Nevelés szempontjából - mint ismeretes - a kisgyermek- és óvodáskor nagyon fontos életszakasz Ebben az időszakban fejlődnek ki a kicsik személyiségvonásai, fejlődnek testileg, lelkileg, minden téren. Nem mindegy, hogy életük első közössége mit nyújt számukra! Lényeges és elsődleges nevelői teendőnk - a szakmai tudásunk segítségével- megismerni minden kisgyerek egyéni tulajdonságait, aktuális érzelmi fejlettségét, szociális családi hátterét. Csak így tudjuk kialakítani az óvodai élet együttélési szabályait, szokásait. A pozitív viselkedési formákat megalapozzuk, erősítjük, a negatívokat igyekszünk tompítani.
Szinte minden csoportban megjelenik az agresszivitás; mindig van egy-két kisgyerek, akinek magatartása ezt jelzi .Tör-zúz és verekszik, nagyhangon követel, nincs nap, hogy nem ”követne el” valamit, ami rossz hatással van a többiekre is.
Tudnunk kell, hogy minden apróság más vérmérsékletű, jellemű, egyéni adottságú, kora meghatározza viselkedésüket, melyre nagy hatással van a minta, a modell /a családi, az óvodai/. A gyermeklélektan sokat foglalkozik ezek elemzésével és különféleképp tagolja a gyermeki, az emberi személyiségjegyeket típusokba.
Melyek ezek a típusok, amelyek keveredve, egymással ötvöződve megnyilvánulhatnak a gyerekekben is?
Szangvinikus típus: jellemzője az élénkség, kissé kapkodó viselkedés, aktivitás, víg kedély
Flegmatikus: lassabb, megfontoltabb, jóindulatú, hajlítható, engedékeny
Kolerikus: lobbanékony, hirtelen reagál mindenre, gyakran előbb tesz, aztán gondolkodik
Melankólikus: csendesebb típus, félénk, elfogadó
Ezek mind megtalálhatók egy emberben, de tipikus jelekből már következtetni tudunk; mi jellemző gyermekeinkre leginkább aktuális helyzetekben.
A kicsi gyerekek érzelemmel teli világban élnek, a rájuk ható kisebb-nagyobb dolgok, jelenségek, befolyásolják viselkedésüket. Koruknál fogva még képtelenek uralkodni érzelmeiken, amelyek intenzívek, változóak, gyors lefolyásúak, labilisak. Nem tudják befolyásolni, leplezni, szabályozni és fékezni sem érzelmeiket. Ez a fékezni nem tudás lehet az oka annak az erős, viharos indulatnak, ami egy kisgyereknél fellép, mikor dühös, haragszik. Ha valamilyen külső vagy belső inger miatt feszültebbé válik, nem tud magán uralkodni./ Hány felnőtt sem!!/
Ám a gyerekeknél, ha a feszültség eluralkodik, gátlásosság lép fel, tehetetlenség érzés vesz rajtuk erőt. Ez fokozhatja a rossz közérzetet és kiválthatja a haragot, a dühöt, indulatosságot. A haragos állapot még nem agresszivitás, de az agresszív cselekvés /tör-zúz, verekszik/ fenntartja a haragot és ha ez állandósul, azt mondjuk ”milyen agresszív ez a gyerek!”
A kislányoknál ez általában rejtett, szóban megnyilvánuló viselkedésben érezhető általában /egymás ellen fordulás, veszekedés, piszkálódás/. A fiúk pedig általában nyíltan, közvetlenül, testileg fordulnak egymás ellen /verekedés/.
Mi miatt történhet az óvodákban agresszív viselkedés?
Erről bővebben a következő részben, tehát folyt.köv!