Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Évkezdés az óvodában

2010.09.06. 16:49 - ovisvilág

Címkék: óvoda gyermeknevelés óvodás óvónő óvodakezdés óvodai beszoktatás évekezdés az óvodában

Megkezdődött hivatalosan is az új nevelési év az óvodákban! Új apróságokkal bővül az ”óvodások világa”, és gyakran a kezdet nem megy zökkenőmentesen. Különböző szociális háttérből; családból érkeznek a kicsi gyerekek. Sokszor szüleikkel együtt tele izgalommal, aggodalommal lépik át az ovi küszöbét. Új környezet, sok gyerek, idegen felnőttek! Érzelmi megpróbáltatás ez a kis lurkók és szüleik számára, hisz a várakozás izgalma mellett ott bujkál a félelem, a féltés gyomorszorító érzései is. Megszokja? Jó lesz ott nélkülem neki? Vigyázni fogják lépteit, mint én?!

 

Az óvó nénik, dajka nénik szintén izgalommal várják ezt az időszakot. A lelkiismeretes, igazi gyermekszerető felnőttek számára is jeles napok következnek. Tervek, új ötletek, új feladatok hosszú sora vár rájuk a kicsik között.

Csodálatos, nehéz, felelősségteljes feladat hárul a kisgyerekeket nevelőkre!

 

Ezúton üzenem minden első óvodás szülőnek, hogy igyekezzen bizalmat megelőlegezve ”odaadni” kicsijét élete első közösségébe, arra gondolva, hogy gyermeke személyiségfejlődését gazdagíthatja társai között, az óvó nénikkel tanulni kezdi az életet! Üzenem kolléganőimnek, hogy a sok-sok nehézség ellenére se veszítsék el kedvüket, energiájukat, tenni vágyásukat, hitüket a nevelésben, hisz az embernevelésnél nincs nemesebb, gyönyörűbb feladat a világon! Őrizzék meg és adják át bőven a kicsiknek a simogatást, a meleg szót, mosolyukat, és a tudást.

Végül üzenem minden felnőttnek, hogy a gyakran oly zűrzavaros világban se feledkezzünk meg a feltételnélküli szeretettel való nevelésről, ne vesszenek el gyermekeink a gondok között! Hisz ők lesznek a jövő felnőttei.

Ehhez a nehéz feladathoz kívánok sok erőt, energiát, kitartást mindenkinek…, magamnak is!

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr892275490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gourManka 2010.09.09. 14:10:16

Kedves Jusztina!

Hároméves lányom múlt héten kezdte az óvodát, már nagyon vártuk, hogy menjen, de a kezdeti nehézségekre azért fel voltam készülve. Kifejezetten határozott anya vagyok, azt gondolom magamról, de most eléggé a földhöz vág, hogy tudom, a gyerek minden nap sír az óvodában. Van a csoportjában egy kisfiú, aki már középsős, de a tavalyi évet "végigsírta". Nagyon igyekeztem utánaolvasni, hogy a különbözőképpen kötődő kisgyerekek nagyjából mit produkálnak ilyenkor, és persze tudom, hogy senki sem egyforma, de ha egy-két hét múlva sem múlik a sírásos rész, akkor mit szokás tenni? A lányom apró korától kezdve nagycsaládban nevelkedett, lelkes, beszédes, ismerkedős típus, szeretetteljes légkör veszi körül, másodunokatesói járnak egy csoportba vele (4 és 5 évesek), úgyhogy tudjuk, az oviban is jó kezekben van - meddig tart a beszoktatás? Négy hónapos a kisebbik lányom, így nem maradtam a naggyal ott az első három délelőttön sem, de a mi ovinkban nem is szokás ez, gondoltam (és mondták) egy-két nap és megszokja. Nekem úgy tűnik ennyire, mint ma, nem sírt még. Ötkor kelt, éjszaka felt volt négyszer, és mondta, hogy nem akar ott aludni az oviban. Jó alvó, még délután is nagyokat alszik. Nagyon igyekszem, hogy ne legyek bizonytalan a dologgal kapcsolatban, mert tudom, azt átveheti ő is - kérem, mondjon valami bíztatót!

ovisvilág 2010.09.13. 13:56:44

@gourManka:
Kedves Anyuka!
Köszönöm kérdését, sokakat érintő probléma most az óvodai beilleszkedés, beszoktatás témája. Tudom, bárhogy is igyekszik a szülő felkészíteni gyermekét és sajátmagát is az első ”nagy leváláshoz”, amikor bekövetkezik, szívet tépő tud lenni. Évente átéltem ezt a gyerekekkel, szülőkkel egyaránt és megértem Önt. Ezt a gyökeres változást; új, idegen környezet, társak, felnőttek, új szokások, napirend, még tetőzi az a tény, hogy anyától el kell szakadni. Ez a fájdalmas élmény, tiltakozást vált ki /sírás, rossz alvás, esetleg éjjeli bepisilés, hasfájás/ gyakran a gyerekekből. De úgy gondolom, ez természetes, hisz az érzelmileg felfokozott apróságok ilyen módon ”közlik” velünk felnőttekkel- mert szóban koruknál fogva még nem képesek megfogalmazni-, hogy ebből nem kérnek! A beszokás időtartalma egyénileg változó, függ a kicsi gyermektől, a családi háttértől, az eddig ”alkalmazott” szülői neveléstől és sok más dologtól /első benyomás az oviban, tetszik- e az óvónő neki, nagy zaj van- e, sok gyerektárs van, stb,/. Függ attól is, hogy anyán érez- e bizonytalanságot, idegességet, feszültséget a kicsi, mert azt is képes megérezni és ő maga is azzá válhat. Általában ez a kezdeti nehézség 2- 3 hét alatt szép lassan, folyamatosan elmúlik, de van akinél hónapokat vesz igénybe. Pl.: túl szoros anya- gyermek kapcsolat esetén, túlzott féltés miatt, óvodai módszerek idegensége, helytelen módszerei miatt, de ez nem számottevő. Ha a csöppségek, mint az Ön kislánya is jó kezekben van, akkor ez a természetes ellenkezési időszak nem fog sokáig tartani. Amikor az ovi már nem lesz számára olyan újdonság, akkor esetleg újra közli majd, hogy már nem akar járni, de ez is átmeneti jelenség szokott lenni. Csakúgy, mint egy esetleges 2- 3 hetes hiányzás betegség, szünet utáni újrakezdésnél is fennállhat ilyen ódzkodás az ovitól. Ha egy kicsi gyerek már képessé válik megtalálni helyét, szerepét a kortárscsoportban, igényelni fogja az óvodába járást, ahol játszva tanulja a gyermekéletet! Az alvás miatt a leggyakoribb az óvoda ”megutálása”- ezt szintén gyakorlatból tudom; régi ovisaimtól. Azért nem szerette sokójuk az ovit, mert aludni kellett. Az új óvodásokkal tudatosítani kell mindig, hogy ez csupán délutáni pihenő, ne legyen kötelező az alvás, mert úgy hiszik, főleg a beilleszkedés időszakában, hogy ott maradnak éjszakára is, szüleik nélkül és ezért rettegnek tőle.
Kedves Anyuka! Kérem ne legyen bizonytalan, kislánya viselkedése természetes a mostani helyzetben, és természetes módon sikerül is beszoknia türelmes, együttérző, megértő támogatásával.
Üdvözlettel:
Jusztina