Péntek reggel
Még éjjel is esett hó, így tényleg tudunk szánkózni, ha hoznak a gyerekek szánkót.
Hát hoztak! Összesen kilencet. Még jó, hogy két anyukát és egy apukát rábeszéltem és itt maradt segíteni, szánkóztatni. Az ovi előtti útszakasz éppen megfelelt erre. Nagy lárma, hóba borulás, sikongatás, élmény mindnyájunknak! Igazán élvezték a gyerekek- főleg azt, amikor szánkónk két kicsivel az ölemben beborult az árokba! A szánkózás végén kipirulva, hótól vizesen indult a csapat csoportunkba. Egyikőjük sírva fakadt, mert átázott a nadrágja. Végül minden vizes holmit sikerült az öltözőben, mosdóban ideiglenesen kifeszített zsinegre kiteríteni. Időbe telik még kialakul a megszokott rend, de sikerül. Kicsit csúszik a napi programunk, ám megérte!
Most mindenki egyszerre leül a tizóraihoz. A nyüzsgés, azt jelzi, hogy az átélt élményeket szeretnék megosztani egymással. Jó hangosan teszik, de engedem. A tizórai; citromos tea és tepertőkrémes kenyér. Az utóbbit több gyerek nem szereti, most is szól Tomi - pedig éhes ő is. Sosem erőltetjük, hogy olyan ételt egyenek meg, amit nem kedvelnek, de itt nincs sok lehetőségünk mást adni. Ezért is beszéltük meg a szülőkkel, hogy ha felajánlanak néha egy üveg lekvárt, azt szivesen fogadjuk. Most is ezzel pótoljuk ki az evést. Nem mindenki kér lekváros kenyeret, de többen ezt választják.
Az étkezés kapcsán gyakran akadnak problémák az oviban. Gyakori panasz a szülőktől is, hogy nem eszik rendesen a gyerek otthon, válogat. Valóban van több étel, ami általában nem kedvenc; néhány főzelék; pl. a kelkáposzta, sóska, a levesek közül; pl. a bab-, borsóleves. Mindig arra kérem a gyerekeket, hogy ízleljék meg és ha nem igazán ízlik, akkor egyenek belőle kevesebbet, és amit kedvelnek, azzal pótolják. Van olyan kicsink jelenleg, aki szeptembertől jár oviba és két hónapig nem evett csak péksüteményt, kenyeret. Bármivel próbálkoztunk, nem volt hajlandó elfogadni. Ez a pszichés jelenség belső terméke! Amikor otthonosan kezdte érzeni magát, lassan belekóstolt egy-egy ételbe.
Aztán vannak gyerekek, akik sok ételt nem ismernek, ezért tartottak a megízlelésétől. Akadt olyan eset is, hogy az anyuka hitetlenkedve csapta össze kezét, mikor meghallotta, hogy kislánya jóízűen megette a finomfőzeléket! Sokszor a jobb étvágyú gyerekek látványa is segít a kevésbé jól evőknek. Az óvodai étkezési szokások eltérnek az otthoniaktól abban, hogy az itteni körülmények szabályaikkal meghatározzák a táplálkozás idejét, módját /önkiszolgálás- levest, folyadékot egyedül szednek, öntenek/, egyfajta étel áll mindenki rendelkezésére. Fokozatosan sajátítják el a kicsik az evőeszközök, a szalvéta helyes használatát is. Sőt még a helyes rágás technikáját is igyekszünk megtanítani - van erre egy egérke bábunk! A legfontosabb, hogy lehetővé tegyük mindannyiójuk számára, hogy saját biológiai szükségleteiknek megfelelő táplálékot fogyasszanak, erőltetés nélkül.
Persze egyedi esetek előfordulnak, azokat igyekszünk rugalmasan kezelni. Pl. amikor kissé túlsúlyos hatéves fiunk háromszor kér a grízestésztából, megpróbálkozunk ”kevesebbet” merni a szedőkanálba a végén!
A tizóraizást követően játszani kezdett a csoport. Mindig hiányzik nekik, ha elmarad a megszokott reggeli játék. Én a tegnap kidíszített álarcokat gumizom fel, hogy viselni lehessen. Rögtön jönnek néhányan segíteni a játszók közül. Még néhány előre elkészített színes krepp papírcsíkkal is kicifrázzuk. Jól néznek ki a gyerekek, amikor felteszik! Lassan mindenkinek van már, abban is játszanak! Megbeszéljük, hogy délután hazavihetik, amit választottak.
Egyszerre sírás hallatszik az éppen autópályát építők környékéről. Levente /3 éves/, aki a nagyoknak ”fuvarozta” autójával az építőkockát, homlokára tolta az előbb kapott álarcot, de valaki hátulról lekapta fejéről. Elszakadt! Csődület támad nyomban körülötte. Keresni kezdik ki a bűnös. Segítek. ”Nagyon elkeseredem én is, ha egymásnak szomorúságot okoztok!”- szólok- és egyébként is elárulja magát, aki ezt tette, látszik rajta!”- nézek a félkörbenállókra. Rögtön kiszúrom, hogy Lili /4,5 éves/ lányom füle, arca pirulni kezd. Meg is szólal nyomban- ”Óvó néni, én láttam, Tibi tépte le!”. Tibor csak néz, nem védekezik.
Lili elé guggolva kérdezem: ”biztos jól láttad?” Én úgy érzem más tette!” a többiek kíváncsian figyelnek mi lesz. No, ekkor Lili pityeregni kezd, neki is ez az álarc tetszettt a legjobban, de Dorka Levinek adta. ”Elárult a sírásod, meg az orrod is puha!- közli Lilivel Tibor- szerintem óvó néni, ne adj neki másikat!” ”Ha bocsánatot kérsz Leventétől, akkor készítek neked másikat”- vígasztalom meg végül a síró kislányt. Így is történt. Van, amikor a gyerekek nem mondanak igazat. Ennek oka szinte minden ilyen esetben, a félelem. Lili is félt csupán, hogy mi történik, ha kiderül csínytevése.
Óvodáskorú gyerekeknél előfordulnak gyakran valótlan állítások. Egyik szülőnk panaszolja például, hogy bizony kisfia sokat hazudik otthon, fantáziál, mindenféle történeteket kitalál. Ezek nem hazugságok, csak még nincs tisztában a valótlanság fogalmával. Hisz még ötéves! És ebben a korban még nem tud egy kicsi gyerek éles különbséget tenni a külső-belső, az objektív-szubjektív valóság között. Belső vágyait, álmait megtörténő valóságként éli meg! Nem jut előnyhöz, nem fűződik érdeke a valótlan történetek elmondásával. Fantáziájával játszik, valóságként kivetíti- elmeséli pl. hogy tegnap találkozott egy oroszlánnal és legjobb /képzeletbeli/ barátjával leterítette.
Biztos szeretne már egy jó barátot magának, szeretne bátor lenni, önálló, akire mások felnéznek; milyen ügyes, merész és nagy! Ez a fantázia hazugság, de tartalmában egyáltalán nem negatív. A félelem szülte valótlanságok, később már védekezési mechanizmusként működnek egy gyerek viselkedésében. Pl. nem ő törte el el a vázát, hanem a kistestvére lökte le a polcról. Fél a büntetéstől- ezért állít valótlant. Óvodában is sokszor előfordulnak hasonló esetek mindkét fajta gyermeki reakcióra. Mint ez a mai eset is - kicsiben.
A farsangi készülődés részeként sok-sok jelmezt, kelléket készítettem elő. Amikor kicsit ”laposodni” kezd a játék - a fiúk autópályás játéka, a lányok egyrésze már “kisütötte” a babakonyhában a fánkot, épp etették babáikat, néhány kicsink kutyásat játszott, kuckót is építettek a “kutyájuknak”, páran színezőztek, 2-3 kisfiú dömperrel játszott- előveszem ezeket.
Nem telik bele sok idő máris körbevesz a csapat, válogatják, próbálgatják a holmikat. A mesére invitálás mondókáját követően kiveszem a gömböc meséhez való jelmezeket. Azonnal akad jelentkező több is, hogy eljátszák a történeteket. Természetesen nem jut első alkalommal mindenkinek szerep, aki szeretne “színházasdizni”, így a csalódás is megjelenik néhány arcocskán. Megbeszéljük, hogy lesz szerepcsere! Kezdődhet az előadás. A legkisebbek is tudják már a mesét, mégis élvezettel nézik most is. A mese végén, a szétrepedt gömböcből kitódulók táncra perdülnek örömükben. Az egész csoport csatlakozik és együtt táncolunk a Járjunk táncot… és a Hopp, Juliska… kezdetű jó kis ritmusú, ismert dalokra.
A mai, eddigi mozgalmas program levezetéseként a nagy szőnyegre invitálom a gyerkőcöket és arra kérem, feküdjenek le háttal, körben. Közben nagyon halkan belekezdek egy kis történetbe a téli álmot alvó erdőről. Ez kerettörténete a megnyugtató, kissé lecsitító és főleg a helyes légzést gyakorló játékunknak. A kismanók behunyt szemmel hallgatját a nyúlfarknyi történetet és várják mikor kezdjük a légzőgyakorlatokat. Mindenki hasára egy szalvétát teszek, amit lélegezve mozgatnak. Később, most már nyitott szemmel szájukra helyezik azt. Együtt fújják kicsit, közepesen, nagyon többször a papírt. Majd hasukra téve, lassan beszívják a levegőt és gyorsan kifújják- a szalvéta mozgása jelzi, a hasi légzést. Állva, ülve is megismételjük néhányszor.
Érdekes, hogy egy csendesebb elfoglaltság, a halkabb utasítás, a mélyebb hangszín milyen hatással van a gyerekekre. Megnyugszanak és elcsendesülnek. Olykor némelyikük még izgágábban viselkedik, de elég egy mutatóujj a számhoz és a “metakommunikációs nyelv” működik. A kisebbek - ha néha nem is értik teljesen mit miért teszünk - utánozzák nagyobb társaikat, és tesznek ők is ugyanúgy mindent. Így fokozatosan megtanulnak, elsajátítanak, ismereteket, tapasztalatokat gyűjtenek ösztönösen. Most is így történik, mert még eljátszunk egy néma játékot és a kisebbek is helyesen találják el azt, hogy ki mit mutogat. Pl. egyik kislány babát ringatott, a másik sepregetett, Marci autót vezetett és tankolt, barátja Pisti hóembert épített némán. Szinte mindent kitaláltunk és bekiabáltuk ötleteinket.
Úgy elszaladt az idő, hogy már az ebédhez kell készülődnünk. Péntek lévén több gyerkőcöt haza visznek szülei délben. Így aztán főleg az érintettek igyekeznek minél előbb megebédelni. Gyors kézmosás és máris terítenek maguknak. A mai ebéd gulyásleves, lekváros bukta. Hamar túl vannak még a repeta buktán is. Fogmosás után pihenéshez készülődés. Akik maradnak némi irigységgel nézik társaikat, de hamar elfelejtik. A Csokoládé út ismét választott déli meséjük. Álomport fújok, takarót igazítok és lassan elcsendesül a csoport.
Délutánra megigértem néhány kislánynak, hogy új frizurát kreálunk, ha felkelnek. A folyamatos felkelés, mosakodás után be is sorakoznak hosszúhajú lányaim. Kezdődhet a fodrászat! Némelyik anyuka nevetve kéri a “fodrászt” hétfő reggel otthonra is!
Vége a hétnek.
