Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

A nevelés “édes terhe”- 4. rész - Miért fél mindentől a kicsim?

2013.03.19. 10:01 - ovisvilág

Címkék: gyermeknevelés gyerekek félelmei mitől félnek a gyerekek

child_afraid_ofdark.jpeg.size.xxlarge.letterbox.jpeg

A félelemről…

Amikor még pici babák, ösztönösen megijednek és félnek, ha bizonytalan kézzel vesszük fel őket. A labilis testhelyzet félelmet kelthet bennük. Ezt válthatják ki az erős, durva hangok, fények és a kellemetlen szagok is. Már nagyon korán érzékelik környezetük hatásait!

A későbbiekben két fő oka kialakuló félelmüknek; a bizonytalanság, a fenyegetés. Bizonytalanságuk az ismeretlen világ miatt erősödik fel. A kicsi gyerekeket leginkább érzelmeik irányítják, határozzák meg cselekvésüket, viselkedésüket. Ezeket az érzelmeket - életkoruknál fogva képtelenek szabályozni, befolyásolni, leplezni. Minden, amit megélnek intenzíven hat rájuk!

Képekkel teli, érzelmileg gazdag világban élnek, és a valóság - képzelet határai még összemosódnak bennük. Egy apró gyerek ”megéli még azt is, ami mégcsak sejtés, ami belül történni fog”- írja Vekerdy Tamás neves nevelési szakember.

Pl. olykor megesik, hogy sajátmaguk sírásától is megijednek. Beszokós kicsi óvodásom kérdezte tőlem könnyes szemekkel ”miért nem tudom abbahagyni a sírást?!”

 - Sok-sok igazi és vélt dologról fantáziálnak a 3-  éves gyerekek, és félelmetes történeteket találnak ki! Gyakori jelenség, hogy ezzel ijesztgetik is egymást.

Pl. a játszó ovis fiaim mellet ülve egyszer ”kihallgattam”, hogy- ”tudok egy olyan varázsigét, amivel Zoliék házát fel fogom robbantani, amiért nem adja ide a piros tűzoltóautóját!”- mondta egyikőjük.

- A kicsik szerint- jellegzetes gyermeki gondolkodásuk miatt minden élő és mindennek van lelke! Pl. tudok egy mesét egy kisfiúról, aki fél a szobájában, mert szörnyekké válnak a sötétben a díszpárnák a sarokban. Ezt milliószor kérik a gyerekek és látom, érzem, hogyan ”élik át” a kis főhőssel a történetet. Vagy az egyik gazdag fantáziájú kislányomra gondolok, aki szerint az otthoni szekrényük tud beszélni, neki esténként elmond egy mesét.

Élőnek ”tartják” a kicsik a bábokat is, amikor bábozunk nekik. Ha ujjamra húzom Brumit, a macit, kedvenc figurájukat, akkor elmesélik ”neki”, hogy voltunk a piacon délelőtt, és együtt bevásároltunk.

- Számtalan esetben bebizonyosodik, hogy a gyerekek gazdag fantáziája kimeríthetetlen, de oka lehet félelmeiknek is.

Félelem a szeretetért

Olyan esetekben, ha ijesztgetéssel, fenyegetéssel párosul a felnőttek részéről pl.: ”ha rossz leszel, odaadlak a zsákos embernek… elvisz a gonosz manó… a kéményseprő!”. Mi felnőttek tudjuk, hogy amivel ijesztgetjük, az nem valós dolog, de a kicsi, átéli és igaznak véli! Ez negatívan hat rá, félelmet ébreszt benne.

- Igazából a legjobban attól fél egy apró gyerek, hogy elveszti szeretetünket!

A szeretetmegvonás, a félelemben tartás, a szorongást okozó szituációk lelki sebeket okozhatnak bennük. ”Ha ilyen rossz maradsz, nem foglak szeretni! Itthagylak, sosem jövök vissza hozzád!”. Nem is gondolja át a felnőtt, mit okozhat ilyen és hasonló fenyegető szavakkal!!

- De fél a kisgyerek az ismeretlentől, az újtól, a változásoktól is. Ezt bizonyítják az először óvodába kerülők példái. Az érzelmileg kevésbé felkészített csöppségeket sokkal jobban megviseli az első leválás az édesanyától, a családtól, otthoni megszokott környezetétől. Ez a félelem ”sokarcú”!  Jobban szorong, izgul, feszült egy kicsi, az óvodába kerülése elején, ha túlzottan féltették eddig. Ha mindentől úgy óvták, hogy önállóan kevésbé tudta magát ezidáig kipróbálni. Ha a szülő mindent megengedett és a kicsi azt tehette mindig, amit akart. De ennek az ellenkezője is igaz! Ha a szülő állandó tiltásával, vagy sürgetésével, szigorú fegyelmezésével kerül szembe egy kisgyerek, ha többet követelnek tőle, mint amire még akkor képes! Ez mind félelmet kelthet, nem beszélve az érzelmi, értelmi elhanyagoltságról. Amikor nem kapja meg azt az ingerekben gazdag környezetet, és abban a lehetőségeket értelmi, érzelmi, lelki fejlődéséhez. Mert sajnos ilyen is van!

A félelem természetes érzés bizonyos mértékben- mi felnőttek is félünk /mennyi mindentől!/. Sőt, kicsi gyermekeinket is ”megtanítjuk” félni elég korán! Erre is rászokhatnak - tőlünk- , mint sok másra is. Ha pl. egy szülő fél, undorodik a hüllőktől, az egértől, kicsije is ezt fogja tenni. Vagy rászólunk a kisgyerekre, hogy ne menjen a cicához, mert megkarmolja, … a kutyához, mert megharaphatja - mindegyiktől félni fog. A szülői félelem, hogy baj érheti apróságát erős, ez természetes. Sok veszélytől kell megóvnunk a gyerekeket, amelyek egészségükre károsak lehetnek /szekrény sarka, lépcső, erkély, közlekedés… stb./. Ám a túlzott féltés képes ”leblokkolni” az önállóságukat; nem mernek egyedül nekivágni semminek, anyától, apától várják a segítséget. Pedig a hétköznapi élet ezernyi lehetőséget nyújt arra, hogy segítsük elsősorban megtapasztalni, érzékelni, felismerni és aztán megküzdeni, felülkerekedni félelemérzéseiken.

Hogyan lehet segíteni a kicsiknek? Mit tehetünk? Leszoktathatjuk- e erről őket?

Lehet és kell is segítenünk, de leszoktatni nem lehet a félelemről! Hiába is magyaráznánk, hogy ”ne félj… nem bánt a sötétben senki,… nincsenek szörnyek!! Mivel a kisgyerekeket érzelmeik irányítják, azokra kell hatnunk ”természetes ellenszerekkel”!

A meséken, játékokon keresztül képesek megérteni, hogy van elég erejük megbirkózni félelmeikkel. Ráeszméltetve őket úgy, hogy megtapasztalhatják, önállóságra szoktatva – nem kell mindentől megijedni, félni!

Ha biztonságérzetüket erősítjük, önállóságukat felépítjük, szeretetünkről biztosítjuk, akkor képesek legyőzni a bennük kialakuló félelmet! Segíthetjük őket abban, hogy eligazodjanak egyre táguló környezetükben, boldoguljanak… nélkülünk, felnőttek nélkül is.

Néhány ötlet a segítségadáshoz:

- A mesék énerősítő hatást gyakorolnak a kicsikre; megnyugtatják, biztonságot sugároznak - a jó győz a rossz fölött - ezt sokszor, ismételve szeretik hallani, ezért érdemes sokat mesélni nekik!

- Ha fél egyedül este elaludni egy kisgyerek, maradjunk vele, míg elalszik, fokozatosan szoktassuk az egyedüllétre! Ne kényszerítsük, ne nevessük ki ezért sosem!

- Soha ne ijesztgessük számára félelmetes dolgokkal, még viccesen sem!

- Ne gátoljuk meg a kicsi gyerekeket a világ felfedezésében - ne zárjuk el előlük, hanem álljunk mellettük készenlétben - mert ezzel tanulhatják meg mit szabad, mit nem /biztonságos feltételek mellett/!

- Adjunk olyan életkoruknak megfelelő önálló feladatokat számukra, amelyekkel kipróbálhatják saját erejüket, képességeiket, és dicsérjük érte sokat, sokszor - önbizalmukat, önértékelésüket, bátorságukat erősítjük ezzel!

- Próbáljunk türelmesen, túlzott aggódás nélkül biztonságot nyújtani, és szeretetünkkel erősíteni félős kicsinket!

Nagyon fontos, mert ” a félelem megeszi a lelket, lélek nélkül pedig nincs élet!”.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

http://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr385144847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.