”Jön immár a széllábú deres ősz…”
A kicsi gyerekek számára nagyon fontos, hogy születésüktől fogva hallhassanak kis mondókákat, verseket. Ezért a gyerekeknek szánt versirodalom szinte egyidős az emberiséggel. Az ősi altatók dallama, a ritmikus kis mondókák játékossága gyönyörűséggel tölti el a kicsiket. Nem véletlenül kérik, hogy ”megint”, és nem unják meg a régi korokból ránk maradt népi ihletésű, szinte ”klasszikussá” vált mondókákat /Csipp, csipp csóka…, Ecc- pecc…, Cini- cini muzsika…/, azok dallamát, ütemét, és az olykor a mai felnőttek szerint érthetetlen, kissé ”butának” tűnő szövegét.
A költészet legnagyobbjai is szívesen szólnak az apróságokhoz, hisz a felnövő nemzedékek érzelmi, erkölcsi nevelésében nagyon nagy szerepet játszik egy jó gyerekvers. Hozzájárulnak a versekben nyújtott élményeikkel ahhoz, hogy a nyelv gazdagabb megismerése mellett érzelmeiket tegyék gazdagabbá! Tőlünk, felnőttektől függ milyen mértékben!
Drégely László: Ősz végén
Kert alatt
Út halad
Erdőre,
Mezőre
Kert felett
Fellegek
Készülnek
Esőre.
Madarak
Csapata
Útrakél
Messzire,
Maholnap
Hull a hó
Erdőre,
Mezőre.
Udud István: A szél
Szél, szél
fut a szél,
fakó felhőn
vágtat,
odacsördít
ostorával,
csapkodja a
fákat.
- Szél, szél,
hova szállsz?
- Hét határon
túlra!
- Ha odaérsz
mit csinálsz?
- visszajövök újra.
Donászy Magda: Őszutó
Búcsúzkodik a tarka ősz.
A rozsdamarta lomb
a földre hull. A föld hideg,
kemény, akár a csont.
Agg ágakon a cinkepár
Fejét behúzva vár.
Ki tudja, ki: hová repült
a fény, a dal, a nyár?
Hová repült a sok barát,
madárka- ismerős?
Ki tudja, mért, hová repült
a nyár után az ősz?
Kányádi Sándor: Felleg hátán felleg
Felleg hátán felleg
mendegélnek, mennek.
Északról le Délnek
mennek, mendegélnek.
Délről napkeletnek,
onnan napnyugatnak,
térülnek, s már újra
északra vonulnak.
Elfödik a Napot,
este el a Holdat.
Ólmos esőt visznek,
porka havat hoznak.
Kányádi Sándor: Ősz volna még
Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.
Károg az ég
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.
Tócsára jég,
Virágra, fűre harmat dermed,
Megöregedtek
Mind a kertek.
Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.
Pákolitz István: Szél
Siri- súr, siri- súr,
a fa ága lekonyul,
erre hajlik, arra hajlik,
sudarában már aranylik
a levél,
fiúú, fiúú, fúj a szél.
Siri- súr, siri- súr
kökénybokor alá túr,
dombon, árkon söpör végig,
kinyújtózik, föl az égig,
fifüfűű,
a kéményen befütyül.
Siri- súr, siri- súr,
mindenütt a szél az úr;
földre zúgva, égre kelve,
sűrű hófelhőt terelve
tekereg,
jól kisöpri az eget.
Tordon Ákos: Őszi mondóka
Arany hintón jött a Nyár,
hintója már messze jár.
Ezüst szánon jön a Tél,
erről dalol most a Szél.
Lám a Tűz is erről pattog.
Gyerekek, ma bent maradtok.
Kint esik.
Bent a meleg
jólesik.
Kisfaludy Károly: Fogy már a nap melege
Fogy már a nap melege,
Kertünkben a cinege.
Csípős szél fúj a mezőn,
Róka kullog az erdőn.
László Gyula: Szálló levelek
Lehullott egy falevél
szelek hátán útrakél,
hegyen- völgyön átrepül
ha elfárad, lecsücsül.
Elszunyókál, szendereg,
aztán jönnek új szelek:
libeg, pörög, messze száll,
világ végén majd megáll.
Weöres Sándor: Marasztalás
Ó ne vidd el
két szemeddel,
a napsugarat!
Ne menj, várj még,
mert e tájék
sötétben marad.
Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Tordon Ákos: Rossz idő
Kácsa, kácsa,
pogácsa,
szomszédasszony,
ne bántsa
a rossz időt,
mert a szegény
lyukas dézsát
hord a fején,
előbb az ő
nyakába
dől a víz, csak
utána
zubog a sok
tócsába.
Ne szapulja,
ne is szidja,
hisz a levét
ő is issza:
ázva, fázva
botorkál,
tengertóban
álldogál.
Szívesebben
otthon lenne
kályha mellett
melegedne,
ám ehelyett
sarat dagaszt,
ne halljak hát
többé panaszt
hogyha esik,
fúj a szél
s akkor se, ha
itt a tél.
Zelk Zoltán: Varjú nóta
Elmúlt a nyár,
kár érte, kár
Sárgul a táj,
kár érte, kár.
Repülni kél
Nagyszárnyú szél,
Messzire száll
E csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Őszi eső,
fát verdeső-
fázik a táj
kár érte, kár.
Fésűs Éva: Nyuszik őszi verse
Elrepült a fecske,
messze jár,
őszi tücsöké már
a határ.
Fülelnek a tarlón
a nyulak:
vadászkutyafalka
hol ugat?
Fintori kis orruk
szimatol,
nem mozog-e róka
valahol?
Szagolják a szellőt,
mit hozott?
vihart-e, vagy békés
illatot?
Ágaskodik egyik,
