Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Óvodakezdés 3.rész:”Meguntam, holnap már nem jövök”

2009.09.04. 11:27 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodás óvónő óvodakezdés óvodai beszoktatás óvodaköteles gyermek óvodába való beszoktatás

Állt elém már több új óvodásom hasonló mondattal az évek során. Az óvodai életbe való beilleszkedés elején érthető és megmagyarázható az ilyen és hasonló kijelentés az új gyerekek részéről. Néhány hét elteltével ugyanis megszűnhet az újdonság varázsa. Nem azért nem szeretne jönni, mert rossz itt, hanem már megismerkedett az itt lévő gyerektársakkal, a sok, számára új játékkal- vagyis az ovis környezettel és vissza szeretne menni a családi környezetébe. Folytatni az otthoni megszokott tevékenységeit anyával. Ha mint szülők engedünk kérésének, és a reggeli vagy már előző esti sírdogálás miatt megsajnáljuk /érthető módon!/, akkor megnehezítjük a helyzetet. Előfordulhat, hogy különféle problémák adódnak ovikezdés idején.

Az eddig szobatiszta kicsi éjjel nyugtalanul alszik, sírós lesz, netán bepisil. Vagy reggelenként hasát fájlalja, körmét kezdi rágni, átmeneti dadogás esetleg agresszivitás lép fel nála /”Anya gyűlöllek, ne vigyél oviba!”/. Mindez normális esetben néhány héten belül elmúlik. De ”szükség” van rá, mert a szülőről való első ”leválás” csak fokozatosan érvényesül! Időt kell hagynunk arra, hogy az oviban biztonságot adó kapcsolatba kerüljön az ott lévőkkel, főleg az óvó nénikkel. Megkönnyíti saját és gyermekünk helyzetét is, ha nagy türelemmel, törődéssel és bizalommal visszük be reggelenként őt az oviba.

Ha viselkedésünk azt sugallja, érezteti, hogy jó és biztonságos helyre visszük, elfogadja. Ám ha engedünk kérésének, otthon maradhat többször, nehezebben szokik, illeszkedik be, kimarad dolgokból, kevesebb kapcsolatot képes társaival kialakítani és igyekszik mindent megtenni, hogy otthon maradhasson.

A változások ellen tiltakozó kicsi gyereknek sok-sok ”eszköze” van arra, hogy elérje célját /nyílt ellenkezés, sírás, toporzékolás, rugdosás/ ez természetes! De a szerető odafordulás nagy mértékű türelem, egyéni törődés és az erre szánt idő megtérül az óvónők, a szülők, a gyermek életében is.

Ekkor nézhet szép ovis élményekkel teli évek elé gyermekünk!

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?

:
:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr71359614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pello 2009.09.05. 07:27:40

Koszonom szepen a meghivast.
Tovabbi hasznos,tartalmas munkat kivanok,valamint oromteli tanevet mindenkinek.

Ingrid 2009.09.07. 22:23:01

Jaj! Ez a sírós babafotó :((((... ilyet szerencsére nem sokat látok élőben :) Heléna olyan közvetlen, barátságos és befogadó, hogy úgy érzem, nem lesz gond az ovival.
Gyakran viszem játszóházba és újabban ott is hagyhatom, mert már elvállalják a gondozók, lassan két éves.... Soha nincs méltatlankodás vagy hiszti, hogy maradjak vele. Ha pedig néha emleget, akkor is könnyű elterelni a figyelmét, és a magyarázatból is ért: anya hamarosan érkezik...
Jó lenne, ha ilyen maradna :)

silyeagi 2012.10.03. 15:27:46

Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulnék önhöz hogy nekem van egy nagyobb (2.5 éves)nagyfiam és egy kissebb (1 éves) kislányom.Emiatt értelem szerüen nem volt szükség a bölcsödére,de mivel a kisfiam március végi igy csak 3.5 évesen fogja elkezdeni igazából az ovodát.Én úgy láttam hogy már nagyon igényli a gyerektársaságot ezért jó otletnek tartottuk hogy hetente egyszer elvigyük egy családi napközibe.(A hugival egyelőre nem tudnak együtt játszani csak verekszenek egész nap a játékokért)Ez eleinte nagyon tetszett neki olyannyira hogy haza sem akart jönni,úgy kellett kiráncigálni mert lefeküdt a földre hogy ő ott marad.Második alkalommal már ott is aludt,nagyon megdicsérték mert evett,aludt,játszott egész nap.Ekkor már nem tiltakozott az ellen hogy hazavigyem.Harmadik alkalommal ugyan nem volt gond de aludni már nem akart és a nyakamba ugrott mikor megérkeztem,negyedjére viszont már telefonáltak hogy nem akarja abbahagyni a sirást.Érte mentem de már a kocsiba mondta hogy legközelebb is jövünk.Ma is elvittem de nem akarta hogy elmenjek.Nagy nehezen elengedett de egy óra múlva telefonáltak hogy amióta elmentem sir.
Az lenne a kérdésem hogy ön szerint jó ötlet ez a heti egyszeri ovoda?vagy inkább ne eröltessem?Én csak ő miatta csinálom nem érdekem hogy beszoktassam mivel otthon vagyok nem kell még visszamennem dolgozni.Az ovónők azt tanácsolták hogy vagy minden nap vigyem vagy inkább ne vigyem,de én egyelőre nem szertném minden nap vinni hisz még magam sem vagyok erre felkészülve nembeszélve arról hogy anyagilag is megterhelő,

ovisvilág 2012.11.05. 18:22:05

@silyeagi:
Kedves Anyuka!

Nemrég ”találtam meg” kommentjét, elnézését kérem, hogy csak most válaszolok kérdésére, amelyre már Ön tulajdonképpen feleletet is adott.

Vagyis, amíg a szülő nincs felkészülve érzelmileg arra, hogy megtörténjen kicsije első ”ún. leválása”, addig nem érdemes őt sem erőltetni. Kicsi fia reakciója természetes volt, hiszen egy új, számára érdekes dologgal találkozott a családi napköziben, de miután az újdonság varázsa 3 nap alatt elmúlt, kérte az életkori sajátosságainak megfelelő ”eszközével” /sírás, ellenkezés/, hogy folytathassa a jól ismert otthoni környezetében eddigi életét.

Majd amikor igazán elhatározzák, hogy óvodába menjen, akkor is megnyilvánulnak ezek a reakciók, de a folyamatosság, az eltökélt szándék és sok- sok türelem segítheti beilleszkedését. Az óvónők erre utalhattak véleményükkel.

Azt javaslom, hogy ne vigye még csöppségét, de ha lehetőségük van rá, akkor járjanak gyakran gyerektársak közé /játszótér-, ház, rendezvények, stb./. Adjon lehetőséget kisfia számára, hogy megismerhesse tágabb környezetét és kortársait. Ovikezdés előtt pedig jól készítse fel érzelmileg őt és önmagát is az elválásra, hiszen ez az első és legnehezebb időszak minden gyermekét szerető édesanya számára!

Üdvözlettel: Jusztina
süti beállítások módosítása