Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

A nevelés “édes terhe”- 5. rész - Ezt a hisztit nem birom tovább!

2013.04.09. 16:54 - ovisvilág

Címkék: hiszti dackorszak hiszti kezelése dacmagatartás dacreakció dacreakció veszélye hogyan kezeljük a hisztit dackorszak kezelés hiszti korszak dackorszak hiszti dackorszak kezdete dackorszakok hiszti nyilvános helyen hiszti idegen helyen hisztikorszak hiszti 1 éves korban hiszti roham hiszti 3 éves korban hisztis gyerek kezelése hisztis a gyerek

Tenzin Has A Tantrum

A dacról…

Szakemberek is vitáznak arról, hogy a dackorszak elkerülhetetlen vagy speciális nevelési elvekkel megelőzhető- e kisgyermekkorban. Sokféle felfogás, érv, ellenérv lát napvilágot. Egy dolog teljesen biztos - a kis bűbájos apróságok egyszer csak elkezdenek dacosan viselkedni.

Van olyan család, ahol nem okoz kiemelkedően nagy gondot, de akad bizony sok, ahol egy időszakra szinte megkeseríti a családi életet a dackorát élő kicsi gyerek, akár már egyévesen is!

Van ahol szinte természetes módon, nagyobb problémák nélkül történik meg, de van olyan is, hogy 1-3 évesen feje tetejére állítja egy kisgyerek a világot, és ezzel ámulatba v gy rémületbe ejt i- főleg édesanyját, hisz vele van legtöbbet - közvetlen környezetét, a családot.

Számtalan kérdést kapok folyamatosan tanácsadói tevékenységem során ezzel kapcsolatosan elkeseredett, tehetetlenséggel küzdő anyukáktól.

“Mikor és miért vált ilyenné picim?! Meddig fog ez tartani? Hogyan tudnék segíteni rajta? Meg lehet akadályozni? Milyen módszerek lennének a megoldásra, vagy ez egy szükséges rossz, amit el kell viselni? Ebbe bele lehet őrülni!”

A leírt esetek is azt bizonyítják, hogy a kicsik változatos, egyéni, de korukra jellemző módon igyekeznek érvényt szerezni alakuló akaratuknak.

Mi a célja a kicsiknek a hisztivel?

Nem más először, mint a kíváncsiság, a kutatási kisérletezési vágy - mindent meg akarnak ismerni /ezért másznak fel, kóstolják meg, nyúlnak bele, tépkedik össze, dobják a földre, lehúzzák az asztalról… stb./! Megteremtik saját terveiket, /persze beszélni még nem tudnak róla /azokat önállóan szeretnék megvalósítani. Ám, ha ebben meggátolják őket /tilalmak, korlátok, határok/, akkor “küzdeni” kezdenek saját eszközeikkel. Az első konfliktusok során elszenvedett sikertelenségük, tehetetlenségük miatt “robbantanak”, és jön a sírás, toporzékolás, földre levetős, rövidzárlatos viselkedés, a hiszti. Amely alkalmas lehet a kis méregzsákok számára, hogy saját dühüket levezessék, valamint védekezzenek a felettük magasodó /minden tekintetben nagyobb és magasabb/ tekintélyben levő szüleikkel szemben.

A hirtelen jövő düh, méreg mondatja ki velük először, hogy “nem!”, és ez kedvenc szóvá válik.

Dackor

Általában az első dackorszak 1- 3. év közötti időszakra jellemző. Amikor a gyerekek nemcsak úgy akarnak tenni dolgokat, ahogy mi szeretnénk, elvárnánk. Ütköznek az akaratok, kívánságok, célok.

Kezdik felfedezni saját magukat, mindent akarnak azonnal, érdeklődő kíváncsiságuk erőssé válik, érzelmeik intenzívek. Testi fejlődésükkel párhuzamosan nő önállósági, akarati törekvésük. Minél kisebbek, annál hevesebb hisztis viselkedésük, de szándékaik ártatlanok; nem tudatosan teszik, amit tesznek! A 3-7. éveseknél már olykor megjelenhet a célirányosság is- “ha egyszer sikerült elérnem, amit akarok, megteszem megint!”. És képesek térdre kényszeríteni szüleiket, de még ez sem tudatos dolog! Csupán határaikat, korlátaikat feszegető gyermeki törekvések.

Mégis fontos a dackor!

Ha annyit gondot okoz, ha úgy megszenvedi szülő, gyermek egyaránt, akkor miért lenne fontos? Pedig az!

Jelentősége abban rejlik, hogy a dacolós időszakban szembesülnek a kicsik számos- a fejlődésük szempontjából igen fontos- helyzettel, érzelmi, értelmi reakcióval, amelyből megtanulnak, elsajátítanak ismereteket, tulajdonságaik fejlődését elősegítő szituációk részesévé válnak. Ezek által megtanulnak egészséges becsvággyal, nagyobb önbizalommal, akaraterővel élni! És erre a későbbi életük során igen nagy szükségük lesz- különösen ma!

Mégis valamilyen formában kezelnünk kell a dacosságot ahhoz, hogy elviselhető legyen ez az időszak, ha “robban a bomba”. Vannak olyan helyzetek, amelyek magukban hordozzák a hisztis viselkedést kiváltó általános okokat, és a leggondosabb szülői odafigyelés ellenére is megjelenik a szülők számára gyomorszorító reakció!

Mit lehet tenni?

- Először is minél jobban meg kell ismernünk gyerkőcünket!

“A gyerekek óriásként születnek, de minden egyes nappal egy hajszálnyi elvész erejükből. Mi teszünk valamit, ami kisebbé teszi őket.” /Reinhard Mey/. A német pszichológus kijelentése talán azt sejteti velünk, hogy gyermekünk nevelése során be kell látnunk, esetleg teszünk, vagy nem teszünk meg olyan dolgokat, amellyel “csökkentjük gyermekeink erejét”. Vagyis erőfeszítéseket teszünk, hogy jól neveljük őket, de talán nem mindig értjük meg őket, vagy nem a legmegfelelőbb módszert választjuk meg. Pl. a korlátlan tiltás  kényelmesebb /”ne menj oda… tedd le… fejezd be… gyere már…!/ lehet, mint minden alkalommal elmagyarázni, meggyőzni, elterelni figyelmét, átérezni helyzetét abban a pillanatban, komolyan venni, elfogadni, megérteni érzelmeit egy kicsi gyereknek.

- Ismerjük meg azokat az okokat, amelyek nála általában dacosságot váltanak ki. Mikor szokott és miért, mi irányítja a dacolás során? Tudni kell, hogy nem számításból, tudatosan reagál hevesebben a megszokottnál.

- Ha bekövetkezik a dac, mégis érdemes közelében maradni, nem beszélni hozzá, ha nem akarja nem erőltetni, de ha engedi átölelni és megvárni míg megnyugszik. Ilyenkor a vigasztalás, győzködés nem hat. Úgy kell viselkednünk, hogy sose érezze gyermekünk, hogy dühös kirohanásai miatt eljátszotta szeretetünket! Sok hiszti megelőzhető vagy csillapítható, ha ismerjük az ún. „dacterhes” helyzeteket nála /pl. nem akar még lefeküdni, felkelni, megenni az ételt, abbahagyni a játékot, felvenni azt a ruhát,- akarja viszont egyedül megtenni, mást kiválasztani, megvenni a boltban, önállóan végezni… stb/. A gyerekek azzal dacolnak, akihez a legjobban kötődnek- anya, szülők! És nekünk kell: egészséges határokat szabni, mérlegelni- mi a fontos?!

- többet dicsérni, mint büntetni-, készen állni mindig a megegyezésre,

- támogatni a gyermek önállóságát, bátorítani próbálkozásait

- előretervezni, átgondolni az általunk kialakított napot

- sohasem kiabálni, lelkileg megalázni, kinevetni gyermekünket.

Türelemmel

Mindez igen megterhelő a szülők számára, hisz a mindennapok sorozatos kisebb- nagyobb konfliktusait, a toporzékoló, hisztizős kicsit el kell viselni türelmesen!?!

Ha tudomásul vesszük, hogy dacoló kicsinket el kell viselnünk, kivárni míg elmúlik- nagyon nehéz ugyan, de nem lehetetlen!

- ha megpróbáljuk lazábban, természetesebben kezelni gyermekünk dacos megnyilvánulásait,

- ha felvállaljuk közben saját érzéseinket /akár dühünket, elkeseredésünket/, amelyeket kontrolálni tudunk,

- ha nem vesszük személyünk ellen szóló viselkedésnek reakcióit /”nem fog szeretni!”/

- ha egyértelmű üzeneteket tudunk sugározni felé, ”nem rád haragszom, csak ahogy most viselkedsz, de szeretlek!”

- ha apuka is besegít /a legnehezebb teher is könnyebb, ha többen visszük!/ időnként és ugyanúgy kér, követel, betartat, példát mutat,

-ha őszinték és a nagyobb dolgokban következetesek maradunk- kisebbeket nem fújjuk fel,

- ha közös nyelvet használunk, / a gyermeknyelv sajátossága miatt/ egyszerű, egyértelmű, számára érthető formában, és megértjük őt, aki még képtelen megfogalmazni, tudtunkra adni szóval, hogy- ”félek a sötét szobában egyedül… úgy érzem, nem figyeltek rám… nem tudom megenni ezt az ételt… szeretnék játszani veled anya, apa… úgy érzem kistesómat jobban szeretitek… miért kiabáltok rám, nem akartam rosszat tenni… magányosnak érzem magam… félek a nagyoktól az oviban…” és sorolhatnám.

Akkor az a hisztis kicsi gyerekünk és vele együtt mi a szülei is változni fogunk! El tudjuk viselni a toporzékolás, sírós pillanatokat tőle, látni fogunk a dolgok mögé és elajátítjuk a legnagyobb szülői erényeket: TÜRELEM, SZERETET, MEGÉRTÉS!

Így átvészelhetővé válik a dackor úgy a gyerekek, mint a szüleik számára!

”Én azt hiszem, gyereket úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.” Szabó Magda

Folyt.köv.                     

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr45213736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

manocskak3an 2013.04.10. 14:08:23

Tisztelt Jusztina.

Nekem 4 éves fiam "keményített be"
Tegnap pld.meg magyaráztam neki, miért nem veszek neki csokit, s látszólag meg is értette.
Két lépés után másik termékkel próbálkozott.
Én meg a kezébe nyomtam neki, egy rajzos szórólapot.
Azt mondta nem kell.
Fogtam a z utamba eső kukába ki dobtam.
Na ez hiányzott.(ez már csak a "szikra volt")
Fél órán át ordított a városba, az autóba, rugdosta a hátam, hogy az kell neki.
Eddig ilyenkor megértette, mert elmagyaráztam neki, hogy mi miért van, d e újabban nem ad rá lehetőséget.
Legszívesebben nem mentem volna vissza ért, hogy érts meg ha valamit kimond azt tarts is be, de 4 évesen nem tudom elvárhatom-e már tőle ezt?
A lényeg, bármit teszek Ő az ellenkezőjét akarja.
Nem lehet vígasztalni, csak ordít..

Bár ez nem a z én oldalam, de :
Kérek minden kommentelőt, ne jöjjön olyan tanáccsal, ami kioktató hangvitelű.
Gondolom aki itt jár, az tanácsot, tippet vár.
Nekem ez a kisfiam nem az első, úgyhogy már átmentem pár dolgon, de még mindig vannak új tapasztalataim.
Köszönöm.

manocskak3an 2013.04.10. 14:11:08

@manocskak3an:
BOCSÁNAT, itt-ott kimaradta egy -egy magánhangzó.
Bár átolvastam ,mégis csak később vettem észre.

Katalin Gero Bőjte 2015.11.20. 09:15:19

Tistelt Sabo Magda van nekem epp most 3 es fel eves kislanyom akivel nemtudom megertetni azt hogy felkell oltozni mert hideg van nemakarja felvenni a ruhakat amit eloveszek neki nemakarja becsiptetni a harisnyaba az izomonget mert fojton mondja hogy ott valami van a sima kerek nyaku bluzot nemtudom feladni rea mert tepi a nyakat hogy azt lekell turni szeretnek segitseget kerni hogy mit tudjak csinalni Maradok Tisztelette