem magam a témában. Remélem én soha nem élem meg a kiégés fázisát... Nehéz helyzet ez egy vezetőnek is, hiszen lehet, hogy hosszú ideje dolgozik együtt azzal a pedagógussal, aki a pályája elején lelkes és gyerek centrikus volt, másrészt nem is teheti ukmukfukk az utcára. Ha nagyobb szabad kezet kapna, sok lenne a visszaélés, kisebb okkal is felmondana aki így, vagy úgy az útjában van. De lehetne minőségbiztosításhoz hasonló kérdőívekkel megismerni a szülői véleményeket, majd sok helyen már (Waldorf intézményekben is) működő nevelői értekezleteken megbeszélni a személyes problémákat is. A pedagógusok megoszthatnák egymással (megfelelő diszkrécióval a gyerekek és családok felé) tapasztalataikat, gondjaikat. A vendéglátásban is működik smiley tréning. Miért nem lehetne intézményben belül a pedagógusoknak is pozitív attitűd tréning. Akár külső facilitátorként működő személy bevonásával is. Azt hiszem a ráfordított idő sokszorosan megtérülne. Mert legtöbb helyen az óvónők az udvaron inkább "pletyka szinten beszélik meg a gondjaikat és szidnak egy-egy szülőt. Ez pedig csak tovább rontja a helyzetet.
Másik jó ötlet, nálunk is működik: szaktanácsadás a szülőknek havonta délutánonként. Ha nem jön szakember, akkor is megbeszélik az aktuális gondokat. Mert hiába van fogadó óra, kevés szülő kezdeményezi ezt. Sokan (szülők sem) nem fogják fel, hogy a gyerekeket, onnan kezdve, hogy ovisok lesznek, már nem csak a szülők nevelik, hanem a pedagógusok is. Közösen kellene egy cél felé haladni: Kiegyensúlyozott gyerekeket nevelni, hiszen ők lesznek a jövő generációja, ahol mi idős emberekként nyugodt életet szeretnénk élni. Ha szorongó, stresszes, depressziós, önértékelési zavarókkal küzdő nemzedéket nevelünk, akkor a magocskákból nem lesz virág!

Era85 2012.01.19. 14:48:53

Nagyon sajnálom, hogy idáig fajult a világ! Tanító vagyok.
Az nem megoldás, hogy vadidegen felülbírálja a munkánkat! Abból nem lehet következtetést levonni! Egy adott szituációt is másképp tudunk megoldani más-más lelkiállapotban. Épp ezért NE BÍRÁLJON SE SZÜLŐ, SE KOLLÉGÁK EGYMÁST! Mert lett volna ilyenre példa!!! Egymást kellett volna értékelnie a pedagógusoknak 1-1 adott óra levezénylése után, akik ennek fejében, %-os arányban kaptak volna fizetést! Gondoljunk bele, ha valamelyik kollégával problémák vannak, akkor a másik mondja meg, hogy most kapjon kevesebb juttatást????? Köszönöm, de ebből én nem kérek! Ha vannak gondok, akkor oda kell állni, meg kell hallgatni a pedagógust, és nem telekürtölni a települést!!!
A másik probléma, hogy sokan nagyon okosnak gondolják magukat. Ők akarnak irányítani, értenek mindenhez, holott lehet, hogy csak 8 általánosuk van. Profik az oktatásban, az egészségügyben, államigazgatásba, jogi dolgokban. Sajnos akad néhány szülő, aki ezen csoportba tartozik! Először ezen a hozzáálláson kellene változtatni, majd aztán bírálni!
Szerencsére a mi óvónőink a világ legjobb pedagógusai. Ha gondjaink voltak, akkor készségesen segítettek, ha tudtak. Bár, lehet, hogy csak azért ilyen a viszonyunk, mert ismerem a pedagógusok oldalát? Elképzelhető, de én törekszem a közös munkára, mert azt a gyereket már nem ketten, hanem 4-en neveljük!!!

julcsi 40 2012.01.20. 15:20:33

nekem most a lányom első osztályos és szerencsére három évig olyan óvónénink volt,hogy mindenkinek ilyet kívánok.volt viszont olyan óvónéni aki aztán mindennek való csak óvónőnek nem se szakmailag se emberileg nem oda való.én úgy gondolom,hogy nem ártana ezeket a dolgokat komolyan venni,és aki nem oda való,más pályát keresni neki,mert a gyerekek fejlődésében nagyon nagy szerepe van ,hogy mit kap az oviba.