Nemrég ismerős anyuka állított meg kérdéseivel: ”azt mondd meg, miért nem játszik önállóan 4 éves Csenge lányom otthon? Képtelen magát lekötni, mikor haza jövünk az oviból! Pedig tele van a szobája játékkal. Mégis engem nyaggat, hogy játsszam vele! Vagy nem játssza ki magát az oviban? Már teljesen kiborulok, ha nemet mondok, bevágja a hisztit!”
A gyerekek legfőbb tevékenysége a játék
Elemi joguk is, hogy játszhassanak, ebben ismerik meg a világot, ebben fejlődhetnek. Széleskörű szakmai irodalom elemzi a játék fontosságát, jelentőségét. Sok neves szaktekintély mondja el véleményét a gyermeki játékról; ”ha a kisgyerek játszik, ez azt jelenti; idejét jól, teljes és hasznos tevékenységben tölti el”- Wekerdy Tamás tanár úr szerint.
De a játszást is meg kell ”tanulni” az apró manóknak! Szóval meg kell őket tanítani; játszani!
Úgy mint enni, öltözködni, fogat mosni.
Kinek? Hát, mint első, ”természetes” játszótárs- a szülő, ezért szülői feladat kell/ene/, hogy legyen.
Persze sok anyuka, apuka számára nem is jelent ez gondot- sőt élvezettel tölti szabadidejét /ha van!/ csöppségével és természetes a játék otthoni megtanítása.
Ezért válaszom első részében visszakérdeznék és kérném, hogy figyeld meg ő maga, tud- e elmélyülten, önállóan valami tevékenységet elvégezni, amihez nem ért tökéletesen? Biztos vagy benne, hogy apró lányod tud játszani azzal a szobányi játékszerrel?
Kapott elegendő ismeretet, élményt, amit önállóan ”kijátszhat” magából? Az lenne az igazi, ha legalább naponta egy csekély félórában, előszedegetnél abból a sok játékból egyet-egyet és megtanítanád vele játszani imádott kislányod. Pl: gyöngyöt fűzni, babát felöltöztetni, társasjátékozni, vagy a kis póni ”sörényét” - ami nagyon közkedvelt a kislányok körében - befonni.
Véleményem szerint nem is csak a játék kedvéért ”követeli” játszótársnak édesanyját ez a kistündér! Más oka is van.
Hiányzik neki anya közelsége; a csak vele való foglalkozás, a beszélgetés, az érzelmei ”kérik anyát”, a kötődés, a szeretet belső igénye, hisz már nincs vele egész nap, mint korábban.
Az oviban ott vannak társai, akikkel játszhat, ott az óvó néni, akire számíthat- remélhetőleg és ott kaphat önfeledt játékra lehetőségeket /hely, idő, játékszerek, kis kuckók, ahová el lehet húzódni a kis barátnővel…/. Az a közeg más, de a gyerekeknek ebben a korban még nagyon fontos szüleik fizikai- érzelmi közelsége, szülői szeretetük meg - átérzése is!
Végül el is mondtam ezeket az anyukának. És azt javasoltam -magam példájából- hogykicsit szervezze át az otthoni délutáni ”munkarendjét”, szánjon időt kicsijére is. Aztán Csengi is megnyugszik és ő sem fogja idegesen, lelkiismeret fordulással elkészíteni a vacsorát, betenni a mosnivalót a gépbe, vagy porszívózás közben arra gondolni ”jó ég, hát milyen anya vagyok én?!”.
Folyt. köv.
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?