A türelem nemcsak rózsát terem
“ Kezet csak megfogni szabad.
Elveszíteni vétek. Ellökni átok.
Egymásra simuló kezek tartják
össze az eget s a világot!”
/Albert Camus/
A változások ideje
Az óvodáskorba érkező gyerekek óriási változásokon mennek keresztül! Szemmel láthatóvá válik fizikai fejlődésük; testük megerősödik, arányosabbakká válnak, mozgásuk összerendezettebb lesz. Mindennap egyre többre képesek! Kíváncsian, egyre nagyobb érdeklődéssel, megismerési vággyal fordulnak környezetük felé. Fokozódik aktivitásuk, önállósági törekvéseik, érzelmeik - amelyek sorsdöntően befolyásolják ebben a korban őket; irányítják tevékenységeiket, reakcióikat.
Láthatjuk, hogy ezek a nagyfokú változások milyen rövid idő alatt történnek. És mindezt bizony testileg- lelkileg, értelmileg fel kell tudni dolgozniuk, mert megterhelő lehet számukra!
Vajon kapnak- e hozzá tőlünk, szülőktől, pedagógusoktól, felnőttektől mindig kellő segítséget?! Adunk-e, hagyunk-e elegendő időt nekik, hogy az őket érő ezernyi új és újabb ingert feldolgozni képesek legyenek?
Valljuk be őszintén nem mindig! Mert türelmetlenül rohanunk!!
A hétköznapok sokszor idegeket felörlő “mókuskerekében” a fokozódó gyermeki kíváncsiságot, az állandóvá váló kérdezgetést, a dacos kitöréseket, a váratlanul kipattanó konfliktusokokat nehezen viseljük. Gyakoribbá válik; a “menj játszani, nagy vagy már!... nem érek rá!... miért nem igyekszel, elkésünk?... fejezd be a hisztit!!... mikor érted már meg…?!” És bizony az oviban is egyre többször hallani a türelmetlen, noszogató, sürgető szót- “ne menj oda… hagyd abba… igyekezz már… siessetek!” Pedig ebben a korban /3-7 év/ dől el, hogy ügyes, önálló, határozott, jó önértékeléssel rendelkező magabiztos, vagy szorongó, gátlásos, kisebbségi zavarokkal küszködő felnőtté válik- e egy kisgyerek.
A környezeti hatások
Meghatározza minden apró gyerek életét saját környezete; anya, apa, a család hatása, később a bölcsőde, az óvoda, a társak és a feléjük irányuló, most kialakuló érzelmek. A kicsik már igen korán átérzik, hogy mi történik velük. Az anyához való szoros érzelmi kötődés nő, és erősödik bennük- az önállóságra törekvés mellett, és ellenére is- a szorongás; nehogy elveszítsék a szeretett személy szeretetét, bizalmát.
Türelemmel
Amikor szembesülnek anya /vagy a megkedvelt óvó néni/ gyakori türelmetlenségével, akkor ettől is félnek. Szakemberek szerint az óvodáskor az ún. “csúcs-félelmek” időszaka. Számtalan dolog miatt alakulhat ki félelem a kicsikben és ezt egyéni vonásaiktól függően reagálhatják le; vagy befeléfordulnak vagy agresszív reakciókat “produkálnak”. Ezért nem mindegy, hogyan fordulunk feléjük; mit sugároz tekintetünk, mit vált ki hangunk, beszédünk, magyarázataink, mozdulataink, viselkedésünk.
Senki sem képes minden esetben nyugodt maradni, ha kicsi gyermekével problémái akadnak. Nem vagyunk, lehetünk mindig a nyugalom szobra! Gyakran elveszíthetjük türelmünket, rossz napunk, gondjaink lehetnek. Mégis érdemes átgondolni,olykor visszafogni, ha kell változtatni módszereinken, türelemre inteni saját magunkat egy- egy nevelési szituációban.
A kicsi gyerekek és nevelőik bensőséges kapcsolata többek között a kölcsönös bizalmon, feltételnélküli szereteten alapul. Ha ezt képesek vagyunk “kiépíteni”,- hisz mindig rajtunk, felnőtteken van a felelősség!- akkor kevesebb türelmetlen hangos szó, ideges rákiabálás és- “nem szabad… nem engedem… megtiltom!”- nélkül is tudni fogjuk a dolgunkat. Ha igyekszünk a tiltásokat, a korlátok okait egyszerű, számukra érthető szavakkal mindig megmagyarázni, rá fognak jönni mit várunk el tőlük.
Akkor a türelemes szó, simogatás, tekintet tényleg nemcsak rózsát terem, hanem egészséges önállósággal bíró, kiegyensúlyozott, magabiztos, a környezetében jobban eligazodó kisgyerekeket.
Ehhez néhány javaslat:
- Ha nekünk nemtesző módon viselkedik gyermekünk, próbáljunk elszámolni tízig, mielőtt reagálunk rá!
- Olykor érezzük magunkat az ő helyzetében- ez segít, mielőtt döntünk, büntetjük!
- Derítsük ki a gyermeki negatív viselkedés okait.
- A sok tiltást magyarázzuk meg számára- ebből tanulhatja meg a helyes utat.
- Gondoljuk át és merjünk változtatni eddigi módszereinken, ha nem elég hatékonyak.
- A lazábban, természetesebben kezelt konfliktuskezelés jobban hat- ne csináljunk “nagy ügyet” apróbb dolgokból!
- Soha ne hagyjuk kétségek között, bizonytalanságban gyermekünket!
- A düh, a harag csillapodása után döntsünk mindig!
- Adjunk időt a kicsi gyermeknek- időritmusuk sokkal lassabb a felnőttekénél!
Folyt. köv.
