Nagy örömömre, egyre több fiatal óvónő társam ír és kér szakmai segítséget, gyakorlati tippeket, módszertani ötleteket mindennapos óvodai munkájához. Több évtizedes gyakorlati tapasztalataimat szívesen megosztom az érdeklődő kolléganőkkel! Ha az általam kipróbált és bevált módszereket is ötvözik egyéniségük, szakmai tudásuk és gyermekcsoportjuk sajátosságaival, talán hasznos lehet.

Tapasztaltam pályám során magam is, hogy milyen nehéz a kezdés! Amikor maximálisan szeretnénk eleget tenni a munkahelyi elvárásoknak, amikor pozitív képet igyekszünk kialakítani magunkról a szülők, a gyerekek, a vezetőink előtt. Amikor lelkesen szeretnénk bebizonyítani magunknak és másoknak is, alkalmasak vagyunk erre a pályára, képesek vagyunk biztosítani a ránk bízott kicsi gyerekek alapvető szükségleteit, érzelmi biztonságát.

A kezdeti nehézségek, a tapasztalatok hiánya, igencsak próbára teszik a pályakezdőt! Hiába tudjuk elméletben mikor mit kell tenni, módszertani ismereteinket ”élőben” és azonnal kell gyakorlatban alkalmazni. Úgy, hogy ott nyüzsög körülöttünk a sok kicsi gyerek, a sírós, a visszahúzódó, a hangos, a hisztis, a kíváncsi, a figyelmes, a csendes… szóval egy egészséges kis csapat - akikért felelősek vagyunk.

Kezdő, velem dolgozó, fiatal munkatársaimnak mindig azt javasoltam elsőként, hogy ne tegyenek semmi különöset csak /!/ üljenek le a gyerekek közé és figyeljék őket. Ismerkedjenek velük, szívják magukba a kicsik hangulatát, szavait, játékukat- tudjanak meg róluk minél többet. Mindennap tűzzenek ki egy- egy apró célt velük kapcsolatosan, és örüljenek az elért kis sikereknek. Aztán fokozatosan, önmagukat motiválva, egyre több tapasztalatot összegyűjtve kezdjenek önállóan tevékenykedni, és próbálják kialakítani folyamatosan saját nevelői magatartásukat.

A szakmai felkészültség gyakorlatban történő alkalmazása sem megy ám, egyik napról a másikra! Ezt tudomásul kell vennie az ”idősebb” kolléganőknek és a mindennapos ”mezei” munka során minden gyakorlati lépést átadni egy pályakezdő fiatalnak- türelemmel, értő figyelemmel és építő kritikával illetni adott esetben. Ez sem könnyű, hiszen a kicsik között nem kisérletezetünk, akkor és rögtön kell döntéseket hoznunk /pl. egy konfliktus esetén/. Ám tapintattal, empátiával és jóindulattal minden jó nevelési módszer, segítség átadható fiatal nevelőtársainknak. Azoknak a pályakezdőknek, akik igazából szeretnék megtanulni ezt a gyönyörű szakmát!

Végül néhány fontos óvodapedagógusi személyiségjegy- amelyek szükségesek a kisgyermekeket nevelők munkájához:

- gyermekszeretet,- központúság

- elhívatottság

- felelősségérzet

- empátia

- kreativitás

- tolerancia

- szervezőkészség

- rugalmasság

- tudatosság, tervszerűség, következetesség

- megosztott figyelem

- önbizalom,- kritika,- képzés