Számos esetben kérnek tanácsot anyukák az étkezéssel kapcsolatosan. A leggyakoribb szülői panaszok hogy; nem eszik eleget, étvágytalan, egy-egy ételt meg sem kóstol, turkál a finomságokban, sovány, kapkodva eszik, mindenre az a válasza ”ezt nem szeretem, nem kérem!”- még a végén legyengül, bele betegszik. Mit tegyenek gyermekükkel?

Természetes a szülői aggódás és érthető is. Mégis ezek a panaszok nagyrészt túlzottak és az aggodalom alaptalan! Lehet, hogy többeknek nem ez a véleménye. De tévhit az, hogy mi felnőttek jobban tudjuk mikor éhes apróságunk, és az is, hogy mi tudjuk, mennyit kell neki ennie és nem ő maga!

Az éhség egy biológiai érzés, ezért eleve ”rosszul evő” kicsi gyerek nincs, ám van köztük, aki több, és van, aki kevesebb táplálékot igényel. Azt tudnunk kell, hogy minden egészséges kisgyerek /a betegségek általában étvágytalansággal járnak/ éppen annyit eszik, amennyit szervezete kíván, biológiai egyensúlyához szükséges és elősegíti fizikai egészsége fenntartását! Ez a szükséglet nem egyforma; van köztük, aki reggel eszik többet és ebből fakadóan napközben kevesebbet igényel, vagy fordítva. Van, aki pl. nem szereti a húst - óvodában gyakran tapasztaljuk, hogy kicsi szájában forgatja-, de kedveli a tejes , tojásos ételeket. Gyakran előfordul az is, hogy egy-egy kisgyerek utálja a gyümölcsöket, de a különféle főzelékeket, párolt zöldségeket kedveli.

Ez is azt jelzi, hogy ”kiegészítik” táplálékukat olyan ennivalókkal, amelyek szükségesek szervezetük számára, testi fejlődésükhöz. Volt pl.: olyan óvodás kicsim, aki heteken keresztül nem kóstolta meg a főtt ételeket, de a közösen meghámozott gyümölcsöket, zöldségféléket jóízűen megette - a nagyobb gyerekek már sárgarépát hámozhattak, diót törhettek, zöldség-, gyümölcssalátát készítettünk gyakran együtt-, így lehetősége nyílt a ”pótlásra”.                                                 

A legelső gondot, sajnos gyakran mi szülők okozzuk, amikor kényszerűen kialakítjuk a család étkezési szokásait és apróságunk, ennek időpontjait pl.: nem tudja /még nem éhes/, vagy nem akarja /játszani szeretne még/ betartani. Az is probléma lehet, amikor kevésbé jól szoktatjuk az első időkben és az átszoktatás nehezen megy-, pl. megszokta a kicsi, hogy bármikor nassolhat, futkározva ”ebédel”, egy-egy falatot bekap közben,  stb. Baj ”forrása” lehet a túlaggódás az étkezés miatt, ha túlzott hangsúlyt fektetünk gyermekünk evésére, vagy nem evésére; ha folyton az ő ”etetésével” foglalkozunk és állandóan unszoljuk, fegyelmezzük emiatt.

Mégis hogyan érhetjük el, hogy gyermekünk egészségesen, jót és jóízűen egyen?

- Elsősorban a táplálkozással kapcsolatos leglényegesebb szabályt betartjuk: soha nem erőltetjük gyermekünket az evésre!

-  Engedjük és lehetővé tesszük számára, hogy annyit egyen, amennyi jólesik neki- vagyis akkor adjunk neki enni, ha éhes. Az ún. biológiai óra kb. 3. életévtől fokozatosan ”beáll” a háromszori étkezésre naponta, ha ehhez szoktatjuk őt.

- Teremtsünk időt, kellemes hangulatot az étkezésekre - egyen együtt a család, amikor csak teheti, hisz az evés alapvető ”szabályait” is tőlünk lesi el, tanulja meg. A közös étkezések fontosak, a kiegyensúlyozott, nyugodt családi légkör lényeges a gyermeki fejlődés szempontjából.

- Nem jelent elkényeztetést, ha engedünk gyermekünknek, tudva mit szeret és mit nem. Minden ételből kapjon néhány falatot, de ne legyen probléma, ha ott hagyja olykor. Ha később egyre több alkalommal bele- belekóstol /unszolás nélkül/, akkor rászokhat egyre többféle ételre, és erőltetés nélkül.

- Ha később kér enni, mint ahogyan mi eszünk - vehessen magának, esetleg már előre kikészíthetjük neki. De nem tálalunk és melegítünk ételt újra számára /rögzülő rossz szokássá válhat/.

- A főétkezések között ne nassoljon mindig, és azt egyen, amit akar, legfeljebb gyümölcsöt, néhány kekszet kapjon. Anélkül is ”kibírja” pl. reggelitől tízóraizásig, vagy ebédig- ez mindig szülői szoktatástól függ.

- Ne etessük állandóan gyermekünket - pl. ha megüti magát kicsink, a testi fájdalmát, vagy izgatott, valami miatt feszült- ne ellensúlyozzuk etetéssel- ”gyere, ne sírj, adok egy csokit!”. Így kialakulhat benne, hogy minden feszültséget, izgalmi állapotot lecsillapíthat és enni kíván. Felnőttkorban sem ritka ez a jelenség, és így válhat egy gyermek is elhízottá később, ami újabb szorongásokat, lelki traumákat válthat ki.

- Olykor a gyermek nem evése mélyén érzelmi feszültségek lehetnek, érzelmi zavarok nyomán is étvágytalanná válhat. Ilyenkor ki kell deríteni az eredendő okokat; lehet felnőtt számára jelentéktelennek látszó ok is- ekkor jó szakemberhez /gyermekpszichológushoz/ fordulni. Gyakran a szoktatás milyensége válthat ki valamilyen ételféle iránti bizalmatlanságot vagy véletlenszerű esemény pl.: egyik anyuka mesélte el, hogy piros almát hámozott 2 éves kislányának uzsonnára és véletlenül elvágta saját ujját, vérezni kezdett és a kicsiből ez olyan hatást váltott ki, hogy azóta nem fogyaszt semmilyen piros színű gyümölcsöt. Arra is akad több példám, hogy a szülő mindig modell: ha édesanya utálja a kelkáposzta főzeléket, a kicsije sem fogja megszeretni és ő maga csodálkozik a legjobban, ha az oviban- jellemző, hogy egymás kedvéért is megkóstol utált, vagy nem ismert étket!- gyermeke eszik belőle jóízűen.

A táplálkozás szokásait is, mint sok-sok minden mást, először tőlünk felnőttektől sajátítják el a kicsi gyerekek. Ezért fontos, hogy figyeljünk erre, de természetesen, erőltetés nélkül ”járjunk el” annak érdekében, hogy olyan jóétvágyú, egészséges gyermekünk legyen, aki ”a vasat is megeszi”!

Ehhez sok türelmet, odafigyelést kívánok az aggódó szülőknek.

Hirdetés