Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Testvérkapcsolatok- fegyelmezés 3. rész: Mit tehetünk a testvérféltékenység ellen?

2010.03.22. 10:57 - ovisvilág

Címkék: testvér testvérek testvérféltékenység testvérkapcsolat testvérek féltékenység nélkül tesvérek nevelése testvér születik testvérek közötti kapcsolat testvérek közötti veszekedés testvérek fegyelmezése

 

 

Az egészséges és nyugodt családi légkör alakítása során érdemes figyelembe vennünk!

- A szabályok betartása sok esetben hatékonyabban működik, ha bevonjuk gyermekeinket azok kialakításába. Amikor már 4-7 évesek, nagyon jól képesek- egy családi megbeszélés keretében- segítkezni saját és a család szabályainak megfogalmazásában - megéri kipróbálni velük.

- Az osztozkodás sok ellentét agresszív viselkedés forrása lehet testvérek között. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a kicsi gyerekeknek időre van szükségük az osztozkodáshoz! Általában nem bánják - különösen a nagyobbak /4-5-6 évesek/, ha valamitől, ami az övéké egy időre meg kell válniuk. Ám azért vonakodnak gyakran kölcsönadni, mert túl gyorsan történik a kölcsönkérés /pl.: testvére kikapja kezéből a játékot/, vagy szülői felszólításra- ”add oda most rögtön és ezen ne vitázzatok!”.

 

A sajátjuknak érzett dolgok kölcsönadása nem könnyű feladat számukra, és kényszeríteni sem szerencsés, mert bizonyos kor után ennek is szívből kell jönnie. Ehhez viszont nekünk kell megtanítani azt, hogy el lehet, és kell kérni, kölcsönadni, meg kell bízni a másikban. Sok pozitív élményt kell párosítani ezzel kapcsolatban gyermekeinkben ahhoz, hogy érvényesüljön és ne kelljen emiatt fegyelmezni őket. /pl.: addig játszik mással… velem… később, ha szépen kéred biztos oda fogja neked is adni…/.

testvérek közti féltékenység úgyszintén viselkedésbeli gondokat okozhat, mert az elsőszülött gyerekek félnek attól, hogy elveszíthetik szüleik szeretetét. Pl.: A 2-3 évesek féltékenyebbek kicsi testvérükre, mint az 5-6 évesek, vagyis minél kisebbek annál nehezebben dolgozzák fel, értik meg a szeretet megosztását. Döntő szerepünk van nekünk felnőtteknek abban, hogy mennyire tudjuk ”megértetni” a nagyobb testvérrel; meggyőzni türelemmel és törődéssel, szeretettel - őt is, továbbra is szeretjük!                                         

 

Mit tehetünk még a féltékenységük ellen? Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni, hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek, erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet. Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés, jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte ”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek fel /”…. Miért mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/. Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget” kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket - furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen, ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!

 

Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/. Lényeges megtanítani, elsajátítatni gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne zavarják egymást. A testvérektől koruknak megfelelően kell követelnünk!

Az érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!

Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért  oltalmunk alá vesszük, megvigasztaljuk és a haragos  verekedőnknek pedig igyekszünknyílt beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon - közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés, a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára kellemetlen lesz és egyben hatékony is.

A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A megnyugvási idő-módszerének előnyei:

Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/- üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a ”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!

Ezalatt ne éljen át félelmet, ne zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.

- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!

Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen ”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.

 

A megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg a békülés.

Milyen gyakori legyen a megnyugvási idő alkalmazása?

Ha módszeresen, következetesen kezdjük alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben” naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat. Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.

 

Legyünk kitartóak egy adott, fontos szabály érvényesítésében, de mellőzzük a szidalmazást, verést és ne alkalmazzunk hosszú büntetési időt sem! Ha felkaroljuk és támogatva segítjük gyermekeink nyíladozó teljesítőkészségeit, önállósági törekvéseit, megbízzuk korának megfelelő kis feladatokkal; ezzel fejlesztjük felelősségvállalását, önértékelését, önbizalmát. Az agresszivitás enyhülni fog és nyugodtabb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb gyermekké válik, megállja helyét a későbbi élete során is.

Ehhez kívánok sok szülői türelmet, energiát, erőt!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr671858799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csajócák 2010.03.22. 12:42:02

Köszönöm, ez a tanács most pont jókor jött nekem.Kislányaim, 5 és fél és 2. 3 évesek.
Bizony, alkalmazni fogom a bünti idöt.Mindekettönél:-))).Mert a kicsit sem kel félteni...söt:-))))

Köszönöm.

Évi

Révész Orsolya 2010.07.12. 22:40:26

Nálam egy kicsit fordított a helyzet a féltékenységgel kapcsolatban. A lányom 3 éves lesz januártól oviba megy, ő engedékenyebb félénkebb ügyesen elvégzi a rábízott feladatokat. A fiam 17 honapos durva erőszakoskodó gyakran verekedik és a lány látja ennek kárát.
Mindkettő egyformán megkap mindent nincs kivételezés és mégis akaratosabb féltékeny a kicsi. Ha van valakinek hasznáható tanácsa tapasztalata kérem írjon. Jól jönne egy kis segítség. Előre is köszönöm.

abc80 2011.02.10. 08:37:13

A cikk elején még reménykedtem, hogy valami jót fogok olvasni! Abban a részben, hogy mit tehetünk a féltékenység ellen voltak nagyon jó ötletek!!!
De... megnyugvási idő???? Milyen szépen van megfogalmazva, nem? Azonnal fel is mentem magam, hisz nem büntetek, hanem segítek megnyugodni? Na, ezt könyörgöm NE!

"A büntetéssel alapvetően az a baj, hogy nem működik. Ahelyett, hogy a gyerek sajnálná, amit tett, és azon gondolkozna, hogyan tehetné jóvá, a büntetés eltereli a figyelmét, és bosszúbeteljesítő fantáziálásra készteti."

Én soha nem ültem büntetésben (nyugtatóban...), mégis bele tudom képzelni magam a gyerek helyébe.
Miket gondol a megnyugvási időben? Íme néhány példa: „Ahogy tehetem, elköltözöm”; „Téged nem is érdekel, mit érzek, ugye?”, „Gyűlöllek”; „Jó, akkor hagyjál itt. Most boldog vagy?”; „Csak fordulj el és újra megteszem”; „Mennyire rossz gyerek vagyok, nem csodálom, hogy nem szeretnek”; „Nem én voltam!”; "Bezzeg te tökéletes vagy, mi?"…

Tehát a gyerekem megnyugodott (inkább betört: napi 3x alkalmazom 1-2 hétig, míg "eredményes" lesz, mi mást tehetne, minthogy úgy tesz, mint aki megnyugszik? Ez hogy is van? Az első héten még nem látja be a hibáját, de ha sokat van a megnyugvóban, akkor lassan rájön, hogy meg kell javulnia??? NEM!), a problémát nem megoldottuk, hanem palástoltuk. Értem én, hogy utána megbeszéljük, de a kérdés, hogy mit érez, mire gondol a büntetésben... és ha csupa rosszat, akkor mi is volt az értelme?

Hozzátenném, hogy tudtommal ma már a kutyákat sem jutalmazás-büntetés módszerrel idomítják a modernebb gondolkozású helyeken.

Anyukák. Ne büntessetek, hanem segítsetek megtalálni a megoldást a gyereknek!

Itt egy könyv rengeteg gyakorlati tanáccsal, (nem) büntetés témában is:
Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

És egy bejegyzés a fenti könyv idevágó fejezetéhez:
beszeljugy.blog.hu/2010/11/21/buntetesi_alternativak_harmadik_fejezet
süti beállítások módosítása