Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Ovis hétköznapok- 1.rész

2014.02.06. 21:32 - ovisvilág

Címkék: gyereknevelés óvodások óvodai napirend óvodában óvodai élet óvodai szokások egy nap az óvodában

Új sorozatomat mindazoknak ajánlom, akiket érdekel az óvodások hétköznapi, mindennapos tevékenysége. Egy szeletnyit saját csoportjaink életéből. A mi kis lurkóinkról és munkánkról.

Szeretettel ajánlom azoknak a fiatal szülőknek, anyukáknak, akik gyakran aggódva, félve és féltve engedik kicsijüket életük első közösségükbe. Talán sikerül képet adni számukra is arról, hová kerül gyermekük és mit csinál, hogy érzi magát egész nap az oviban.

Bepillantást kaphatnak a 3-7 évesek legáltalánosabb tulajdonságaik alakulásáról közösségben, tevékenységeik, szokásaik, értelmi, érzelmi fejlődésükről. És rólunk. Ajánlani szeretném olyan fiatal, pályakezdő nevelő társaimnak is, akik mostanában kezdik a pályát és szívvel- lélekkel kívánják végezni ezt a nehéz, de szép munkát.

Hétfő reggel van.

Már 7 órára beértem az oviba, a korábbi buszt is elértem. A szokásos kávé után a gyülekező csoportból átvittem a három korán jövő kicsimet csoportunkba.

Tomit, Tibit és Fannit már 6 óra után hozzák szüleik, rohannak a buszhoz, a közeli városban dolgoznak.

Jó meleg a csoportszobánk. A téli nap sugarai barátságosan végigjárják a babaszobát, a kicsi babakonyhát, a meseszőnyeg párnáit, az építősarkot. Bekukkantanak a rajzolós- festős sarokba és kifényesítik a bábok gombjait a ”bábozós” ágas-fán, meglesve a könyvespolcok könyveit, leporellóit is.

Itt a február. A heti tervezetem kész, milyen elfoglaltságokat szeretnék a gyerekeknek ”beajánlani” erre az időszakra? 

A heti tervek összetétele mindig attól függ, hogy milyen évszakban járunk, hogy folyamatosan és egymásra épülően igazodjon a gyerekek aktuális fejlettségéhez és a rugalmas napirendünkbe beilleszkedjenek a tevékenységi formák.

Ez a hetünk a télről és a farsangról szól. Emellett persze lesz idő az egyéni foglalkozásra és a ”tanulásra” is. Mivel 26 kis lurkó jár a csoportunkba, jól meg kell szervezni, hogy mindenki megtalálja ezen a héten is a nekivaló játékokat, ismeretanyagot, de legfőképpen élményeket, tapasztalatokat. Annál is inkább, mivel csoportunk vegyesösszetételű; 9 kiscsoportosunk, 10 középsősünk és 7 nagycsoportosunk jár ide a Csiga csoportba. Egy népes nagycsalád!

Ideje összekészítenem az eszközöket a tanulósarokba - két sarkával összetolt asztalka és egy polc tele mindenfélével- ahol mindennap tanulunk reggel félnyolc és félkilenc között, később tíztől kb. 11- ig.

Most látom a 3 éves Fanni pityereg. Persze a múlt héten beteg volt! Máris ölbeveszem. ”Beszélgessünk Fanni- Panni!”- simogatom meg kis pofiját. Beszédes, tapraesett kislány, de most kicsit elszokott az ovitól. Ilyenkor szinte mindig segítenünk kell újra beilleszkedni a betegségből visszajövőknek, különösképp a kisebbeknek. Tomi és Tibi fiam már az építős szőnyegen utat építenek az autóiknak. Mindketten középsősek és unokatestvérek. Otthon is gyakran együttjátszanak. Fannit is megnyugtatom.

Lassan gyülekezünk. Sok a betegünk. Mindig így van ez január-február környékén. Mára hat hiányzót jelentettünk. Hacsak hétvégén le nem betegedett még valaki. Kár volt erre gondolni, Erzsike a dajkanénink most szólt. Telefonált két szülő, belázasodott Dorka és Pisti is, akik nagycsoportosak. A most érkezőket Erzsike fogadja- ez minden reggel így történik.

Mi már nekilátunk az úgynevezett reggeli agytornához. Ha leülök a tanulósarokba, máris ott terem valamelyik kisgyerek: ”óvó néni, jöhetek tanulni?”- és kezdjük is. A témája, az anyaga mindig az önként jelenkezőtől függ. Milyen korú, jelenlegi fejlettségéhez milyen anyag, eszköz szükséges? Mivel a héten ”környezetismereti hetünk” van, így ideillő feladatokból szemelgetünk, és egyénre szabottak a kérdések, feladványok. Laura 6 éves, így egy feladatlapot kap. A sok, képen látható, időjárásra jellemző ábrák közül szinezze ki a télieket. Nekilát. Andris is idejött tanulni. Ő egy kicsit csendesebb, visszahúzódóbb 5 éves kis lurkó, de imád rajzolni. Ami a fiúknál nem igazán menő tevékenység. A többségük épít, legózik, autózik vagy ilyenkor a gyülekezési időben ”erősíti” magát az előszobánkban /öltözőben/ beállított trambulinunkon. Erzsike figyel rájuk.

Andrisnak mára egy félig megrajzolt téli képet szántam, ”folytasd…”- a megkezdett formákat kell kiegészítenie, illetve még rajzolni, ami beleillik. Ezt rá bízom. Még egy- két kicsi jelentkezik. Nekik apró maci és nyuszi figurát keverek össze tálcán és az a feladatuk, hogy válogassák ki és rakják sorba az állatokat.

Gyorsan telik az idő. Már mind a 18-an itt vannak a gyerekek. A lányok egyrésze a rajzolós asztalnál helyezkedett el, színezenek, rajzolgatnak, ketten festenek.

A különféle eszközöket mindig ott találják. A kész munkáikra rárajzolják jelüket, vagy a kisebbek megkérik a nagyobbakat, rajzolják rá nekik is, és a falon lévő tasakjaikba teszik. Így nem hánykódik el senki ”műve”. Ezt a szokást évek alatt alakítottuk ki, bevált.

A többiek a játékpolcoknál válogatnak, autókat, játékokat keresgélnek, beszélgetnek. Ilyenkor olyan aranyosak, amikor hétvégi élményeiket megosztják egymással. Imádom hallgatni őket!

Már mindjárt fél kilenc. Erzsike készíti a tízóraizáshoz az előkészítő asztalt, abroszt, szalvétát rak, behozza a bögrés tálcát, kancsókat és végül a tízórait is tálcán. Szalámis vajas kenyér, tejes kávé.

A tízórai étkezés folyamatosan zajlik. Aki már nagyon éhes, máris indul a mosdóba kezet mosni. Mi is az értékelés után befejezzük az egyéni tanulást. Erzsike a mosdóban, én bent felügyelem a zavartalan étkezést. A gyerkőcök önkiszolgáló módszerrel készülnek az evéshez. Tányérra leveszik az ennivalót, szalvétát, helyükre viszik és visszajönnek kávét önteni bögréjükbe. A kisebbeknek természetesen segítünk- közösen a nagyokkal. Élvezettel segítkezik egy-egy nagyobb. Még el is magyarázzák a kicsiknek olykor hogyan kell önteni kancsóból. A reggeli étkezés kb. 9.30-ig lebonyolódik, ekkorra folyamatosan mindenki befejezi és folytathatja a reggel megkezdett játékát.

Hamarosan 10 óra. Ez az az időpont, amikor szinte megérzi a csoport, hogy valami következik. Valóban.

Leülök a mese-székemre és mondani kezdem a rítusként már hagyományos varázs mondókánkat:

”Mese, mese, meskete
bújj be gyerek fülébe!”

Erre szinte az összes kis manó már hozza is a párnát és leülnek körben a meseszőnyegükre. Amikor elcsendesedve érdeklődve felém fordulnak, akkor jön a mese. A heti mesénk most; a Kisgömböc c. magyar népmese Ezen a héten ezt hallják mindennap. Nem. Nem unják meg, mivel több formátumban feldolgozva hallgatják, láthatják is. Ezen a héten megrajzoljuk és kivágjuk a szereplőit, bábokat készítünk, elbábozzuk, eljátszuk a mesét. Péntekre már szinte kívülről fújják, így élő szereplőkkel dramatizálva játsszuk el, vagy vállakozó szellemű nagyobb gyerek meséli el nekünk.

Mese után egy kis mozgás jólesik, ezért mozgásos játék következik. A ”Liccs- loccs, megjött a kishajó” játék, kedvencük. Egy- egy állatot ”hoz a hajó” és utánozzuk hangját, mozgását, viselkedését. Pl. medvét hoz; brummogva, cammogva járunk, nyuszit hoz; hangját és ugrálását utánozzuk.

Ezek után folytatódik a játék. Arra törekszünk, hogy minél több idő jusson a zavartalan játétevékenységekre.

Közben, - mivel farsangra is készülünk- rajzlapokból kivágott álarcokat, bohócalakokat készítek tálcára, festékeket és színes tafettpapírból kivágott formákat /háromszög, kör, virág…/, ragasztót rakok műanyag tányérokra és elhelyezkedem a kézimunkázós asztalnál. 5-6 gyerek már észrevette készülődésemet, oda is kíváncsiskodnak- ”mit csinálunk óvó néni?”. Elmondom a teendőket és én is díszítek egy álarcot a kis színes formákkal, aztán bohócot festek. Többen odajönnek, így megszervezzük, hogy mindenki elférjen és festhessen, ragaszhasson.

Miközben dolgozunk beszélgetést kezdeményezek a télről, a közelgő farsangról. Elmondok egy farsangi verset is a buzgón festegető, ragasztózó lurkóknak, majd tréfás mondókákat mondunk közben és elénekeljük;- a nagyok már tudják végig- a Brumm, brumm, Brúnó című farsangi dalt. Elkészültek a munkák, oszlik az első érdeklődő csapat a rajzolós sarokban, de újabbak jönnek helyettük.

Az építős szőnyegen ekkor hangzavar támad. Félszemmel ki-kinézek ugyan folyamatosan a játszók felé, de ez a zajos csetepaté pillanatok alatt robbant ki. Lali, a 7 éves nagyfiam zokonvette, hogy a kicsik ráléptek építményére. Ezért kiabálni kezdett és már ütött is, az egyik közelebb álló ”bűnöst”, Mátét verte fejbe. Sírás, hangzavar. Jaj, ezek a fiúk! Mivel úgy tünt ezt nem rendezik le maguk, így elindultam konfliktust megoldani.

Mindig igyekszem halk, türelmes hangon beavatkozni. Meghallgatni a feleket és helyes útra terelni megnyugtatva az összezördülőket. Lalit mostanában amúgy is kiemelten figyelgetem. Sokat változott viselkedése, agresszív, hangos, türelmetlen. Biztos rájövök az okára, beszélek is édesanyjával.

Már rögtön 11 óra! A játszók és a festők is befejezik, amit elkezdtek. Közös mozgásos- énekes játékra hívom az érdeklődőket. Erre is van hívó dalocskánk, a ”Kör, kör, ki játszik?” című. Énekelni kezdek. Pillanatok alatt elteszik a gyerekek a szőnyegen útban lévő szétszórt játékokat és máris van helyünk kört alakítani. Az egyenletes ritmusra dobbantó, hajlongó, ökölütögető mondókámnak sikere van /Csiteri- csütöri csütörtök/. A mozgásos tréfás ritmusgyakorlás után a még játszó gyerekek közül is odajönnek hárman. Csak Lali épít duzzogva és két kislány rendezi sorba a babákat a babaszoba heverőjén.

”Ma megismerkedhettek egy új dalos játékkal, farsangkor a medvék is táncolnak. ”/Mackó, mackó ugorjál…/” elénekelem néhányszor, megmutatom a mozgást. Utánozva kezdik velem együtt énekelni és eljátszani. Belemelegedik a csapat, még a ”Tüzet viszek” kezdetű énekes játékot is sorra vesszük. Aztán leülünk a szőnyegre és nagyméretű fakanál bábokkal eléneklem, táncoltatva őket az ”Itt a farsang, áll a bál” című dalt zenehallgatásként. Még kétszer kérték megismételni.

Az idő múlik, ezért kértem, a gyerekeket, tegyünk együtt rendet a csoportszobánkban. Van, aki ilyenkor mosdóba kéredzkedik, inni megy a ”vizes” asztalkához /ott van egésznap a friss ivóvíz számukra/ most szeretné megmutatni új kabátját.

Egyszóval nem népszerű a rendteremtés, de ebben nem engedek.

Amikor végre készen vagyunk, megyünk öltözni és levegőzni ebéd előtt a teraszra. Ma az udvarra is  lemehetünk, fagyos a föld, de nincs túl hideg és köd, szél sincs. A nagyok sebesen öltöznek, a kicsiknek segítünk. Már itt van Anikó néni is, a váltótársam, aki délután lesz a csoporttal. Míg én öltöztetem, igazítom a kicsik ruháját, ő a többiekkel már kint van. Dajkanénink előkészíti a csoporttermet ebédhez és alváshoz.

A kisebbekkel néhány perccel hamarabb bejövünk, hisz nekik több idő kell a vetkőzéshez. A sok téli holmit le- felvenni nem kis feladat. Ilyenkor van időnk megmutatni hogy vegyék fel- le azt a fránya dzsekit, hogy ne forduljon ki az ujja, hova tegyék a hótaposó csizmát, kesztyűt, sálat- sapkát, hogy délután megtalálják.

Lassan az összes gyerek bent van. Aki már elrendezte ruháit /főleg a nagyobbak/ fésülködnek, mosakodnak. Van olyan, aki szedi a levest, ebédel. Kb. háromnegyed óra alatt- így részleges folyamatossággal- mindenki megebédel. Aztán jöhet a pihenésre való felkészülés; fogmosás, pizsamába öltözés, fekvés.

Mindeközben a hagyománnyá vált közös beszélgetés! Vetkőzés közben mindig akad valaki, aki kérdez, vagy beszámol a vele történtekről. Legtöbbször én is elmondom mit csináltam hétvégén, hogy érzem magam ma; minek örülök vagy miért vagyok fáradtabb. Egyszóval, míg készülődünk, beszélgetünk. A kisebbeknek segítkezünk ágyba kerülni.

Éppen Vikit /3 éves/ takartam be, észrevettem, hogy ma csendesebb a máskor cserfes, mozgékony kics lány és gyanúsan csillog a szeme. Megmértük a lázát,

38,4 C. fok. Máris szólunk anyukájának, szóval ő is megbetegedett.

Elcsendesült a csapat. Várják a déli mesét, amit mindig ők választanak. Ma a ”Csokoládé út” című történetre esett a választás. Istenem, hányszor meséltem már el sok év alatt! Okát sem tudom miért kedvelik ennyire a lurkók! Talán azért, mert a szereplők megeszik a csokiból készült tejszínhabos utat?

A mesét követően tenyeremről egyenként mindenkihez odahajolva ”álomport fújok” a kicsi szempillájukra. Ez is napi szokásunk. Aztán a kicsik felől jövő mélyebb szuszogás már azt jelzi; pihen a csoport.

Ez egy sima nap volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr645802578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.