Munkám során találkoztam olyan jelenetekkel, amikor nem ismertem rá az oviban fegyelmezett jól viselkedő ovisaimra, mikor a szülők hozták vagy jöttek értük. Volt olyan eset, hogy kisfiam durva hangon szidta édesanyját, miért jött ilyen korán érte, még játszani szeretett volna, vagy kislányom esett neki anyjának és karmolta arcát, haját húzta, mert kérte, egyedül öltözzön ovis ruhájába. Tanúja voltam viszont olyannak is, mikor édesapa szabályszerűen belökte kisfiát az öltözőbe és ráripakodott- ”vetkőzz már, ne hisztizz te kis maffiózó!”, vagy édesanya közölte emelt hangon csemetéjével- ”fejezd be a sírást, tönkreteszel idegileg, azt hiszed nekem nincs problémám!?
Megértettem abban a pillanatban a szülőket és a gyerekeket is. Mindenki igyekezett saját igazának hangot adni, csak a mód nem volt olyan igazi. A felnőtteket - ki tudja még milyen okok miatt is - idegesítette gyerkőcük magatartása, a gyerekek pedig saját ”eszközeikkel” próbálták elérni, amit akartak. És azt gyakran lehet tapasztalni lakókörnyezetemben is, ha utcánkban megyek, hallom, hogy a három kislányt nevelő édesanya, hangosan kiabál minden apróságért rájuk /ne csináld.., ne menj oda.. hagyd békén a húgod!/, de messziről hallatszik a kicsik hisztérikus sírása, kiabálása is a másik szomszédból /nem megyek.., hagyj békén… nem szeretlek!/.
A kisgyerekek érzelmei erősek, egyben változékonyak, illékonyak is; amiért egyik pillanatban zokognak, a másikban már nem is érdekli őket. A szülőkkel való kommunikálás pedig mindig tükrözi a mintaadást, a szülői modellt! Az a lurkó - akivel szülei általában nyugodtabb hangnemben, ”szolidabb” hangszínnel beszélnek és megadják a gyereket is megillető tiszteletet – biztos maga sem vet be drasztikus módszereket; ha ”igazát keresi” szüleivel szemben.
Ennek sajnos az ellenkezője is igaz; amelyik kicsi naponta parancsolgató, mindenért szóló, ideges vagy, durván lekezelő hangnemet tapasztaló szülőt ”fog ki”, bizony ő is hasonlóképpen kénytelen reagálni vagy visszahúzódóvá, szorongóvá válik, aki hangosabb szóra összerezzen, félni fog mindenkitől.
A mi felelősségünk, feladatunk felnőtteké, hogy tiszteletet ébresszünk és alakítsunk ki gyermekeinkben és mi is megadjuk ezt nekik!
Dorothy Law Holtz szavaival élve:
”… Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösnek lenni…
- Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
megtanulnak türelmesnek lenni…
- Ha a gyerekek méltóságban élnek,
megtanulják az igazságot…
- Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
megtanulják megkeresni a szeretetet a világban.”
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?