Hamarosan itt a karácsony, az ajándékozás, az egymásra odafigyelés, a szeretet, szóval az érzelmek ünnepe! Aki fontos számunkra felkeressük, akit kedvelünk, megajándékozzuk. Aztán örülünk örömüknek és ezek a pozitív érzelmek áthatják magát az Ünnepet. Legalább egy évben egyszer közelebb kerülünk egymáshoz és talán mindenkit jobban megérintenek az érzelmek. Hisz a legkeményebb lelkületűek is vágynak arra, hogy szeressék. A legjobban gyermekeink azok, akik kimondhatatlanul, de kérik, óhajtják, várják az önzetlen szeretetünket. Ezért fontos számukra a szeretetbe csomagolt karácsonyi ajándék is! Legyen az drága játék vagy szerényebb kis meglepetés.
Ha egy mesebeli tündér megkérdezne mit kívánok, akkor arra kérném, hogy mindenki kapjon annyi szeretetet, amennyire szüksége van.
Kapjon annyi törődést, simogató kezet, odafigyelő szemeket és szelíden türelmesen szóló szájat, amennyi fontos számára, amennyit igényel!
Ezt kívánom karácsonyra mindenkinek, felnőtteknek, gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek egyaránt.
Áldott, békés és szeretetteljes szép karácsonyt mindekinek!
Karácsonyi történeteim
Kislánykoromban kemény idők jártak. Falun éltünk, nehéz volt a megélhetés. Édesanyámék állatokat neveltek és eladták, mint például a hetekig hizlalt libákat is. A fővárosba kellett vinni- vonaton, mert ott jobban fizettek érte. Karácsony szenteste napja már a hajnali vonaton talált minket. Mentem édesanyámmal. Nagyon hideg volt, fáztam a bátyámtól örökölt, átszabott kis télikabátomban, de élveztem az utazást. A piacot, a nagy várost, a sok- sok embert. Sokáig kellett várni, hogy lebonyolítsuk az eladást, így az esti vonatot értük csak el. Már sötét volt, csikorgó hideg - a vonatfülkében is. Egyszer csak énekszó közelített és a kalauz bácsi egy égő gyertyával végigjárta énekelve a vagonokat, boldog karácsonyt kívánva. Már nem fáztam! Felmelegített a kedves ének és az az egy szál gyertya fénye!
Az első közös ünnepeink egyike 2 éves kicsi lányunkkal felejthetetlen számomra. A feldíszített fenyőfával és a nagyapámtól örökölt pici csengő szavával hívtuk be a szobába. Tapsikolva kacagott, boldogan, csillogó szemekkel vette birtokba ajándékait… és elmondani még nem tudta, de átölelt minket…”anya, apa, szeretlek!” mondta ki érthetően, és ebben minden benne volt!
Az évek gyorsan elteltek, a lányunk felnőtt. Már pici unokánkat várjuk- velük együtt haza az ünnepekre- külföldről. Az ünnepi készülődés, várakozás izgalmával tesszük dolgunkat. Díszítjük otthonunkat, ajándékokat vásárolunk és ünneplőbe öltöztetjük a szivünket. Hisz együtt lesznek velünk gyermekeink és apró, imádott, tündérlelkű unokánk! Boldog lesz a karácsonyunk!
