Folytatom az Ovis hétköznapok sorozatomat, a legelső részt itt olvashatjátok.
Kedd reggel
Ma kötelező nagy testnevelés foglalkozással kezdünk. Nagyon szeretem ezt a napot. A gyerekek nagy része is. Sok kötetlen mozgás, játékosság!
Hetirendünk - és éves nevelési programunk alapelvei szerint- 2 alkalommal van ún. kötelező foglalkozási forma. Ezen minden kisgyereknek “illik” résztvenni. A legkisebbek közül még mindig akad esetenként, hogy megijednek ettől a foglalkozástól. Először is a tornaruhába öltözködés; a ruhák le- felvétele zavarja meg őket, a másik ok az, hogy még megriadnak a nagyobbak futkározásától, ún. nagymozgásától. Persze van mindkettőnek ellenszere, hiszen az átöltöztetésnél mi felnőttek segítünk a csöppségeknek. A túl gyors, lendületes mozgású nagyok számára meg kissé külön igyekszünk helyet, teret biztosítani az egyik csoportszobánkból átalakított tornaszobánkban.
Ma sem vagyunk sokan, 17 fő a létszámunk. Gyors átöltözködés után már kezdjük is a foglalkozást. Állatutánzó járásokkal “melegítünk be”- utánzunk fókától, zsiráfig, kisverébig sokféle állat mozgását. Az alapvető gimnasztikai gyakorlatok is játékosak - nyújtó, lazító jellegűek. Majd főrészként egyensúlyozó járásokat és mászást gyakorlunk két csoportban. A kisebbek a már előre kialakított kis pályán földre rögzített kötélen “kötéltáncosként” egyensúlyozhatnak, aztán verébugrással /páros lábbal szökdellés/ kerülgethetik a kihelyezett kockákat, a nagyok tornapadon végezhetnek egyensúlyozó járást, lelépés zsámolyra és arról pároslábbal leugrás tornaszőnyegre, mászással tárgyakat kerülgetve.
A középsősök választhatnak melyik gyakorlatsort végzik el. A bátortalanabbak, mint Zsuzsi /4 éves/ a kicsikhez sorol be, Lili /4,5 éves/ a nagyokhoz. Mindkét csapat lendületesen végzi feladatát. Néhányszor megismételjük gyakorló jelleggel a feladatot, aztán játszunk egy jóízűt. A “kismókusok, ki a házból!” mozgásos játékot már a kisebbek is jól tudják, mára ezt választottam. Hatalmas sikongatással, futással igyekeznek elérni a mókus- odút a gyerekek.
Milyen érdekes, hogy néhány nagyobb közülük beengedi maga előtt, segíti a kicsiket. Még így játék közben is.
A levezető járás és légzőgyakorlatok után megdicsérem a csoportot és már megyünk is csoportunkba. Az öltözködésnél Gergő és Zsolt versengve segít a kicsiknek zoknit cserélni, cipőt felhúzni. El ne felejtsem őket délben- közös beszélgetésen - megdicsérni!
Lassan elkészülünk. Már csak a fésülködés, kézmosás van hátra tízóraizás előtt. Mert ilyenkor torna után tízóraizunk. Néhányan nagyon sietnek, éhesek, és már mindjárt 9 óra. A testnevelés foglalkozás általában 25-30 perces, de a le- felöltözés is időt igényel.
Sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy a gyerekek nem kapnak vagy kérnek otthon reggelit. Néhány falat és egy bögre tea, kakaó pedig szükséges lenne. Azért is kezdjük más napokon az első étkezésünket már félkilenc körül, hogy ne éhezzen el senki közűlük.
Torna után jobb étvággyal étkezik a csapat. Ma kicsit zajosabbak, az “alapzaj” nagyobb. Persze a mozgás, a játék felspanolta őket és erős szél is fúj. Ez is befolyásolja a lurkók viselkedését. Az időváltozás rájuk is hat, főleg a szél- ezt évek sora alatt vettem észre. Ma türelmesebbnek is kell lennem hozzájuk!
Hamarabb összekapnak egy-egy játékon, bármin. A reggeli megszokott kötetlen játék is hiányzik nekik. Így most gőzerővel kezdenek hozzá.
Máris gond van! A fiúk- Lali most is ott van köztük- a két nagy dömperen vitáznak. Ki játszon vele először?
Van érvelés rendesen, végighallgatok mindenkit. Aztán próbálok segíteni.
“Számoljátok ki kiolvasóval kik kezdjenek vele! - tanácsolom. Gyorsan elhadarja Lali négyük között az Án-tán-dé-musz mondókát. Messzebbről figyelek rájuk.
“Csaltál!”- kiabál egyikőjük- “nem is rád jutott volna!!”
Ez így nem lesz jó. Várok még egy kicsit a beavatkozással. Egymás szavába vágnak, kiabálnak, mérgesen egymásra- főleg Lali. Tartok tőle, hogy pillanatok múlva ütlegelni kezdi társát.
“Tudjátok mit?- Majd kiszámolom én, és figyelem az órámat ki meddig játszhat a dömperekkel! Rendben?” Elfogadják, elcsitul a csatazaj.
A legfőbb konfliktus oka az oviban a megosztozás, az osztozkodás- különösen a játékszereken. Hisz otthon más a helyzet, ott minden játék a sajátja a gyerekeknek. Legfeljebb testvérrel “harcol” értük. Itt számtalan esetben el kell felejteniük hogy egy-egy kedvenc autó, társasjáték, baba csak azért van, hogy egyedül játszon vele. Igaz, ha a megkívánt eszközük megszerzése lesz a fő cél, akkor a jó játékélmény sérül, és nem érzik jól magukat- mégis előjöhet naponta hasonló konfliktus.
Ezért is törekszünk olyan szokásokat, - rendszert kialakítani, amelyek segítenek. Már a több éve idejáró nagyobbak tudják jól alkalmazni, a kisebbek pedig eltanulják majd tőlük.
Ennek az a lényege, hogy igyekezzenek kulturált módon elkérni és visszautasítani társukat; elkérni lehet szépen, de visszautasítani is- “Még szeretnék vele játszani, de aztán odaadom…”. Először nehezen ment, folyamatosan ellenőrizzük. Valóban átadják egymásnak? Kisebb sikerek mellett kezdett beválni.
Igyekszem figyelni, kissé távolabbról, most sikerül-e az átadás. Egyre gyakrabban lesz jó vége. De ez ma Laliék esetében nehezen ment.
Jaj, hogy elment az idő, rögtön tíz óra!
A kicsik a babaszobában orvososat játszottak- egymást vizsgálták, az orvosi táska tartalmát kiborították és mindenki doktor volt. Csak Tibike nem /3 éves múlt/, ő volt a “beteg”- vizsgálgatták a lányok. Most dolgozzák fel átélt élményeiket. Mostanában gyakrabban voltak betegek.
Az élményeikről még nem tudnak szóban annyit közölni, mint így játékkal.
Érzelmeikre alapozva eljátszák mi történt velük. Olyan édesek!
Van, amikor néhány percre leülök egy sarokba, szőnyegre és figyelek. Szinte észre sem veszik jelenlétem, belefeledkeznek játékaikba. Sokszor ilyenkor derülnek ki számomra ismeretlen titkok róluk.
Az előbb véletlenül fejbekólintotta Lili az orvosi táskával Tibikét, aki addig jó betegként tűrte a “vizsgálataikat”. Nem akarta, ezért elkezdte simogatni a fejét, puszit is adott a kisfiúnak- “nehogy sírj, anya meg ne hallja, akkor beküld a másik szobába és nem játszhatok veled!”
Megvan az információ! Lilinek van egy másféléves kisöccse, lehetséges, hogy a reakciója erre utalt most. Ha bántja öcsit, akkor nem játszhat vele otthon. Erről nem beszél, de a játék közben elmondja.
Itt a mesélés ideje. Ma a heti mesénket /A kisgömböc/ nagyméretű fakanál- bábokkal játszom el. A főszereplők mellé csak egy színes lepel kell /az lesz a gömböc hasa, aki mindenkit felfal. A hívó versikét akkor mondom, ha már látszik, hogy kijátszották magukat a gyerekek. Jönnek is. Tomi az asztalnál maradt, rajzol. Édesanyja szülinapjára. Onnan figyeli a mesét, de aztán ő is leül a meseszőnyegre.
Mese után beszélgetünk a közelgő farsangról. Ez aztán olaj a tűzre! Mindenki egyszerre szeretné elmondani mi lesz a farsangi bulinkon. A legnagyobbak csak egymásnak súgják meg és nekem is- ők már tudják, hogy ezt titokban próbáljuk tartani. Akkor lesz meglepetés! A farsangi szokásokról mutatok az érdeklődőknek képeket. A mese után szétszéledt kis csapat újra visszajön, kíváncsiak. Farsangi rigmusaim viszont tetszenek, kettőt meg is tanulnak rögtön.
Az egyik:
Lesz itt móka, kacagás,
látjuk a tehenet, rönkhúzást,
lépked a gólya meg a kecske
s cammog táncosan a medve.
A másik:
Itt van- e gazda?
Van- e jó farsangja?
Menjen fel a padra,
hozzon le szalonnát,
hurkát, kolbászt, jó sonkát!
A farsangi ünnepségre való felkészülés mindig nagyon népszerű. Imádnak beöltözködni, mássá változni egyébként is a gyerekek. Még a kisebbek is aktívabbak. Most például két középsős kislányunk a nagy csoda - dobozunkhoz ment, és keresgetni kezdenek.
Ebben a dobozban szinte minden van! Csoda, ha megleljük benne, amit keresünk! De varázslatos dolgokat tudunk készíteni pl. az ősszel közösen gyűjtött magokból, tobozokból /ezek tasakban vannak/ a szülők által behozott régi terítők, kendők, különféle ruhadarabok, masnik, felnőtt ruhák gyűjteményéből. Mivel a gyerekek mindenből tudnak készíteni mindent, mert képi gondolkodásuk, fantáziájuk, érzelmeik segítik, hogy beleképzeljék a hétköznapi eszközökbe, dolgokba a Csodát, így gazdagíthatják játékukat. Olyan szines élményeket szerezhetnek közösen, amelyeket sajátmaguk keltenek életre!
Szóval a két kicsi lány elővett most két virágos kalapot és egy-egy lepelt /színes lepedőből varrtuk/, magukra terítették- ”mi most hercegnők vagyunk!”- büszkélkedtek a többieknek. Természetesen néhányan máris követték példájukat. Percek múlva már forrt a levegő a doboz körül, egymást utánozva, de saját kedvük szerint öltözködtek be. Élmény figyelni őket! A fiúk közül kevesebben teszik, a kislányok azonban élvezettel kutakodnak és díszítik ki magukat. Aztán vannak, akik szerepjátékba fognak és eljátszák a figurájukat; a hercegnők legyezővel kényesen sétálgatnak, illegetik magukat, miközben Marci /5 éves/ mackó álarcot öltve ijesztgetni próbálja őket. Erősödik a zsongás, kicsit hangosabbak, de élvezettel játszanak.
Ilyenkor fölösleges lenne beavatkoznom, kivárom, míg kijátszák magukat. Gyakran esünk abba a hibába, hogy nem vesszük észre, hogy a kicsik játékuk melyik stádiumában járnak- nemrég kezdték, most kezd kiteljesedni, vagy már bomlófélben van, vagyis megunták?- és beavatkozunk.
Ha még aktív a játék és megszakítjuk, bizony nem teszünk jót. Érdemes megfigyelni és felismerni hol tartanak. Mi még akkor sem gátoljuk meg egy-egy spontán módon kialakult játék kiteljesedését, ha emiatt kicsit csúszik a napirendünk. Éppen azért kívánjuk rugalmassá tenni, és olyan időintervallumba elhelyezni tevékenységeinket, hogy mindenre legyen idő. Egy-egy betervezett és elmaradt tevékenység pótolható, de az olyan pillanatok, mint a mostani játék adta élmények nem!
Később mégis beülök a tanulósarokba. Máris jön néhány kis jelentkező és megkapják - egyénre szabott feladataikat. Minden feladvány kapcsolódik a téli ismertekhez. Gyakran sétálunk környékünkön, megfigyeljük pl. az időjárás változásait, a téli utcákat, közlekedést. Mivel kisközségben élnek, lehetőség van a háziállatok, a kinti téli munkák /favágás, hósöprés/, a növények életének alakulását /téli fa/ közvetlenül megtekinteni. Így a tapaszatalatszerzés után igyekszünk kicsit rendszerezni téli élményeiket, a megtapasztalt ismereteket elmélyíteni, elsajátítani.
Ezer lehetőség van arra, hogy miként, hogyan tegyük- figyelembevéve egy-egy lurkó jelenlegi ismeret tudásanyagát, aktuális fejlettségét, életkori sajátosságait. Ebben rejlik munkánk lényege! A jól megismert kisgyerek számára olyan feladatokat, lehetőségeket adni, amelyekkel továbbfejleszthetjük minden téren.
Az idő gyorsan telik. Itt a levegőzés ideje. Igen, de a metsző februári szél miatt ma csak a teraszra megyünk ki mozogni egy kicsit. Játékot kérnek a fiúk - így ”rakétázunk”, azaz játékos mozdulatokkal és jókora hanggal utánozzuk a felemelkedő rakétát. Még szakítunk időt a ”rémes” játékunkra is. Általában a teraszon játsszuk. /évek óta kedvenc!/: elbújok a terasz részünk beugrója mögé, a gyerkőcök tapssal jelzik, hogy arra jönnek- ilyenkor ”kitörök” és zavarni kezdem őket. Akit elkapok, kiesik a játékból. Kettesével-hármasával kapkodom ma is össze a csapatot. Aztán máris megyünk ebédelni. A nagyok még maradhatnak pár percig, a kicsikkel indulunk vetkőzni, fésülködni, mosakodni.
Az ebéd már bent van, Erzsike néni jól végzi mindig a dolgát. Ebéd után fogmosás, előkészületek a pihenéshez… és a beszélgetésünk.
”Légyszi óvónéni, ma ülj az én ágyam szélére!”- szólal meg Zsolt /6 éves/ nagyfiam. Szokássá vált ez is, akinek valami gondja van, mellé ülök a kiságyára délben. ”No, mi a baj?”. Halkan, hogy a mellette levő barátja se hallja, elmondja; rosszul aludt, félt éjszaka a szobájában. ”Este néztél tévét?” kérdezem. ”Igen, az anakondás, tudod a kígyós filmet”- jött a válasz. ”Hát akkor már értem miért féltél!”- simogatom meg kis fejét.
Aztán az ágyban lévő csoporthoz fordulok. ”Ma, az én kedvenc mesémet szeretném elmondani nektek”. Még betakarok néhány apró manót és neki fogok egy történetnek a kisfiúról, aki félt este a szobájában egyedül. Mert a fotelben lévő díszpárnákat rémeknek látta. Szokatlan csend követte a mesélést, majd valaki megszólalt- ”ezt holnap is elmeséled?”. ”Ha szeretnétek, igen. De most pihenjetek, ma délután is velem lesztek!”
Lassan csendesül az aprónép. Ma tényleg itt leszek 4-ig, váltótársam is lebetegedett, így ”hosszúzok”- ahogy szoktuk mondani.
Úgy látszik mozgalmas délelőttünk hatással van a kis csapatra, még a nagyok közül is van aki máris szundikál.
Délutáni programunk, hogy folytatjuk a farsangi álarckészítést. Csendben már elő is készítettem a hozzávalókat.
