Téli versek Utassy Józseftől, Kiss Dénestől, Csanádi Imrétől, Király Lászlótól, Zelk Zoltántól, Áprily Lajostól, Nemes Nagy Ágnestől, Jancsik Páltól és Cseh Katalintól.
Utassy József: Vadászdalocska
Róka, terítsd le a bundád!
Hideg a föld, minden havas.
Hová térdeljen, ha jön a
hóvirágbűvölő tavasz?
-
Kiss Dénes: Mondóka- részlet
Tél, tél, tél, tél,
Honnan jöttél?
Tereld el a szeleket
ne fújjanak hideget!
-
Csanádi Imre: Farkas üvölt
Tél, tél,
zúg a szél,
havat kavar
kinn a szél;
éjek éjén,
erdők mélyén
őzike tib- láb
jaj, hogy fél!
Ágak,
durrognak
vad árnyékok
forognak.
Holdas
hegy- élen
ordas üvölt
kevélyen.
-
Kiss Dénes: Jön a fagy
Jön a fagy,
jön a fagy,
jégpatkós
lovakon.
Jár a fagy
kopogóst,
kipi- kopp
ropogóst.
Ember is
didereg,
toporog,
táncot rop.
Jár a fagy,
kipi- kopp,
deresen bekocog.
Lova csönd,
lova köd.
Nyomában
jég ropog.
Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon
Kendervászon, lenvászon,
ezt a hegyet még megmászom.
Kendervászon, lenvászon,
hogyha járok, nem fázom.
-
Nemes Nagy Ágnes: Ezt a villamosmeg-
állónál kell mondani, télen
Álldiga és várdiga
Járdiga és tánciga.
Erre, arra,
arra, erre,
nincs semerre,
nincs semerre.
Álldiga és várdiga,
járdiga és tánciga,
seje- huja- haj!
-
Jancsik Pál: Hideg, meleg
Szakad a hó, fúj a szél,
kabátomba bújt a szél.
Orrom piros paprika,
hólé folyt a zokniba.
Átjártak a hidegek,
a lelkem is didereg.
Azt hiszem már, megfagyok,
végül mégis itt vagyok,
itt, ahol a kerek kályha
valóságos meleg bánya.
Nyúlok érte tíz körömmel,
táncot járok friss örömmel,
Tüzet nyelek, fagyot fújok,
a bőrömből majd kibújok.
Szeretem én a telet,
Csak ne volna oly hideg!
-
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!
-
Cseh Katalin: Télbe fordult…
Télbe fordult a világ,
lámpása a hóvirág,
polgára a hóember:
Hó Márton, Hó Demeter…
Hópalota, hóálom,
röpülünk a hószánon,
a kezünkben hólabda,
mellettünk ül Hó Kata.
Hósusogás, hóharang,
hógiling és hógalang,
hótündérnyom, hóözön,
hónyugalom, hóöröm.
-
Áprily Lajos: Hóban
Az erdőszélen lopva róka jár
s csapás végén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese- zár,
a hó a sí alatt halkan csikordul.
A köd mögül rekedten szól a ”kár”,
jeges bajusszal ballag a favágó;
az útnál megváltó napokra vár
s vércseppeket hullajt a kecskerágó.
Felborzolt tollal ül a hím- pirók,
hózuzmarát szitál az ág le rája,
félálomban lát nyár- illúziót
s olyankor szól althangú fuvolája.
-
Zelk Zoltán: December
Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.
Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házőrző eb,
nem szereti ő sem a vad
decemberi hideget.
Az ablakon cinke kopog.
”Jóemberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egypár falatot!”
Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér-
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.
-
Király László: December
December szegény,
békétlen ember.
Szomorú legény.
Melege sincsen,
madara sincsen,
bejönne, de megfagy
keze a kilincsen.
Hogyha énekelget,
recsegnek az ágak,
és december szegény,
a békétlen ember
még szomorúbb legény.
De gyúrok én reggel
hóembert a hóból,
kinek fazékkucsmája lesz,
s répaorral orrol.
Összebarátkoznak majd
fehér decemberrel,
s vidám tél lesz,
jégvirágok
virágzanak reggel.
