Az egészséges és nyugodt családi légkör alakítása során érdemes figyelembe vennünk!

- A szabályok betartása sok esetben hatékonyabban működik, ha bevonjuk gyermekeinket azok kialakításába. Amikor már 4-7 évesek, nagyon jól képesek- egy családi megbeszélés keretében- segítkezni saját és a család szabályainak megfogalmazásában - megéri kipróbálni velük.

- Az osztozkodás sok ellentét agresszív viselkedés forrása lehet testvérek között. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a kicsi gyerekeknek időre van szükségük az osztozkodáshoz! Általában nem bánják - különösen a nagyobbak /4-5-6 évesek/, ha valamitől, ami az övéké egy időre meg kell válniuk. Ám azért vonakodnak gyakran kölcsönadni, mert túl gyorsan történik a kölcsönkérés /pl.: testvére kikapja kezéből a játékot/, vagy szülői felszólításra- ”add oda most rögtön és ezen ne vitázzatok!”.

A sajátjuknak érzett dolgok kölcsönadása nem könnyű feladat számukra, és kényszeríteni sem szerencsés, mert bizonyos kor után ennek is szívből kell jönnie. Ehhez viszont nekünk kell megtanítani azt, hogy el lehet, és kell kérni, kölcsönadni, meg kell bízni a másikban. Sok pozitív élményt kell párosítani ezzel kapcsolatban gyermekeinkben ahhoz, hogy érvényesüljön és ne kelljen emiatt fegyelmezni őket. /pl.: addig játszik mással… velem… később, ha szépen kéred biztos oda fogja neked is adni…/.

- A testvérek közti féltékenység úgyszintén viselkedésbeli gondokat okozhat, mert az elsőszülött gyerekek félnek attól, hogy elveszíthetik szüleik szeretetét. Pl.: A 2-3 évesek féltékenyebbek kicsi testvérükre, mint az 5-6 évesek, vagyis minél kisebbek annál nehezebben dolgozzák fel, értik meg a szeretet megosztását. Döntő szerepünk van nekünk felnőtteknek abban, hogy mennyire tudjuk ”megértetni” a nagyobb testvérrel; meggyőzni türelemmel és törődéssel, szeretettel - őt is, továbbra is szeretjük!                                         

Mit tehetünk még a féltékenységük ellen? Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni, hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek, erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet. Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés, jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte ”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek fel /”…. Miért mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/. Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget” kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket - furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen, ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!

Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/. Lényeges megtanítani, elsajátítatni gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne zavarják egymást. A testvérektől koruknak megfelelően kell követelnünk!

Az érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!

Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért  oltalmunk alá vesszük, megvigasztaljuk és a haragos  verekedőnknek pedig igyekszünknyílt beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon - közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés, a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára kellemetlen lesz és egyben hatékony is.

A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!

A megnyugvási idő-módszerének előnyei:

- Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/- üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a ”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!

- Ezalatt ne éljen át félelmet, ne zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.

- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!

Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen ”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.

A megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg a békülés.

Milyen gyakori legyen a megnyugvási idő alkalmazása?

Ha módszeresen, következetesen kezdjük alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben” naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat. Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.

Legyünk kitartóak egy adott, fontos szabály érvényesítésében, de mellőzzük a szidalmazást, verést és ne alkalmazzunk hosszú büntetési időt sem! Ha felkaroljuk és támogatva segítjük gyermekeink nyíladozó teljesítőkészségeit, önállósági törekvéseit, megbízzuk korának megfelelő kis feladatokkal; ezzel fejlesztjük felelősségvállalását, önértékelését, önbizalmát. Az agresszivitás enyhülni fog és nyugodtabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb gyermekké válik, megállja helyét a későbbi élete során is.

Ehhez kívánok sok szülői türelmet, energiát, erőt!