A gyermekkori agresszió okai
Számos oka lehet, de a kicsi gyerekeknél az egyik legnyilvánvalóbb ok az elhárító mechanizmus , félelem, fenyegetettség ellen.
A gyermeki félelem a felfokozott érzelmek hatására erőteljesebbé válhat. A félelmek, szorongások kiskorban aktuális, jelenlévő érzések. Például tőlünk sajátítják el az érzelmeket is, így a félelem érzéseit átadjuk nekik, melyek gátolhatják őket, mert a félelemre koncentrálnak /anya fél a békától, a kicsi is félni fog/.
Hasonló érzést kelt bennük, ha fenyegetjük, ha nem figyelünk rájuk, ha kigúnyoljuk vagy csak egyszerűen nem értjük meg mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni velünk életkori sajátosságaik miatti kevésbé fejlett nyelvi eszközeikkel. Pl.: jelzi a kicsi, hogy beteg; fáj a feje, hasa, hányingere van oviba indulás előtt - vagyis jeleket küld arról, hogy nem szeretne oda menni, mert fél, hiányozni fog anya és nem érzi jól magát. Vagy este mikor apa tévét néz, anya olvas, a kicsi valami olyat tesz, amiről tudja nem megengedhető számára csupán azért teszi, mert jelzi ”figyeljetek rám, én is itt vagyok!” Ha hatástalan marad a jelzés, hogy egyedül maradt, dacolni kezd és ez agresszióba válthat.
A kicsik félelmeiket, feszültségeiket, izgalmi érzéseiket sokszor mélyen elfojtják, később talán ezek törnek elő különféle formákban /pl.: éjszakai bevizelés, nem mer egyedül aludni, maradni/. Ha bizonytalanok, ha fenyegetve érzik magukat, ha még csak sejtik, ami történni fog /”eltörtem a vázát, ki fogok kapni”/, intenzíven élik meg, hisz kivannak szolgáltatva a legapróbb hatásoknak is és ezeket képzeletük fel is erősíti.
A fenyegetések okozta félelmek mélyen és ”alattomosan” képesek beépülni a kisgyermek személyiségébe, melyek később lelki gondokhoz is vezethetnek.
”Az agresszivitás a természet szükséges felszerelése, eszköz a fennmaradásért, az életért vívott ösztönös harcban eredetileg” - írja a neves német gyermekorvos, Dr. Rüdiger Penthin. Tulajdonképpen szükséges bizonyos mértékben a gyermekek énfejlődési folyamatában egy egészséges agresszivitás. Fontos az önbizalom, önértékelés alakulásában, mert segítségével merik kipróbálni magukat, vállalkoznak újszerű tevékenységekre, ismeretlen dolgokra.
Probléma akkor merül fel, ha ezek során úgy viselkednek amellyel megsértenek, megbántanak másokat /pl.: dühében rombolja, tökreteszi társai játékát, ütlegel másokat, csúnyán beszél/.
Nagyon lényeges az, hogy a kicsi gyerekek utánoznak minket felnőtteket. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni. Mivel a gyerekek felnőtt központúságban élnek kb. 6-7 éves korukig, vagyis tevékenységeiket az irányítja, ahogyan körülötte élnek a felnőttek, átveszik a mintát szüleiktől, testvéreiktől.
Okozhat erőszakos megnyilvánulásokat kisgyerekben az is, ha a családban hiányzik az érzelmi melegség, nincs vagy nem érzi védettnek magát, nem mer igazából bízni teljesen környezetében /gyakran csalódás éri; szülei nem tartják be amit ígérnek, sorozatban bántalom éri, úgy érzi elhanyagolják, agresszív, ironikus hangon okítják ki, stb./.
Az elhanyagolás szintén erőteljesen hat egy kicsi gyerekre, hiszen ha nem figyelnek rá, frusztrálódik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen fejlődni egészségesen. Az elhanyagolás, a szülői erőszak hangtalan formája! A szülők tekintélyelvű nevelése során még ma is gyakori különböző szinteken és formában pl. az erőszakos viselkedés - a kis nyaklevestől a bántalmazásig, verésig. A feszültségben, személyes gondokkal terhes mindennapok kiválthatják a gyerek bántalmazását a szülőkből /”eljárt az anya keze, mert ideges volt”- mondta 5 éves kisfiam az oviban mikor rákérdeztem, mi az a piros csík a füle mögött/.
A szóbeli erőszak legalább ilyen káros, mert a kisgyerek úgy érzi, lelkileg elutasítják, gyakran megszégyenül, bűnösnek érzi magát /pl.: ”az idegeimre mész, tűnj el innen, látni sem akarlak!/- még akkor is árt ez, ha az idegesebb anya vagy apa nem gondolja komolyan! Ilyen esetekben a gyermeki reakció, belső harag, gyűlölet, bosszúvágy lesz és lelki károk sújthatják a kisgyereket, agressziót válthat ki. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől - a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!
Folyt. köv.
