Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Miért agresszív a gyermekem? - Agresszivitás okai az óvodában 5. rész

2010.02.15. 11:57 - ovisvilág

Címkék: agresszivitás az óvodában agresszivitás okai agresszivitás kezelése agresszivitás fajtái verbális agresszió osztozkodás féltékenység gyermekkorban

 

Mi miatt történhet az óvodákban agresszív viselkedés?

”Add ide!- Nem adom!”


Az egyik agresszív reakciót kiváltó fő ok lehet: az osztozkodás. Ez otthon testvérek között sem ritka jelenség. A játékokon való összezördülések gyakran csapnak ”agresszív reakciókba”- kitépik egymás kezéből az áhított játékot, fizikailag is bántják emiatt egymást.

Ha tudjuk, hogy a 3-7 éves korban még életkori sajátosság az énközpontúság, az önzőség, az ”irigység” /a mindent magamnak akarok, ezzel én akarok játszani, ez az enyém/, akkor is nehéz mindig jól megoldani a helyzetet.

De határozottsággal, biztonságot, nyugalmat sugallva és empátiával kezelve megoldhatóak ezek a szituációk is.

 

Lényeges, hogy tanítsuk meg a kicsiket szóban is a kulturált elkérés-, visszautasítás módszerére /ajánlatot tenni arra, hogy ”játssz addig mással, később odaadja neked is azt a holdjáró autót vagy kedvenc babakocsit, ha már nem játszol vele, légy szives add ide nekem,  vagy majd ha már nem játszom vele, odaadom, de most még nem, kérlek várj/.


Minél kisebbek a gyerekek, annál ismeretlenebb előttük még a kérés, a kölcsönadás - a másik figyelembevétele. Ez természetes is, de fokozatosan meg fogják tanulni. Az ún. kikényszerített osztozkodás viszont nem éri el célját, ami nem szívből jön, az nem igazi /”add oda neki, Te vagy a nagyobb!/.  Ez haragot, elfojtott indulatot eredményezhet.


Gyakori másik ok az agresszióra a féltékenység a másikra, sokszor a testvérre, óvodatársra. Ha úgy érzi a kisgyerek, hogy érezhető előnyben részesítik a másikat, /”neki mindent szabad… vele többet törődtök”/ a kisebbet /”mindig vele foglalkozol… velem nem játszol… nem hallgatsz meg…”/.

Amikor ennek némi alapja is van, a felnőtteknek át kell vizsgálniuk módszereiket és változtatni azokon.


A gyermeki agressziót kiváltó további ok a saját tehetetlenség, gyengeség- különösen, ha ezt mi felnőttek ki is élezzük, pl.: ”nem igaz, hogy még azt sem érted meg… ezt sem bízhatom rád…”. Van eset rá, hogy a magát tehetetlennek érző kicsi gyerek ”erejét” akarja megmutatni, és ott viselkedik agresszíven, ahol erre módja van - az oviban.

Mert otthon pl.: tart szigorú apjától, fél anya kiabálásától, vagy mivel nem figyelnek eléggé rá, hatástalan maradhat ilyen viselkedése.

Az agresszív viselkedés nem fajul mindig nyílt verekedéssé, olykor csak megfélemlítik egymást a gyerekek /”megmondalak apukámnak, majd ő jól megver téged”/. Van, amikor egy ”erősebb” egyéniségű kicsi gyerek saját önérvényesítésére használja az agressziót /”az lesz, amit én akarok!”/, ráerőltet társára saját elképzeléseit, akaratát /”ha nem azt teszed, amit én akarok, kapsz tőlem!”/. Az ún. verbális agresszió, /a csúnya, trágár beszéd-, stílus, argó nyelv/ szintén komoly hatást gyakorol a kicsikre még akkor is ha nem is értik, amit mondanak. A felnőttek viselkedése mérvadó ebben az esetben is!

Agressziót szülhet még a környezet elvárása is valamilyen formában /”azt mondják az vagyok, akkor úgy is viselkedek!”/ főleg már nagyobb, 5-7 éves korban figyelhető meg. A kisgyerekek számára nagy kihívás életük első közösségébe bekerülve megtanulni és betartani a társas együttélés szokásait, szabályait, hisz mindannyian más környezeti háttérből érkeztek.


Az agresszív cselekedetek kézben tartása csal úgy lehetséges otthon és az óvodában is, ha mi felnőttek nyíltan, őszintén, egyszerű gyermeknyelven, tekintetünkkel, szavainkkalérintésünkkel, tetteinkkel fokozatosan, de következetesen tudtára adjuk gyermekeinknek mennyire fontosak számunkra! Értékeljük, meghallgatjuk, komolyan vesszük őket, elfogadjuk érzéseiket, igyekszünk megérteni az okokat.

Így tudunk segíteni gyermekünknek megbirkózni az agresszióval!

Nem könnyű ez a feladat, ehhez kívánok magunknak, óvónőtársaimnak, szülőknek, feltétel nélküli szeretetet, odafigyelést és sok-sok türelmet.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr891759744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kryszti 2010.02.15. 16:32:18

Nálunk is voltak, most már csak időnként vannak összezördülések a játékokon.
Amikor az első ilyennek szemtanúi voltunk, el kezdtük tanítgatni arra az ikreinket, hogy egy kis idő után adják át a másiknak a játékot. És ha megtették, akkor megdicsértük őket.
Most, hogy 2 évesek sokszor már maguktól átadják a másiknak a játékokat. Sőt egyik nap azt játszották, hogy Norman egy kulcstartót Márk kezébe adott, majd Márk visszaadta Normannak, és így folytatták...
Türelemmel és sok-sok dicsérettel minden megtanítható. :)

Andi-Bandi 2010.02.16. 09:48:01

Ezt a hozzászólást én is alátámaszthatom.

Ingrid 2010.02.16. 22:29:50

A bejegyzés most kissé megnyugtatott :) Az, hogy 3-4 éves korig tart a természetes énközpontúság, az teljesen helyénvaló, és habár több helyen olvastam, jól esik a megerősítés innen is :)

Kislányom két és fél éves. Sokszor kerül konfliktusba, hiszen itthon minden az övé, ha viszont gyerekek jönnek hozzánk, vagy mi megyünk társaságba, nehezen ismerkedik a közösségi szokásokkal. Nagyon önálló, nagyon énközpontú és nagyon határozott (akaratos) kislány, akit nehéz meggyőzni a helyes útról, de úgy érzem nem reménytelen.
Mivel sűrűn vagyunk társaságban, már-már sikerül ügyesen kitalálnia a kívánt tárgyra, hogy "keressünk másikat" vagy megvárjuk, amíg felszabadul... de egy-egy betegségeskedés és itthonlét után ez egy kicsit felborulhat és újból kezdhetjük a nevelést...

És a feltétel nélküli szeretet! Ezt nagyon fontos kiemelni a bejegyzésből! Tapasztalatból tudom, hogy ha megölelem, megszeretgetem, sokkal nyitottabb és több hajlandóságot mutat a közreműködésre, mint ha megszidnám, hiszen akkor egyből ellenségként kezel és haragra gerjed.
Volt már rá példa, hogy játszóházban egy anyuka megkérdőjelezte az ölelést egy "vitás" helyzetben, én pedig elmondtam, hogy azzal hogy feltétel nélkül szeretem, nem rontok a gyereken. Sokszor szeretettel több mindent el lehet érni, mint haraggal, szidással.

Nálunk még bevett - és bevált - módszer az esti, elalvás előtti megbeszélés. Amikor átbeszéljük az aznapi történéseket és levonjuk a tanulságot a tettekből. Ekkor sem megszidva, hanem átölelve, kedvesen sorolom azokat a dolgokat, amiket rosszul csinált aznap és megbeszéljük, hogy mi lett volna ha...
Anya sosem mérges, ideges vagy haragos, hanem szomorú. Ez is fontos, mert anyának nem szabad haragudnia... szomorkodni megengedett, úgy vélem :)

Igyekszünk, na :) De tényleg a türelem az, amire a legnagyobb szükség van és soha nem elég belőle...

Nagyon tisztelem a munkátokat és hihetetenül szomorúvá tesz az, amikor azt látom, hogy egy anya, vagy egy apa az óvodától és az ottani szakemberektől várja a gyereke megnevelését, a "csodát". Egy gyereket nem csak az óvodákban, otthon is kell nevelni, tanítani, megérteni és fejleszteni.

Andrea néni. 2013.04.11. 17:10:11

Kedves Ingrid!
Óvónői szemmel olvasva nagyszerű anya és ember vagy! Biztos vagyok abban, hogy a szemléleteddel, hozzáállásoddal a jövőben nagyszerűen tudsz majd együttműködni az óvodával!
süti beállítások módosítása