Egy új év elé mindig várakozással, reményekkel nézünk.

Számot vetünk az elmúlt esztendei életünk történéseivel; értékeljük, összegezzük dolgainkat, és kitűzzük új céljainkat. Megfogalmazzuk elvárásainkat a világ és önmagunk elé, aztán éljük tovább életünket. Ki-ki egyéniségének, életkorának, alkatának, életszemléletének, erkölcsi normáinak megfelelően, sajátos módon, de alkalmazkodva a családhoz, a kisebb-nagyobb közösségéhez, az embertársakhoz.

Mindemellett neveljük gyermekeinket! Azokat a kicsi emberkéket, kiknek élete, testi-lelki fejlődése tőlünk függ. Minél kisebbek, annál inkább ránk vannak utalva minden szempontból, hisz számukra még minden új és kevésbé követhető, érthető. A legapróbb hétköznapi dolgoktól, az önmaguk elfogadását és környezetük megismerését segítő értelmi, érzelmi vonások kialakulásáig. Hiszen elsődlegesen mindent a mi modellünk alapján sajátítanak el! Ezért is óriási, a felnőtt világ, a család, a szülők felelőssége - amit oly sokszor emlegetünk. Nagy terhet ró ez, és olykor félelmet is egy kezdő szülőre, óvónőre. Félelmet, bizonytalanságot attól, hogy vajon jól teszi- e dolgát kisgyermeke nevelése során, meg képes- e védeni a külvilág negatív hatásaitól? Helyes irányban egyengeti-e fejlődése útját? Számtalan kérdés vetődik fel egy apró gyerek testi- lelki életét egyengető szülőben!

Ezt bizonyítja számomra az a számtalan sok kérdés, amelyeket - főleg anyukák - tettek fel folyamatosan az elmúlt évben is, és amelyekre igyekeztem - tapasztalataim alapján - mindig válaszolni. Célom, hogy a most beköszöntött új évben is folytassam a tanácsadást. Próbáljak minél több anyukának megnyugtató, segítő gyakorlati módszert, ötletet adni kicsi gyermeke neveléséhez.

A pályám során összegyűjtött tapasztalatokból, az apróságok megismerésével kapcsolatos élményeimből minél többet megoszthassak az ez iránt érdeklődőknek.

Bízom benne, hogy sikerül!

Minden olvasómnak boldog, eredményes, sikeres új évet kívánok, és sok erőt, energiát, főleg  a gyermekneveléshez!