Fésűs Éva: Nyuszik őszi verse
Elrepült a fecske,
messze jár,
őszi tücsöké már
a határ.
Fülelnek a tarlón
a nyulak:
vadászkutya-falka
hol ugat?
Fintori kis orruk
szimatol,
Nem mozog-e róka
valahol?
Szagolják a szellőt,
mit hozott?
Vihart-e vagy békés
illatot?
Ágaskodik egyik,
úgy figyel,
legelső legyen, ha
futni kell.
Tölgyfaágról kipp-kopp,
hull a makk,
a sok nyuszi-uccu!-
úgy szalad,
mint a szél a dombok
oldalán…
szégyen a futás, de
hasznos ám!
Szalai Borbála: Erdei séta
Az erdőt jártuk nagyapával
egy novemberi
reggelen.
A fák utolsó levelüktől
búcsúztak csöndben
nesztelen…
Az ősz aranyló falevélből
terített elénk
szőnyeget:
s lábunk alatt a száraz avar
csöndháborítón
zizegett.
De most e zajtól nem röppent föl
riadt madár
fák között;
üres volt minden madárfészek:
azokba zord ősz
költözött…
Weöres Sándor: Mi volnék?
Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
szélben jegenyefa volnék,
földön apám fia volnék.
Csoóri Sándor: Hívogató
Ide bújj,
ide bújj hozzám!
Zöld barlangra találtam
bodzabokor alján.
Ha szél fúj,
ha esik,
elalszunk itt reggelig
leterített szalmán.
Weöres Sándor: Duna mellett
Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre hajló ágára.
Kettőnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.
Szilágyi Domokos: Eső
Láncos- lobogós,
ez a makk, kopogós,
hazafut a mókus,
ha az ég zokogós.
Ázik a tölgy is,
fürdik a völgy is,
halkan muzsikál
künn az esővíz.
Kisfaludy Károly: Fogy már a nap melege
Fogy már a nap melege,
kertünkben a cinege.
Csípős szél fúj a mezőn,
róka kullog az erdőn.
