Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Miért agresszív a gyermekem? - A kisgyermekkori agresszióról 2. rész

2010.01.27. 07:00 - ovisvilág

Címkék: agresszivitás agresszió kezelése kisgyermekkori agresszió agresszív gyerek agresszió fogalma agresszív viselkedés gyermekkori agresszió agresszivitás az óvodában agresszivitás a családban agresszivitás okai gyermeki félelmek szóbeli erőszak

 

A gyermekkori agresszió okai 

Számos oka lehet, de a kicsi gyerekeknél az egyik legnyilvánvalóbb ok az elhárító mechanizmus , félelem, fenyegetettség ellen.
gyermeki félelem a felfokozott érzelmek hatására erőteljesebbé válhat. A félelmek, szorongások kiskorban aktuális, jelenlévő érzések. Például tőlünk sajátítják el az érzelmeket is, így a félelem érzéseit átadjuk nekik, melyek gátolhatják őket, mert a félelemre koncentrálnak /anya fél a békától, a kicsi is félni fog/.
 
Hasonló érzést kelt bennük, ha fenyegetjük, ha nem figyelünk rájuk, ha kigúnyoljuk vagy csak egyszerűen nem értjük meg mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni velünk életkori sajátosságaik miatti kevésbé fejlett nyelvi eszközeikkel. Pl.: jelzi a kicsi, hogy beteg; fáj a feje, hasa, hányingere van oviba indulás előtt - vagyis jeleket küld arról, hogy nem szeretne oda menni, mert fél, hiányozni fog anya és nem érzi jól magát. Vagy este mikor apa tévét néz, anya olvas, a kicsi valami olyat tesz, amiről tudja nem megengedhető számára csupán azért teszi, mert jelzi ”figyeljetek rám, én is itt vagyok!” Ha hatástalan marad a jelzés, hogy egyedül maradt, dacolni kezd és ez agresszióba válthat.
 
A kicsik félelmeiket, feszültségeiket, izgalmi érzéseiket sokszor mélyen elfojtják, később talán ezek törnek elő különféle formákban /pl.: éjszakai bevizelés, nem mer egyedül aludni, maradni/. Ha bizonytalanok, ha fenyegetve érzik magukat, ha még csak sejtik, ami történni fog /”eltörtem a vázát, ki fogok kapni”/, intenzíven élik meg, hisz kivannak szolgáltatva a legapróbb hatásoknak is és ezeket képzeletük fel is erősíti.    
                                               
fenyegetések okozta félelmek mélyen és ”alattomosan” képesek beépülni a kisgyermek személyiségébe, melyek később lelki gondokhoz is vezethetnek.
”Az agresszivitás a természet szükséges felszerelése, eszköz a fennmaradásért, az életért vívott ösztönös harcban eredetileg” - írja a neves német gyermekorvos, Dr. Rüdiger  Penthin. Tulajdonképpen szükséges bizonyos mértékben a gyermekek énfejlődési folyamatában egy egészséges agresszivitás. Fontos az önbizalom, önértékelés alakulásában, mert segítségével merik kipróbálni magukat, vállalkoznak újszerű tevékenységekre, ismeretlen dolgokra.
 
Probléma akkor merül fel, ha ezek során úgy viselkednek amellyel megsértenek, megbántanak másokat /pl.: dühében rombolja, tökreteszi társai játékát, ütlegel másokat, csúnyán beszél/.
Nagyon lényeges az, hogy a kicsi gyerekek utánoznak minket felnőtteket. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni. Mivel a gyerekek felnőtt központúságban élnek kb. 6-7 éves korukig, vagyis tevékenységeiket az irányítja, ahogyan körülötte élnek a felnőttek, átveszik a mintát szüleiktől, testvéreiktől.
Okozhat erőszakos megnyilvánulásokat kisgyerekben az is, ha a családban hiányzik az érzelmi melegség, nincs vagy nem érzi védettnek magát, nem mer igazából bízni teljesen környezetében /gyakran csalódás éri; szülei nem tartják be amit ígérnek, sorozatban bántalom éri, úgy érzi elhanyagolják, agresszív, ironikus hangon okítják ki, stb./.
Az elhanyagolás szintén erőteljesen hat egy kicsi gyerekre, hiszen ha nem figyelnek rá, frusztrálódik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen fejlődni egészségesen. Az elhanyagolás, a szülői erőszak hangtalan formája! A szülők tekintélyelvű nevelése során még ma is gyakori különböző szinteken és formában pl. az erőszakos viselkedés - a kis nyaklevestől a bántalmazásig, verésig. A feszültségben, személyes gondokkal terhes mindennapok kiválthatják a gyerek bántalmazását a szülőkből /”eljárt az anya keze, mert ideges volt”- mondta 5 éves kisfiam az oviban mikor rákérdeztem, mi az a piros csík a füle mögött/.
 
szóbeli erőszak legalább ilyen káros, mert a kisgyerek úgy érzi, lelkileg elutasítják, gyakran megszégyenül, bűnösnek érzi magát /pl.: ”az idegeimre mész, tűnj el innen, látni sem akarlak!/- még akkor is árt ez, ha az idegesebb anya vagy apa nem gondolja komolyan!  Ilyen esetekben a gyermeki reakció, belső harag, gyűlölet, bosszúvágy lesz és lelki károk sújthatják a kisgyereket, agressziót válthat ki. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől - a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!
Folyt. köv.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr351691095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Acko 2010.01.27. 14:16:18

Kivancsi lennek: mi tudjuk, hogy a fiunk nem szereti a koromvagast. Neha ugy vesszuk rea dolgokra, hogy felajanljuk: ezt csinaljuk vagy kormot vagunk? Igy erjuk el, hogy neha o is azt csinalja amit mi szeretnenk. Helyes ez igy?

zsoka78 2010.01.27. 16:02:34

Szerintem nem. Sőt, szerintem semmilyen helyzetben nem helyes a gyereket olyasmikkel ijesztgetni, amit nem szeretnek, vagy félnek tőle, csak azért, hogy azt csinálják, amit mi szeretnénk. Így egy csomó mindentől félni fog, olyan dolgoktól is, amitől egyáltalán nem kell. Ezt a környezetemben tapasztaltam, egyes anyukáknál láttam ehhez hasonló módszert arra, hogy a gyerek szót fogadjon neki. Az egyik anyukánál az lett a vége, hogy a gyereket akkor sem bírta elcipelni az orvoshoz, vagy csak nagy cirkusz árán, amikor tényleg szükséges volt, mert mindig azt mondta neki, hogy ha nem fogadsz szót, kivetetem a manduládat, meg ilyesmik. A másik anyuka kislánya pedig mindentől fél, de ezt szó szerint kell érteni. Inkább elijesztették az őt érdeklő dolgoktól, csak nehogy foglalkozni kelljen vele, elmagyarázni valamit neki, inkább ne is érdekelje semmi és még véletlenül se csináljon semmit, csak üljön a fenekén. Pl. még egy macskát is fél megsimogatni, mert az megharapja, a kályhától 2 m-re nem megy el, mert meggyulladt tőle, stb. Szerintem egy gyereknek mindent meg lehet magyarázni, hogy mi miért szükséges az ő nyelvén. Gyakorló anyukaként én is küzdök a lábköröm vágással, mert nagyon csikis a talpa, 2 és fél éves, de rájött, hogyha nem ellenkezik akkor hamarabb túl van rajta, mert nem tart fél óráig lefogni, megérti, hogy ha nem vágjuk le, akkor fájni fog. Csak nagyon sokszor el kell mondani mindent. Ez az én véleményem, nálam bevált. Mindig meg kell nekik mondani az igazat, akármilyen nehéznek is tűnik, de akkor bízni fognak bennünk.

Ingrid 2010.01.27. 22:26:41

Belemerítkeznék a társalgásba, ha lehet.... Én ilyenkor inkább azzal motiválom, hogy ha hamar túl vagyun rajta, jöhet az esti kakaó, a lefekvés, a meseolvasás, stb. Nem ajándékként vagy jutalomként, hanem egy egyszerű és választás nélküli -ám mégis kíméletes - tényként.
A kislányom mindig kapható ezekre a "kompromisszumokra". Mindig kpható ezekre. Ha nehezebb a dolog (őt a körömvágáról könnyű meggyőzni), akkor mást fundálok ki. Lényeg hogy ne büntetés és ne jutalom legyen, mert szerintem mindkettővel vissza tudnak élni.

A bejegyzéshez kapcsolódva pedig leírnám, hogy én is tapasztaltam már, hogy egy gyerekkel nem lehet alárendeltként viselkedni, mert gerjeszti benne az indulatokat. Maximálisan egyetértek minden soroddal Jusztina! Hasznos és jó volt olvasni ezeket a gondolatokat, tanácsokat!