Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Miért nem játszik önállóan a kicsim?

2009.10.12. 10:04 - ovisvilág

Címkék: gyermeknevelés óvodás önálló játék önálló játék fejlesztése közös játék hogyan tanul meg a gyermek önállóan játszani

 

Nemrég ismerős anyuka állított meg kérdéseivel: ”azt mondd meg, miért nem játszik önállóan 4 éves Csenge lányom otthon? Képtelen magát lekötni, mikor haza jövünk az oviból! Pedig tele van a szobája játékkal. Mégis engem nyaggat, hogy játsszam vele! Vagy nem játssza ki magát az oviban? Már teljesen kiborulok, ha nemet mondok, bevágja a hisztit!”

 

A gyerekek legfőbb tevékenysége a játék                                                                        

Elemi joguk is, hogy játszhassanak, ebben ismerik meg a világot, ebben fejlődhetnek. Széleskörű szakmai irodalom elemzi a játék fontosságát, jelentőségét. Sok neves szaktekintély mondja el véleményét a gyermeki játékról; ”ha a kisgyerek játszik, ez azt jelenti; idejét jól, teljes és hasznos tevékenységben tölti el”- Wekerdy Tamás tanár úr szerint.

De a játszást is meg kell ”tanulni” az apró manóknak! Szóval meg kell őket tanítani; játszani!

Úgy mint enni, öltözködni, fogat mosni.                                               

Kinek? Hát, mint első, ”természetes” játszótárs- a szülő, ezért szülői feladat kell/ene/, hogy legyen.                                                                                           

Persze sok anyuka, apuka számára nem is jelent ez gondot- sőt élvezettel tölti szabadidejét /ha van!/ csöppségével és természetes a játék otthoni megtanítása.

Ezért válaszom első részében visszakérdeznék és kérném, hogy figyeld meg ő maga, tud- e elmélyülten, önállóan valami tevékenységet elvégezni, amihez nem ért tökéletesen? Biztos vagy benne, hogy apró lányod tud játszani azzal a szobányi játékszerrel?

Kapott elegendő ismeretet, élményt, amit önállóan ”kijátszhat” magából?           Az lenne az igazi, ha legalább naponta egy csekély félórában, előszedegetnél abból a sok játékból egyet-egyet és megtanítanád vele játszani imádott kislányod. Pl: gyöngyöt fűzni, babát felöltöztetni, társasjátékozni, vagy a kis póni ”sörényét” - ami nagyon közkedvelt a kislányok körében - befonni.                                                                                      

Véleményem szerint nem is csak a játék kedvéért ”követeli” játszótársnak édesanyját ez a kistündér! Más oka is van.

Hiányzik neki anya közelsége; a csak vele való foglalkozás, a beszélgetés, az érzelmei ”kérik anyát”, a kötődés, a szeretet belső igénye, hisz már nincs vele egész nap, mint korábban.

Az oviban ott vannak társai, akikkel játszhat, ott az óvó néni, akire számíthat- remélhetőleg és ott kaphat önfeledt játékra lehetőségeket /hely, idő, játékszerek, kis kuckók, ahová el lehet húzódni a kis barátnővel…/. Az a közeg más, de a gyerekeknek ebben a korban még nagyon fontos szüleik fizikai- érzelmi közelsége, szülői szeretetük meg - átérzése is!

Végül el is mondtam ezeket az anyukának. És azt javasoltam -magam példájából- hogykicsit szervezze át az otthoni délutáni ”munkarendjét”, szánjon időt kicsijére is. Aztán Csengi is megnyugszik és ő sem fogja idegesen, lelkiismeret fordulással elkészíteni a vacsorát, betenni a mosnivalót a gépbe, vagy porszívózás közben arra gondolni ”jó ég, hát milyen anya vagyok én?!”.

Folyt. köv.

 

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?

:
:

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr191444222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ingrid 2009.10.13. 13:18:44

Körülbelül hány éves kortól várható el egy gyerektől, hogy egyedül eljátsszon a játékaival?
Csengi már 4 éves, gondolom már elvárható, de az én lányom még csak 2.
Nagyon sokat vagyunk együtt, szinte folyamatosan társaságot igényel, nem tudok egyetlen olyan alkalmat sem megjegyezni, amikor hosszabb ideig eljátszott volna egyedül (játszótéri homokozás és a kertben történő tevékenységeken kívül).
Köszönöm a választ Jusztina! Maradok figyelmes olvasód :)

Mancus 2009.10.14. 22:25:52

Elnézést, hogy itt érdeklődöm, de nem találtam megfelelőbb helyet. :(
A mini angol sorozat is ingyenes, mint a Hogyan legyek büszke szülő? Hol lehet erről részletesebben olvasni?
Előre is köszönöm a választ!

ovisvilág 2009.10.15. 10:28:49

@Mancus: Igen, a Mini angol sorozat is ingyenes

Mancus 2009.10.15. 20:10:09

@ovisvilág: Köszönöm szépen! Már fel is iratkozom. :)

ovisvilág 2009.10.22. 10:11:58

@Ingrid: Kedves Ingrid! Mivel válaszom kicsit hosszú lett:), írtam egy blogbejegyzést róla.

Timó81 2010.03.04. 07:28:37

Kedves Jusztina!

Nagy szükségem van a a segítségére, mert néha már úgy érzem, ezzel a "feladattal" nem tudok megbírkózni egyedül...
Kisfiam lassan 15 hónapos, nem tud járni egyedül (csak néhány lépést tesz meg önállóan, aztán megijed és gyorsan leül).Egyszerűen nem lehet vele kimozdulni sehova: sem sétálni babakocsival, sem szülőkormányos triciklivel, sem vásárolni, vagy rokonoknál, mert egy iső után,( kb:30 perc) elkezd nyefegni, nyafogni, feszengeni, pukkadozni, majd hisztizni.Néha úgy érzem, neki semmi nem elég jó.
Nem tudunk este nyugodtan megvacsorázni a férjemmel, mert az etetőszékben is csak megy a rapli, pedig első perctől így próbáltuk.Egyedül még nem tud enni, ezért ha megetettem, akkor türelemmel kellene lennie, hogy én is megvacsorázzak...Próbáltam már, hogy ha ő befejezte, akkor kiveszem, hogy menyjen játszani, (persze ott mellettünk) de neki az sem jó, csak mászik rám és kiabál!
Napközben is ez van, elég anyás lett (ami jól esik, de néha kiborít, mert egy lépést sem tudok tenni egyedül) szóval még rosszalkodni sem képes, ha főzök, ha mosogatok, stb. ott csüng a combomon, és szó szerint bújik belém, az elmaradhatatlan nyefegésével. Ha beteszem a járókába, egy fél órát elvan egyedül, de akkor sem játszik a játékaival, csak üldögél, fetreng, feláll és várja mikor megyek már érte.
Mit rontottam el ennyire?Mit tehetnék, hogy türelemre szoktassam, és ezt az elviselhetetlen vinnyogást elhagyja.
(hozzáteszem:első gyermek.Állandóan szórakoztattuk, foglalkoztunk vele, mese, vers, ének első perctől kezdve.Most is ezt várja el??)
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdv:Timó

ovisvilág 2010.03.08. 12:17:19

@Timó81:
Kedves Timó!

Leveledben szinte meg is fogalmaztad feltett kérdéseidre a válaszokat. Mint írod van egy 15 hónapos pici fiatok, aki első gyermeketek. Eddig szinte állandóan ő volt számotokra a központ, első perctől kezdve vele foglalkoztok, de mára úgy érzed, hogy ”nem lehet vele sehová kimozdulni”, ”neki semmi sem jó”, állandóan ”rajtad lóg”, még enni sem tudtok tőle férjeddel- túl anyás, türelmetlen és hisztizni kezd, ha nem csak vele foglalkoztok.
Arra lennél kíváncsi mit rontottál el és mit tehetnél, hogy türelemre szoktasd.
A válaszom az, hogy nagyon sokat tehetsz kisfiad és a saját életetek érdekében. Nem rontottál el még semmit vele kapcsolatban, hiszen minden tekintetben kielégítetted biológiai szükségleteit /evés, ivás, alvás/, gondozás és az anyai szereteted tette számára teljessé eddigi életét, ami szintén szükséges fejlődéséhez. A pici gyermekek első ”környezete”, az édesanya. Anyától tanulnak meg sok- sok mindent, az egészséges érzelmeket is, így kötődésük erőssé válik. Van, amikor úgy érezhetjük, mint most Te is, hogy ez már túl sok, hisz gyakran fárasztónak tűnhet az állandóan velük való foglalkozás, ám erre szüksége van minden apróságnak, így kisfiadnak is. Nem szabad türelmetlennek lenni, ha még oly nehéz is, gyakran eleget tenni kicsi gyermekünknek minden téren. Tudom könnyű ezt mondani, és a mindennapok során kemény erőfeszítést, energiát igényel a szülők részéről. Amikor már magabiztosabban járni kezd- nem szabad siettetni azt sem, fokozatosan fog megtanulni, saját tempója szerint kicsid is- még nagyobb odafigyelést igényel majd, mert szeretne mindent megismerni, megfogni. Ez az időszak viszont alkalmassá válik arra is, hogy folyamatosan önállóságra, kezdd szoktatni őt. Egy pici gyereknek szüksége van arra, hogy mindenre megtanítsuk! Rá kell vezetnünk együttjátszással, mit és hogyan tegyen játékaival. Utánzással ismeri és gyakorolja a tőlünk elsajátított tevékenységeket. Engedd az önálló evését is, gyakorolnia kell, mert így tanulja meg. Lehet maszatos lesz, elejében még nem sikerül neki, de ez természetes.
A kicsik még képtelenek- életkoruknál fogva- a türelemre, ez később alakul ki náluk /6- 7 év/, ezért lényeges hogy hogyan igyekszünk szoktatni őket különféle dolgokra. Amikor ”raplizik”, nem tesz mást, mint felhívja a figyelmet magára- hisz eddig mindig az, és úgy volt, amit ő szeretett volna, ez is természetes.
Javaslom, hogy próbálj kialakítani- még nem késő egy olyan ”napirendet” /mit mikor tesztek a nap különböző részében/, amelyet meg fog szokni kisfiad egy idő után, ez fokozni fogja biztonságérzetét, tudni fogja kb. mikor mi következik /reggeli, séta, játék, stb./.
Legyen egy időszak mindennap, amikor ”csak” vele játszol, mondókázol, könyvet nézegettek, stb.- ez szintén erősíteni fogja benne az érzelmi biztonságot. Ha sétálni viszed, légy vele türelmes, próbáld lekötni figyelmét, /”nézd, ott egy kutyus, … hogy berreg az autó … figyeld csak, milyen szépen süt a nap”/, felkelteni érdeklődését, környezete iránt. Amikor más dolgod van és őt pl. a járókájába teszed, akkor is beszélj hozzá és tudom nehéz, de próbáld elviselni türelmetlenségét. Meg fogja szokni, hogy van idő, amikor nemcsak vele foglalkozol. A nyugodt családi légkör megteremtése érdekében pedig időnként- ha van lehetőségetek és valaki tud vigyázni rá- férjeddel menjetek el egy- egy szabadidős programra, moziba, vásárolni, stb. A szülőknek is szükségük van egy kis ”feltöltődésre”, Neked anyukának főleg, hisz piciddel vagy egész nap!
Összegezve; kérlek légy türelmesebb, érezze apróságod, hogy érzelmileg biztonságban van továbbra is, és ha növekszik, fejlődik, változni fog viselkedése. Az önállóságra szoktatása is eredményt hoz; később már képes lesz- ha addig megtanulja- egyedül játszani is, lefoglalja magát. A feltétel nélküli szülői szeretet, odafigyelés, törődés, melegség, érzelmi biztonságérzetét növelni fogja és nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik.
Ebben bízva üdvözlöm családod: Jusztina