Mostanában szembesül sok fiatal szülő konkrétan azzal, hogy hamarosan megtörténik az első nagy változás; az első el-, leválás apró gyermekétől! Bizony torokszorító érzés tudni, hogy az alig pár éves csöppségünk nélkülünk tölti hamarosan napjait! Számtalan kérdés, bizonytalanság, félelem munkál a szülőkben- főleg az anyukákban! Mert mi nők általában érzékenyebbek vagyunk!

És most nagy feladat hárul a leendő ovis szülőkre, anyukákra.

Elsődleges és fontos; a jó óvoda kiválasztása. Olyan intézményt kell keresni, ahol a kicsi gyerek teljes személyiségfejlődése biztosított. Sokféle óvoda, sokszínű, alternatív programja adott.

A kiválasztásban érdemes figyelembevenni a kisgyerek alakuló egyéni tulajdonságait, érdeklődését. Pl. a rajzolni, festeni, gyurmázni imádó kicsi biztos jól érzi majd magát egy művészetekre alapuló programmal bíró nevelést folytató oviban.

A környezetében igen érdeklődő, aktív kisgyereket elbűvölheti az egyéni képességeken alapuló nevelési programmal rendelkező óvodai közeg /Freniet, Montessori óvoda/. A mozgékony, agilis kicsit érdemes olyan intézménybe irányítani, ahol a sport áll középpontban /sportovi/ a muzikális kicsit zeneoviba vinni.

De bármilyen óvoda lehet optimális- az “átlagos”, különösebb már most felismerhető érdeklődés nélküli kicsi számára is,- ha ott középpontban áll a gyermekszeretet, az egyén tisztelete, a türelem, a szakmai elhívatottság.

A beíratkozást követően fel kell készíteni önmagukat a szülőknek.

Mire is? Hát arra, hogy

- érzelmileg el tudják fogadni, viselni a gyermeküktől való első “leválást”,

- megelőlegzett bizalommal adják oda, bízzák a még számukra is idegen felnőttekre kicsijüket,

- tudjanak hinni önmagukban és apróságukban; sikerülni fog ez a változás életükben /de sose ijesztgessék előre az óvodával!/

- pozitivan, reménykedve, természetes egyszerűséggel legyenek képesek kezelni a beszoktatás kezdeti, átmeneti nehézségeit.

A kisgyerek is akkor tud zökkenőmentesebben beilleszkedni élete első közösségébe, ha látja, érzi szülein a magabiztosságot, az erőt. És nem síró anyukája arca sejlik fel előtte, amikor az óvó néni elveszi/!/ tőle.

A jó óvodában már a kezdés előtt lehet látogatásokat tenni, ismerkedni az új környezettel, az ott lévő felnőttekkel. A jó óvónő már ebben az időszakban igyekszik kapcsolatot teremteni a kicsi gyerekkel; családot látogat, hogy megismerje egyéni, otthoni körülményeit, viselkedését, játékait…

Az első héten általában sok óvodában szülős beszoktatással kezdenek a kicsik. A néhány órás jelenlét közösen anyával azt a célt szolgálja, hogy mindketten képet kapjanak az ott történtekről, tapasztalatot, élményt gyűjtsenek az ovis élet mindennapjairól. Aztán a fokozatosság elvének megfelelően pár nap után anyukának “dolga akad”, és először marad egyedül az óvodában a kicsi! Egyénileg változó módon reagálnak erre a kezdő ovisok. Van, aki magában sír, van aki óriás hangerővel! Természetesek reakcióik, mint amilyen intenzívek érzelmeik, amelyek uralják őket!

Az első hetek- olykor hónapok- megviselik a családi környezetből először kiváló apróságokat, de az óvodában eltöltött idő, a türelem, a kitartás, az odafigyelés meghozza a sikert! Óvodás lesz igazán a kisgyerek!