Nemrég hallottam egy hírt, miszerint a ma óvodába kerülő kisgyerekek között egyre többen alig vagy koruknak nem megfelelő szinten tudnak még beszélni.
Néhány okot is közölt a hírműsor arról, hogy miért lehetséges ez, megszólaltatva egy- két rangos szakembert. Ám tette ezt olyan kurtán- röviden, hogy mire egy érdeklődő szülő felkapta volna rá a fejét- már vége is volt! Pedig érdemes lenne ezzel sokkal többet foglalkoznia a felnőtt világnak, mert ez a hír bizony nagyon igaz napjainkban! Elszomorító! Az óvodát kezdő apróságoknál sajnos erőteljesen érzékelhetőbbek a beszédkedv, a beszédmegértés, a beszédészlelés, az aktív szókincshasználat hiányosságai. Vagyis sok kicsi tényleg alig tud beszélni!
Ha az egészséges beszédfejlődés alapfeltételei adottak, azaz egy 3 éves kicsi gyereknek ép az idegrendszere, hallása, épek beszédszervei /ajak, fogak, nyelv, szájpadlás/ akkor ezernyi lehetőség van a nyelvi fejlesztésre.
Az 1-3 éves egészséges gyerekekre jellemző, hogy értelmileg általában előbbre tartanak, mint a tényleges beszéd megvalósításában. Sokkal többet megértenek, mint amennyit beszélni, elmondani tudnak. Tehát adottak a fejlesztés feltételei.
A nyelvi fejlődés első színtere a családi környezet, a szülők, az édesanya. Ezt követi a bölcsöde, óvoda beszédformáló környezete.
Elsőként a családnak, az anyának kell megteremteni a beszédet, a kicsi gyerek számára. Sokan és sokszor elmondják, a család, a szülők beszédnevelést megalapozó szerepe milyen fontos. Az otthoni környezet valóban döntően befolyásolja a beszéd,- gondolkodásfejlődés alakítását. A kisgyerekek érzelmeik alapján azonosulnak a családi mintával, modellértékű számukra anya, apa, a nagyobb testvérek beszéde,- beszédstílusa,- tartalma, modora. Bizonyított tény, hogy a kisbabák és a kisgyerekek ebben az utánzó, nagyon fogékony korban sokat tapasztalva igen sokat és mély beidegződéssel tanulnak meg, amit “felkínálnak” nekik. Így a beszédet is.
Felmerülhet a kérdés; hogyan lehet hatékonyabban fejleszteni gyermekük beszédét?
A válasz erre egyszerű: sokat, jót és jól beszéljenek apró gyermekükhöz!
Természetes módon és nem erőltetve! Mivel a kicsik alaptevékenysége a játék, ezért játékosan és odafigyelve, mégis tudatosan adjanak lehetőséget számára, hogy mindennap tudjon meg valami újat, többet.
Konkrét tippek:
- megfelelő beszédpélda mintával szolgál, ezért pici kortól érdemes érthető, tiszta szavakat mondani neki
- mindennapos tevékenységeiket kisérjék szóval /”felhúzom a zoknit a lábadra”… “rád adom a nadrágot”… stb./
- amikor már beszél, mindig hallgassák végig, ne fojtsák bele a szót- beszédbiztonságát erősítik vele
- kérdéseire kapjon választ minden esetben; nagyon fontos kielégíteni kíváncsiságát, érdeklődését, ezzel válik aktívabbá.
- ne beszéljenek hozzá túl gyorsan, ne használjanak számára idegen, érthetetlen kifejezéseket, mert ha nem érti meg, az nem motiválja
- a saját környezetében megtapasztalt, személyesn átélt élményeire alapozva tanítsanak új szavakat neki /pl. játszótéri új játék a trambulin …/
- már csöppnyi kortól ismerkedhessen könyvekkel /leporellók, lemosható könyvecskék, később mesekönyvek/- mondjanak meséket, játékos mondókákat, nyelvtörőket, versikéket- ezek élményükkel, gyakorlásukkal hozzásegítenek szókincs, valamint értelmi, érzelmi fejlődésükhöz
- ameddig csak lehet, ne szoktassák rá a passzív befogadásra kényszerítő, beszédkedvet,- biztonságot gátló technikai kütyük /pl. okos telefon ”meséi”/ használatára! Annak is eljön az ideje, de ne pótolják ezek a személyes szülői kontaktust!!!
- játsszanak, beszélgessenek mindennap legalább egy félórát gyermekükkel- meleg érzelmeket, oldott bizalmat, feltételnélküli szeretetet sugározva akkor is, ha nehéz ezt kivitelezni. Higgyék el megéri!!
Ahogyan édesanyanyelvünkben is fellelhetjük a felgyorsult, türelmetlen, ideges világ nyelvi ”származékait”, úgy óvodai nyelvünk is változik.
Pl: 6 éves kislányok párbeszédéből ebédnél:
- Te kérsz a saliból? (salátából) Én nem, mert olyan uncsi! (unalmas)
- Én sem! Figyi, (figyelj/ talizunk /találkozunk) ovi után?
- Persze, anya hátha megengedi, hogy szelfizzünk. (képet készítsenek önmagukról)
Há- á- át, erről beszélünk!
