Az életünket átszövik a szokások, azok rendszerei, és megkönnyíthetik az együttélést. Így van ez az óvodás gyerekeknél is, mert a szokások kialakítása szinte születésüktől fogva elkezdődik. Először a szülők teremtik meg otthon az étkezési, alvási, viselkedési és sok más, az együttéléshez elengedhetetlen, általuk jónak vélt szokásokat gyermekük számára. Később itt az óvodában sok szokás megváltozik, átalakul és szép folyamatosan rendszerré bővül.
Egy új, kicsi ovistól nem várhatjuk el, hogy tudjon és alkalmazzon minden szokást, amelyek szerint tevékenykedünk. Majd ezek alapján alakul ki napirendünk, válik rendszeressé az óvodás élet ritmusa, és ezzel tudjuk megteremteni a nyugodt légkört egy csoportnyi apró manó számára. Fokozatosan és folyamatosan- tevékenységeink közben- képesek lesznek magukévá tenni saját ritmusuk szerint.
Erre egy példa: testnevelés foglalkozás előtt átrendezzük a csoportszobát, behozzuk a tornaszereket, /kis zsámoly, szőnyeg, körkötél, labda, stb./ amire épp szükségünk van. A gyerekekkel átöltözünk tornaruhába /külön kis póló, nadrág, nem csúszós talpú cipő, tornacipő/. Az átöltözés a legnépszerűtlenebb művelet, főleg a kisebbeknél- ők lassabban, segítséggel tudnak még öltözni. Közben a nagyobbak már vígan labdáznak, fogócskáznak, ők meg irigylik.
Ez alkalommal Daninak - Peti kis barátjának - hamarabb sikerült az öltözködés és türelmetlenül odaszólt ”gyere már Peti, fussunk!”- de Peti nem bírta felhúzni a zokniját és ezért késlekedett. Már- már kétségbeesett. Miután segítettem az egyik kislánynak kifordítani a pólóját, odaléptem hozzá is. A zokni, cipő hamar felkerült lábára és futás Dani után. Aztán az az ötletem támadt, hogy ”megfűzöm” a nagyobb gyerkőcöket, segítsenek be a kicsik öltözködésébe. Nem kötelező, az tegye, aki úgy érzi jó dolog segíteni a másikon.
Az első időszakban néhány nagycsoportos kislány kezdett segítkezni- kapták is tőlem a dicséretet!- aztán, talán ezen felbuzdulva egyre többen, még a fiúk is beálltak. Egy idő elteltével sokkal gyorsabban elkészült a csoport a mozgásos játékokra és szokást teremtettünk közösen- ”Segíts a másikon!”. A gyerekekbe napról napra jobban beivódott,- és ha nem is mindenki teszi mindig szívesen- de ha egy kisebb társ rászorul- segítenek!
Peti is, kisebb társaival együtt fokozatosan el fogja sajátítani az összes szokást. Azt, hogyan kell kulturáltan étkezni, önállóbban öltözni, fésülködni, mosakodni, fogat mosni. És azt is, hogyan szükséges alkalmazkodni társaihoz; játékot elkérni, várni egymásra, figyelembe venni egymást. Megtanulja hogyan kell ”élni” az oviban. Itt van lehetőség, idő és türelem is részünkről, hogy a mindennapok során ezt minden apróság gyakorolhassa és elsajátíthassa. Ezáltal növekszik majd önállósága, magabiztossága, jó közérzete. Ez a célunk!
