Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Óvodai beszoktatás - ”Mikor jön anyu értem?!”

2011.09.26. 16:37 - ovisvilág

Címkék: óvoda óvodás óvodakezdés óvodai beszoktatás ovodai beszoktatás óvodai beszoktatás menete

Az első óvodás napok történéseiről, a beszoktatásról, az óvodás gyerek beilleszkedéséről…

Két fiatal anyuka párbeszédét hallottam egy bolt pénztára előtt.

”- Rég láttalak, hogy vagytok?

 - Jaj, ne is mondd, olyan ideges vagyok! Ma hagytam ott először egyedül délig a kislányomat az oviban. El sem tudom képzelni mi van vele nélkülem! Bocs, sietek is, nehogy későn menjek érte. Majd hívlak!”

 

Valóban nehéz időszak a beszoktatás ideje, az élethelyzet megváltozása szülők és gyermekeik számára egyaránt.

Sok anyuka tesz, fel mostanában ezzel kapcsolatos kérdéseket, mond véleményt, és kér tanácsot első benyomásai, tapasztalatai alapján. Gyakori a bizalmatlanságot, kételkedést, bizonytalanságot sugalló vélemény is, ami természetes most!

Az erős érzelmi kötődést féltve, még nem mernek bízni eléggé azokban a nevelőkben, akikre rábízzák apró gyermeküket, vagy attól tartanak, hogy más képtelen olyat és úgy nyújtani neki, mint ők. Ez így is van! Az óvodában mást és másképpen kapnak optimális esetben a kicsik. Új környezetben új szokásokat, szabályokat, a közös játékhoz társakat, új élmények, tapasztalások lehetőségét, sok- sok mesét, verset, dalt és sorolhatnám, nem említve az odafigyelő empatikus, gyermekszerető nevelést követő óvó nénik tevékenységét. Gondok, egyéni problémák, szemléleti különbségek, szülői elvárások persze vannak, ezek alakíthatják, módosíthatják a kialakult képet egy- egy intézményről, óvodapedagógusról.

A legfontosabb mégis a kisgyermek kell, hogy legyen! Őróluk szóljon most minden!

Életükben először jelenik meg a lelki egészség egyik alapját szolgáló szociális igény, a társak utáni vágyás. Még akkor így van ez, ha most a beszoktatás kezdetén, a beilleszkedés miatt, sírva visszavágynak inkább az otthon melegébe. Ez szintén természetszerű és érthető, mint a reggeli elválások sírásai, a ”nem akarok itt maradni”, a közös félelmek, szorongások, feszültségek.

Az első napokról

 Több anyuka,- mint az említett is,- alig tudja elképzelni mi történik akkor apróságával, amikor egyedül hagyja az óvodában. Ezért írok erről. Általában az új ovisok egy része, az esetleges reggeli könnyes búcsúzás után, csendben szemlélődik, ismerkedik mindennel. Baj akkor van, amikor mosakodás, evés, alvás következik, ugyanis akkor eszükbe jut az otthon és anya! Ilyenkor némelyik elpityeredik, magába zárkózik és olyan védtelennek tűnik, hogy nagyon megsajnálja az ember őket.


Vannak olyan kicsik, akiket már érkezéskor úgy kell szinte lefejteni anyáról, sírás, rugdosás közepette. Ők percekig sírva ülnek, állnak egyedül, vagy kapaszkodnak belénk. A délelőtt során gyakran sírva fakadnak, alig vagy nem is esznek, isznak, nem érdekli őket a sok játék, a társak. Százszor is megkérdezik ”mikor jön anya értem?” és rémülten bennünk látják a segítségadót. 
Akadnak befelé síró, szinte megbénuló hangnélküli csöppségek, akik félnek egy simogatástól is, elfordítják kis fejüket- látható ”szenvedésük”.


Az óvodát kezdő kicsik közt vannak, akik az első napokban bátran, vígan veszik birtokukba az újat, a csodát- a sok játékot, a nagy teret a csoportszobában, nem zavarja őket a társak jelenléte, sírása- ismerkednek mindennel. Persze néhány nap után ők közlik először, hogy nem akarnak oviba jönni- az újdonság varázsa, a csoda, már elvesztette erejét, jön a sírás.


Vannak olyan kisgyerekek, akik csupán addig sírnak, amíg anyukát látják, ha már nincs ott, akkor kíváncsian, érdeklődve fordulva felénk, az új társakhoz, előveszik a játékokat- és játszanak. Ha anya megjön értük, akkor fakadnak sírásra csak ismét. Olyan kisgyerek is akad, aki azért sír ilyenkor, hogy miért jöttek érte, mert ő játszani szeretne még, és itt akar maradni. Persze akadnak egyéni, egyedi esetek, olyan kicsik is, akiket pl. még a felnőtt öltözőbe, a mosdóba is vinni kell  magunkkal, van aki egész délelőtt az ölünkbe szeretne lenni, de olyan kis lurkó is akad, akihez nem lehet hozzáférni az első napokban, csak a társainak, vagy csak a felnőttnek engedi meg a közeledést.


Aztán az sem furcsa, ha egy csöpp manó közli, ő csak úgy ebédel, ha megetetjük, vagy visszahozza az étkezéshez hozott szalvétát, ”nem használtam, jó lesz holnapra”, vagy a ”mákos kalácsot nem szeretem, sütöttetek diósat?”, az sem ritka, hogy kéri egy- egy kicsi feküdjünk déli pihenőben mellé, simogassuk a hátát, haját, esetleg ő teszi ezt a miénkkel. Ez még a ”nyugodtabb” eset, mert előfordult az is, hogy úgy félt egyikőjük az ovis ágytól, hogy csak az ölemben aludt el napokig, vagy elalvásig ”dunnyogni” /duruzsolni/ kellett a fülébe. Vége-hossza nincs az évek alatti bájos kis eseteknek!

Aztán, ahogy telik az idő a kicsik lassan,- ki- ki egyéniségének, vérmérsékletének megfelelően- egyéni ritmusban és időben beilleszkedik, elsajátítja az ovis szokásokat, elfogadja az itteni szabályokat és kezdi élni óvodás éveit játékkal és sok érdeklődéssel, örömmel.

A beilleszkedés folyamata még sok kicsinél /és szüleinél/ most zajlik, és ehhez bizony idő, türelem, kitartás kell. A felnőttektől a gyerekekig!

Néhány kis történet a beszoktatásról munkám során:

Első napoktól imádtam egyik roma kislányomat, aki jött velem mindenhová, és tízpercenként könyörgött: ”Vigyél mán hazsa te hosszú!”- utalt 171 cm magasságomra napokig.

- Volt egy 3 éves kisfiam, aki néhány napos oviba járás után beállított egy üveg tejjel mondván: ”Azért nem bírsz sokáig vinni a kezedben, mert olyan rossz sovány vagy! Nagytatám küldi neked ezt a kecsketejet, hogy erősebb legyél!”

- Csabi elmúlt 4 éves, mikor ovis lett, nagyon nehezen vált el édesanyjától. Még megfogni sem volt szabad, egész délelőtt futott- futott. Az udvaron percekig tartott, míg el tudtam kapni, ha mentünk pl. ebédelni, és csúnyán káromkodott, szidott, amit később nem hitt el, amikor elmeséltem neki!

- Mónika az ovi szomszédságában lakott, ”haza látott” a kerítésen /neki duplán nehéz volt beszoknia ezért!/. Napjában 3- 4 alkalommal át is mászott, úgy kellett sorozatosan visszahozni őt!

- Egyik csöppségem zokogva könyörgött, hogy szóljak anyukájának telefonon, jöjjön érte azonnal. Kivittem az irodába a vezetékes telefonhoz és imitáltam a hívást. ”Beszélni kezdtem” anyjával /aki maga is óvodásom volt évekkel ezelőtt/, de az okos kis tücsök rám förmedt ”Becsapsz, nem is ütötted be anya számát!” Össze-vissza pusziltam könnyes pofiját és tényleg igazából felhívtuk, beszéltünk édesanyjával. 

 

Szívből kívánom az óvodát most kezdő apróságnak, szüleinek és óvónő társaimnak is, hogy sok pozitív élménnyel gazdagodva kezdjék ezt az évet!

 

· 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr293258085

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Megnehezíti az életem az állandó szorongás 2011.10.04. 23:49:54

19éves férfi vagyok. Pár hónappal ezelőtt egy komolyabb mandulagyulladásom volt. Tünetként jelentkezett nálam egy elég bosszantó folyamatos hányinger, rosszullét. Nem mertem bejárni előadásokra, nem akartam, hogy ott mindenki előtt rosszul legyek. Kerü...

Trackback: Az elviselhetőnél jobban szorongok 2011.10.04. 23:48:41

Nekem az a gondom, hogy az elviselhetőnél jobban szorongok, aminek fizikai jelei is vannak (pl. a gerincem körüli izmok görcsben vannak, egyszerűen nem tudom kihúzni magam). Az egy dolog, hogy ezt belülről megélni és elviselni nagyon nehéz, de sajnos a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigi74 2011.09.30. 14:45:56

Szia Jusztina :)
A segítségedet szeretném kérni,a lányom gyönyörűen beszokott az oviba 8-15 óráig van ott közben állás nélkül maradtam nem tudom mit csináljak hozzam haza délbe vagy ebéd után a leányzót mert csak nem akar állás lenni és borzalmasan hiányzik.3 éves intelligens okos kislány szerintem megtudnám vele beszélni,hogy most anya itthon van haza jössz délbe vagy ebéd után,de ha dolgozni kell menni akkor itt kell maradnod.Mi a meglátásod mit tehetnék mi lenne a legjobb neki és természetesen nekem.Válaszod szeretettel várom :Ildikó :)

Valódi Színek 2011.10.01. 19:57:27

Szia Gigi74!

Én ugyan nem a Jusztina vagyok, mégis ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, vidd haza délben. Az én kisfiam is most kezdte az ovit, de csak fél napos. Ugyan Ő így is marad, és áldom az eszem, hogy így döntöttem. A szomszéd kislány ugyanakkor kezdett, mint az én fiam, de Ő ugyanúgy, ahogy a Te kislányod, reggeltől alvás utánig van. Ő teljesen kezelhetetlen azóta. Ordít, köpköd, csúnyán beszél, verekszik. Szerintem ez így nem normális. Persze, az oviban elkerülhetetlenek ezek, mert különböző családokból kerülnek be a gyerekek, és tanulnak egymástól. Mégis szerintem az is sokat jelent, hogy nem egész napra váltok el. Az enyém már 5 éves, és mégis látom rajta, hogy sok az egyedül töltött idő. Enyém kb. fél 9-kb. fél 12-ig van, mégis látom a jeleket, hogy nehezen megy az ovis egyedüllét. Gondolj bele, hogy 8-15 óráig, az 7 óra, amit a kislányod nélküled tölt. Az majdnem 1 napi munka egy felnőttnek. Sok. Szerintem. Még sokszor felnőtt fejjel is megterhelő 7 órát "dolgozni", gondold el Neki, 3 / 5 évesen?
Én hazavinném délben a helyedben. Persze ez én vagyok.
Üdv: Dóri

ovisvilág 2011.10.17. 11:16:56

@gigi74:
Kedves Ildikó!
Véleményem szerint mindkét esetben jól döntesz! Akkor is, ha délben hazaviszed csöpp lányodat az oviból. Így több időt tölthettek együtt- ez mindkettőtöknek jó. De akkor is, ha- mivel könnyen beszokott az oviba- délutánig ott marad társaival, elsajátíthatja azokat a szokásokat, tevékenységeket, amelyek élete első közössége nyújt számára, hamarabb megtanulja a társas érintkezés alapvető formáit, természetessé válik számára az óvodai élet. Ez neki jó, és közvetve Neked is, hisz kiegyensúlyozott, önálló kislányod örömmel tölthet el. Emellett több időd jut saját magadra, sok olyan dologra, amelyek az első három év alatt talán nem adatottak meg, amikor Veled volt, és minden perced a kicsidnek adtad! Tudom, egy édesanyának legalább olyan nehéz az első ún. ”leválás” kisgyermekétől, mint neki, de hidd el, ez a természetes és egészséges gyermek- szülő kapcsolat alapja!
Üdvözlettel:Jusztina

gigi74 2011.10.17. 13:14:32

@ovisvilág: Köszönöm Jusztina :)!

zszandra 2011.11.17. 14:45:30

Kedves Justina!
Segítségedet, ötletedet, tanácsodat szeretném kérni. Kisfiam 3 éves. Nagyon aktív, értelmes, okos, de makacs fiú. Szeptemberben kezdtük az óvodát. Nem ment könnyen az elején a beszoktatás, de aztán elfogadta, hogy oviba jár. Majd októberben megszületett kistestvére. Nem tetszett neki, hogy én kórházban vagyok, sőt az oviban visszaesett, sírt egész nap. Majd Édesanyámék elvitték magukkal 1, 5 hétre, amit igazán élvezett. Most a héten kezdtük megint az ovit. Ott tartunk, mint szeptember 1-én, sőt talán még rosszabb, mivel itthonról sem szeretne elindulni. Ma reggel 1 órát kérleltem, hogy induljunk el, az oviban pedig fél óra volt, mire betette a lábát a csoportszobába. MAjd az óvó néni felemelte és csak úgy csuktuk be az ajtót-persze végig sírta. Azt mondja, hogy velem szeretne maradni. 12.30 kor hozom el, ebéd után, tehát nem is kell ott aludnia.Óvó nénik azt mondják, hogy sírdogál napközben. Úgy döntöttem, hogy jobb lesz neki, ha következő hetekben 1 napot nem fog menni oviba, így lesz egy nap amikor itthon maradhat velünk. Ön mit tanácsol?? illetve normális, hogy ilyen helyzetben vagyunk, mit lenne érdemes tennem??Várom szíves válaszát!ÜDvözlettel:zszandra

ovisvilág 2011.11.22. 19:19:36

@zszandra:
Kedves Szandra!
Átérzem aggódásodat, de 3 éves kisfiad viselkedése ebben az adott helyzetben tipikusan jellemző! Minden, alig hogy ”beszokott” kicsi így reagál a vele történtekre. A hosszabb idejű hiányzások után szinte elölről kell kezdeni velük nagy türelemmel a beilleszkedési folyamatot. Megértem kicsi fiadat is, hiszen éppen hogy elfogadta élete, első ”leválását” anyától, a családtól, az óvodát az ott lévő, számára idegen környezetet, felnőtteket, társakat kezdte megszokni, amikor ismét változtak körülményei. Hiányoztál neki, félt, szorongott, míg kórházban voltál a picivel. Számára ez új félelemkeltő érzéseket jelentett, amelyekről- életkori sajátosságainál fogva- még nem képes beszélni, de érzi! Most meg fél otthon ”hagyni” Téged, tart attól, hogy ismét magára marad!
Emellett a kicsi tesó születését is fel kell dolgoznia, ami szintén nem könnyű feladat, mert eddig ő volt a család központja, most nem érti miért változtak meg a körülötte történő dolgok; itt a testvérkéje, aki neki még furcsa, idegen, túl pici, anya sokszor vele foglalkozik, stb. De megnyugtatásodra írom, hogy ez csak átmeneti időszak kisfiad számára, ha hagytok neki elég időt arra, hogy elfogadja kistesóját igazán, és megszokja ismételten az ovit, akkor ”lelki sebek” nélkül elmúlik a most meglévő feszültség, szorongás benne. Javaslom, hogy mindennap- ha lehetőséged nyílik a kisbaba mellett- szánj kisfiadra ún. ”odafigyelési időt”, amikor csak vele foglalkozol; játszol, mesélsz neki, mondókáztok, képeskönyvet nézegettek, rajzolgattok együtt, stb, mert ebből fogja megérezni, hogy Te ugyanúgy szereted őt, mint eddig. Ezzel erősíted meg benne saját fontosságát.
Az oviba járással kapcsolatban úgy gondolom, hogy nem lenne túl szerencsés plusz egy napra
kivenni- így még inkább kitolódna beilleszkedése- várná mindig a szabit és továbbit kérne. Úgy vélem, hogy ha Te eltökélten és gyorsabban /nem 1 óra könyörgés után/ megpróbálsz tőle elválni reggelente, és ebben az óvó nénik is segítő partnerek, akkor néhány hét után kisfiad ismét elfogadja az óvodát is! Tudom, nem könnyű így ott hagyni egy anyáért síró csöppséget, de hidd el, így be fog szokni! Kérlek írj majd rólatok!
Üdvözlöm családodat, jó egészséget kívánok!
Jusztina

Valódi Színek 2011.11.26. 12:24:31

Kedves ZSzandra!

Most olvastam a beírásodat. Számomra nagyon érdekes kérdést tettél fel. Furcsállom, hogy sem Neked, sem Jusztinának nem jutott eszébe a legkézenfekvőbb variáció. Mégpedig a következő: KIVENNI AZ OVIBÓL!!!! Kisfiad 3 éves. A törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermek 5. születésnapját követő szeptemberben kell kötelezően óvodába járnia egy gyereknek. Neki is csak akkor, ha következő szeptemberben iskolába megy. Ha év vesztes, akkor van még 1 éve! És itt a kérdésem! MIÉRT kell 3 éves kisfiadnak mindenáron óvodába szoknia? Neki, Nektek és a babának is az lenne a könnyebb, ha mind otthon lennétek. A nagynak azért, mert nem kell elválnia Tőled, Tőletek. Számára minden reggel "meghalsz". Hiszen még kicsi, nem érti, hogy vissza fogsz menni érte. Neki az, hogy "Fél 1-re itt vagyok érted" egy örökkévalóság. Ő csak kicsi, de nem buta. Pontosan tudja, hogy otthon vagy, és hogy akár Ő is maradhatna, hisz a kistesó is otthon maradhat veled. Emellett Ő most úgy érzi, lecserélted a kistesóra. = Megszületett a kistesó, és Őt oviba adtad.

Jön a tél. A kistesó még pici. Minden reggel felkelted, felöltözteted, és elviszed magatokkal az oviba, hiszen a nagyot vinni kell. Ő ott fekszik, amíg a nagyot bekönyörgöd / bekényszeríted az oviba, majd elindultok. Mondjuk bevásároltok, megfőzöl, stb, és már mentek is a nagyért. Azaz van kb. 2-2,5 órátok "nyugalomban" bár nem hiszem hogy nyugodt vagy azzal a tudattal, hogy a 3 évesed az oviban sír utánad. Ezzel együtt sakkoznod kell. Nem tudsz csinálni jóformán semmit, mert éppen elkészülsz az ebéddel, de már nagyon le se ülj, mert menni kell a nagyért. Nem beszélve arról, hogy a kicsit is programozni kell. Nehogy akkor egyen, akkor aludjon, vagy akkor kakiljon be, amikor indulnátok, mert akkor nem értek oda az oviba.

Azaz rossz a picinek, rossz Neked és rossz a nagynak is. Miért jó ez? Ne gondold, hogy ezt csak Neked írom. Megkérdeztem én a saját ismerőseimet is, akik 99%-ban egyetértettek velem.

Az persze más, ha anyuka dolgozik, és a gyereknek be kell szoknia, de így, hogy otthon vagy?? Nem tudom, lehet én vagyok a földönkívüli, de el nem tudnám képzelni, hogy ha lenne egy kisbabám otthon, akkor a nagyot beadjam oviba, ha nem muszáj. Nálam akkor kerek a család, ha mind együtt vagyunk. Persze ha apuka dolgozik, akkor már nem kerek, de a gyerekek legalább otthon vannak.

Kis adalék, hogy 5 évesen a gyerek sokkal érettebb, okosabb (ez enyém 5 évesen ment csak) és könnyebben veszi. Egy 5 évesnek meg tudod magyarázni, hogy mi a szitu, és Neki már van időérzéke. Az enyém pl. az órát is ismeri. Neki ha azt mondom fél 12-re itt vagyok érted (Ő nem ebédes) akkor információt adtam. Így ha bármikor hiányzom, ránéz az órára, és tudja, X idő múlva itt lesz Anya. Emellett tudja, hogy visszamegyek érte, mert érti, hogy nem örökre megyek el, csak pár órára.

Ne gondold, nem azért írom ezt, mert a Tiéd buta, az enyém meg okos. Egyszerűen egy 3 éves életkoránál fogva még nem érett arra, hogy megértse, hogy visszamész, hogy fél 1-kor, hogy ugyanúgy szereted mint a tesóját. Neki még folyamatos megerősítés kell(ene) erről, és az ovi ezzel épp ellentétes.

Én teljesen kivenném az oviból. 5 évesen is elég lesz beszoknia. Akkor sem egyszerű, megsúgom.
De ez én vagyok. A Ti életetek, a Ti gyereketek.

Üdv:
Dóri

zszandra 2012.01.08. 20:21:00

@ovisvilág:
Nagyon köszönöm kimerítő válaszát és tanácsát, ötletét!
Téli szünet után ismételten kezdjük az ovit!Amint lesz változás, írok!
Űdvözlettel.
ZSzandra

zszandra 2012.01.08. 20:21:40

@Valódi Színek:
Kedvves Dóri!
Köszönöm hozzászólásodat!
Üdv,
Zszandra

klbea 2012.01.20. 15:13:49

Kedves Jusztina!
A 3 éves kisfiam ovis beszoktatásához szeretnék segítséget, tanácsot kérni. Októberben volt 3 éves, akkor kezdte el az óvodát, és még most, januárban is gondjaink vannak.
Van egy 5 éves kislányom, aki nagyon szereti az ovit, a kisfiam 2 éven át látta és megszokhatta, ahogy őt hordjuk, tudja, hogy megyünk érte, stb. Őt másik oviba vittük, mert ahova a lányom jár, nem vették fel, iszonyú férőhelyhiány miatt csak külön oviba tudjuk őket hordani.
Mielőtt elkezdte, várta, de rögtön az első nap haza akart jönni, pedig akkor csak 2 órára mentünk be, és ott voltam vele végig. Járt másfél hónapot, de végigsírta, és nem csak a reggeli elválást, hanem napközben is.
Utána jött a téli szünet, ami kicsit hosszúra nyúlt, betegség és nagyszülő látogatás miatt, és most két hete hogy újra kezdtük, a helyzet sokkal rosszabb, mint a legelején volt. Ahogy írtad, reggel úgy kell rólam lefejteni, sír, rugdos, kapaszkodik az óvó nénikbe, nem ritkán délután mikor megyek érte, csupa vörös a szeme, napközben is sokat sír. A többi gyerekkel sem nagyon játszik.
Pedig egy nagyon kedves, mosolygós és okos kisfiú, pici kora óta rendszeresen találkozott szomszéd gyerekekkel, velük jól eljátszik akkor is, ha én nem vagyok jelen, hanem a szomszéd anyuka vigyáz rájuk. Nagyszülőknél is elvan nélkülünk napokig sírás nélkül.
Itthon folyamatosan mondogatja, hogy utálja az ovit, nem akar menni. Reggel kapaszkodik az ágyába, hogy ne kelljen felöltözni, mert tudja, hogy utána készülődés, reggeli, indulás. Már beszéltem erről többször az óvó nénikkel, a vezetővel is, nem látom, hogy valami komoly gond lenne ott, a többi gyerek jól elvan.
Én még itthon vagyok munkanélküliként, folyamatosan munkát keresek. Többször elgondolkodtam azon, hogy kiveszem az oviból, és ha találok munkát, akkor visszavisszük, de nem hiszem, hogy ennek lenne értelme, főleg ha alig venném ki, már mennem is kellene dolgozni. Ma kipróbáltam azt is, hogy ebéd után mentem érte, próbáltam azzal motiválni, hogy ha ügyes lesz, akkor elhozom, és gondoltam, ha heti egyszer hazajöhetne ebéd után, az hátha motiválná. De mondta az óvó néni, hogy ugyanúgy sírt napközben, reggel is úgy kellett lefejteni rólam, mint máskor, semmi változás nem volt, hiába tudta, hogy ebéd után megyek érte. A beszoktatását úgy csináltuk, ahogy a kislányomét, aki nagyon hamar megszokta és megszerette az ovit.
Mi lehet az oka, hogy ennyi idő után nem javult, hanem inkább romlott a helyzet a beszokásával? Mit tegyünk, hogy elfogadtassuk vele a helyzetet és megszerettessük az ovit?
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Üdv: klbea

ovisvilág 2012.02.03. 17:18:27

@klbea:
Kedves Bea!
Az óvodai kezdést- mint sok mást is- minden kicsi másképpen él meg, szinte alig van olyan közöttük, aki hasonlóan reagál élete első nagy ”leválására”. Az otthoni környezettől, anyától való elszakadást ebben az időszakban ki nehezebben, ki könnyebben viseli el.
Kisfia helyzete nehezebb talán amiatt, hogy nem testvérével járhat a már számára ismerősebb oviba. Aztán befolyásolhatja beilleszkedését a betegség, a szünidő miatti folyamatos járás hiánya is. A harmadik ok pedig lehet az is esetében, hogy nem érte annyi pozitív élmény a legelején az oviban. Mivel értelmes, kedves kisfiú- ezt várta, várja ”viszonzásul” társaitól, az ott lévő felnőttektől is. Természetesen a sokféle kisgyerek közös csoporttá formálása nem könnyű feladat, így talán nem kap, kapott akkora figyelmet, egyéni bánásmódot, mint amennyit kíván- otthoni tapasztalatai alapján többre lenne szüksége. Lehetséges az is, hogy mint kisebb testvér nehezebben fogadja el az új környezetét, erős kötődése miatt szorong, feszült, fél a társas érintkezés szabályaitól, új tevékenységformáktól, netán valamelyik felnőtt nem olyan szimpatikus számára. Ilyet is gyakran tapasztaltam pályám során. Nem tartom szerencsésnek kivenni ennek ellenére sem őt most az óvodából, mert bármikor vinné újra- ezen a folyamaton át kell esnie. A jelenleg meglévő valamilyen okból negatív élményeit vinné akkor is magával.
Javaslom, hogy ”feszegesse” tovább az óvónőkkel, hogy milyen okok állhatnak esetleg kisfia reakciói hátterében. Ha erre rájönnek, akkor velük együtt lenne jó megtalálni a megoldást.
Mindezek mellett esetleg csupán még nagyobb türelemre van szüksége kisfának, bár tudom- tapasztalatból- milyen nehéz egy síró csöppséget magára hagyni, mégis azt kérem, adjon neki időt még. A kicsik időritmusa sem egyforma, /még testvéreknél sem/ így lehetséges, hogy aprósága, érzékenysége folytán több időt igényel. Így remélhetőleg az óvó nénik is hamarosan megtalálják majd a ”hozzá vezető utat” és érzelmileg motiválják az ovi megkedvelésére! Otthon is sokat, sokszor beszélgessen vele saját érzelmeiről /mennyire örülne, ha ő az oviban jól érezné magát, milyen büszke rá, hogy már ilyen okos óvodás/, erősítse, mélyítse önbizalmát, szembesítse saját értékeivel, próbálja felkelteni érdeklődését a társakkal való közös játékokra. Így talán hamarabb válik jó közérzetű óvodássá kisfia.
Üdvözlettel:
Jusztina

zszandra 2012.02.16. 12:00:14

@ovisvilág: KEdves Jusztina!
Szeretném megköszönni ötletét, tanácsát, segítségét!

Amióta írtam, nagy változások történtek kisfiam életében. Napról napra jobb lett az óvodába való beilleszkedésünk. Már ott alszik Január közepétől. Még ő kéri, hogy uzsonna után ne én legyek az első anyuka,mert szeretne játszani még. Múlt hétig még volt egy kis pityergés a csoportszoba előtt, de ezen a héten már ez sincs!!! Szóval minden rendeződött nálunk!Remélem,hogy már így is marad és nem lesznek nagy visszaesések!!
Mégegyszer nagyon köszönöm segítségét!
Üdvözlettel:
Egy Mégboldogabb Édesanya

Norbika06 2012.06.18. 18:27:53

Kedves Jusztina!
Tavaly júliusba "beszéltünk", akkor kétéves, félénk kislányunk bölcsis létével kapcsolatban. Jó hír, hogy tavaly szeptemberben elkezdett járni egy másik helyre, ahol nagyon szeret, könnyen ment a beszoktatás is, de továbbra is fennáll az a helyzet, hogyha egészen közel megy hozzá egy másik gyerkőc, elkezd sírni. Ennek ellenére azt mondják róla a gondozók, hogy nagyon cserfes, kezdeményező kislány, de inkább csak velük, a társaival kevésbé, vagy csak azokkal, akikkel a legrégebb óta jár már együtt.
Nekem már ez is óriási dolog, és nagyon büszke vagyok rá, hiszen napról napra látom a pozitív változást. Most viszont abban kérném a tanácsát, hogy a fentiek miatt javasolja-e a szeptemberi ovikezdést, vagy inkább még maradjuk egy pár hónapot, akár egy évet a komfortzónában (a mostani helyen max. 12 gyerkőc van, az oviscsoport 32 fővel indul majd...). Én arra gondoltam, hogy talán az elején, a beszoktatás idején úgy is fokozatosan töltik fel a csoportot, és így talán lesz ideje hozzászokni a nagyobb társasághoz. Ugyanakkor a bölcsiben nem igazán bátorítanak és az eddigi ismeretségünk alapján adok is a véleményükre, viszont nem tudom fejlődnek-e annyit a társas kapcsolatai a kislányunknak, hogy mondjuk egy év múlva, belecsöppenve egy összeszokott társaságba, nehezebb lesz a váltás.
Ön mit gondol? Talán csak túlaggódom ezt a kérdést?
Egyébként ezúton is gratulálok az unokájához!

Lívia Felberné Üveges 2013.09.12. 13:04:34

Kedves Justina!

Beszoktatással is kapcsolatos problémában szeretném a segítségét kérni.
Kisfiam dec 18-án lesz 3 éves, van egy 8 hónapos kistesója, akit kb 2 hónapja, mióta elkezdett mászni, állandóan bántani akar, csiparja, szorítani akarja, rúgni felé, amit elég nehezen tudok kezelni,és most, hogy elkezdtük az óvodát(első nap kicsit pityergett,ma már egész délelőttre otthagytam, nem sírt)az oviban is agresszív mindenkivel, tör-zúz, és azzal fogad,mikor megyek érte, hogy rossz voltam.Teljesen tanácstalan vagyok.
Otthon már rácsaptam a kezére, kiröhög, büntiszobába is küldtem már, de amint kikjön ugyanúgy agresszív.
Előre is köszönom!