”Béke szálljon minden házra,
kis családra, nagy családra..
Karácsonyfa, ünnep fája,
hintsél békét a világra!”
Ünnepek közeledtével a napokban eszembe jutott néhány óvodás történem.
Miki karácsonyi süteménye
Csoportunkban már az ünnepi előkészületben is aktívan részt vesznek a szülők, van aki segít a csoportszoba díszítésében, van aki gyümölcsöt, süteményt, szörpöt hoz. Dajka nénink, Erzsike,- aki finomabbnál finomabb süteményeket süt- sem hagyja ki az alkalmat, és készít mindig valami ”édes” meglepetést számunkra. Így történt ez most is.
Egy nagy tálca mézes krémest hozott a közös ünnepi, gyertyafényes ebédünkhöz! Miki fiunk tejérzékenysége miatt szigorúan diétázni kényszerül, így rögtön meg is kérdezte ”Erzsike néni ebbe tettél tejet?”. ”Bizony a krémben van Mikikém”- felelt Erzsike. Ebédnél, mikor a süti evésnél tartottunk Miklós rám nézett: ”ha szeretsz, az egyik felét megeszed, de a másikat nekem adod óvó néni!” Kettévágtam egy szeletet és a felét oda nyújtottam neki. Még ujjacskáit is végignyalogatta utána. ”Ettől nem lehet beteg!”- gondoltam, és nem is lett!
Az ajándék
Néhány nappal karácsonyi szünetünk előtt, mi felnőttek is kedveskedünk egymásnak apró kis személyre szóló ajándékkal /könyv, gyertya…/. A gyerekek is tanúi szoktak lenni ezek átadásának, és rá is kérdeznek ”Kitől kaptad? Miért adta ezt neked Ica néni?”… és felelünk nekik. Ezzel fejezzük ki, hogy jó együtt dolgozni, szeretjük egymást.
Gyöngyi lányunk-, aki már 7 éves, nagyon rossz szociális körülményei miatt kicsit elmaradt társaitól- figyelmesen hallgatta ezt. Másnap reggel, szokásához híven hozzám dörgölődzött, mint egy kiscica és titokzatos képpel kezembe nyomott valamit. Egy karácsonyi csokidísz volt, ”ezt azért hoztam, mert szeretlek- súgta- a kisboltból loptam neked!”. Később a boltos Margóval tisztáztuk az ügyet, ő sem haragudott meg Gyöngyimre a ”lopásért”!
A ”kölcsön” karácsonyfa
Minden karácsony előtt kikérdezem a gyerekeket, ki mit szeretne ajándékba kapni. Így is történt most is, sorolták a legdivatosabb játékszereket, a görkorcsolyától a babaházig. Gergő /6. éves/ kisfiam a tűzoltóautó mellé halkan megjegyezte, ”… és igazi karácsonyfát is szeretnék”. Felkaptam a fejem, de nem szóltam. Délután- igyekeztem tapintatosan megtudakolni édesanyjától, hogy szoktak- e állítani fát az ünnepekre.
Bizalmas viszony volt köztünk, hisz harmadik aprósága jár csoportunkba, mégis kicsit szégyenkező hangon mondta el, két éve már csak a szomszéd Imre bácsi nagy fenyőfájáról kér egy ágat és azt díszítik fel. Nem telik többre, férje leszázalékolt nyugdíjassá vált, nehezen jönnek ki jövedelmükből. Elszomorodva öleltem át, és hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem elfogadnának-e egy ”kölcsön” fát. Meglepődött majd könnyeivel küszködve bólintott. Megszerveztük a szülői munkaközösségünk tagjaival /ők veszik mindig csoportunk fenyőjét és az ajándékot is/. Óvodai ünnepségünk után, december 23-án ”útnak indítottuk” az ovis karácsonyfánkat, autóval vittük el Gergőékhez. A téli szünet után Gergő rajzain sokáig megjelent egy szép ”igazi” karácsonyfa!
Kívánok minden kicsi gyereknek ezúton ”igazi” karácsonyfát, alá azt az ajándékot, amelyet igazán szeretne! A szülőknek békés, boldog, egészségben, erőben, gazdag igazi Ünnepet, gyermekeikkel együtt. Jusztina
.jpg)
