Kedves Jusztina!

Hároméves lányom múlt héten kezdte az óvodát, már nagyon vártuk, hogy menjen, de a kezdeti nehézségekre azért fel voltam készülve. Kifejezetten határozott anya vagyok, azt gondolom magamról, de most eléggé a földhöz vág, hogy tudom, a gyerek minden nap sír az óvodában. Van a csoportjában egy kisfiú, aki már középsős, de a tavalyi évet "végigsírta". Nagyon igyekeztem utánaolvasni, hogy a különbözőképpen kötődő kisgyerekek nagyjából mit produkálnak ilyenkor, és persze tudom, hogy senki sem egyforma, de ha egy-két hét múlva sem múlik a sírásos rész, akkor mit szokás tenni? A lányom apró korától kezdve nagycsaládban nevelkedett, lelkes, beszédes, ismerkedős típus, szeretetteljes légkör veszi körül, másodunokatesói járnak egy csoportba vele (4 és 5 évesek), úgyhogy tudjuk, az oviban is jó kezekben van - meddig tart a beszoktatás? Négy hónapos a kisebbik lányom, így nem maradtam a naggyal ott az első három délelőttön sem, de a mi ovinkban nem is szokás ez, gondoltam (és mondták) egy-két nap és megszokja. Nekem úgy tűnik ennyire, mint ma, nem sírt még. Ötkor kelt, éjszaka felt volt négyszer, és mondta, hogy nem akar ott aludni az oviban. Jó alvó, még délután is nagyokat alszik. Nagyon igyekszem, hogy ne legyek bizonytalan a dologgal kapcsolatban, mert tudom, azt átveheti ő is - kérem, mondjon valami bíztatót!

@gourManka:
Kedves Anyuka!
Köszönöm kérdését, sokakat érintő probléma most az óvodai beilleszkedés, beszoktatás témája. Tudom, bárhogy is igyekszik a szülő felkészíteni gyermekét és sajátmagát is az első ”nagy leváláshoz”, amikor bekövetkezik, szívet tépő tud lenni. Évente átéltem ezt a gyerekekkel, szülőkkel egyaránt és megértem Önt. Ezt a gyökeres változást; új, idegen környezet, társak, felnőttek, új szokások, napirend, még tetőzi az a tény, hogy anyától el kell szakadni. Ez a fájdalmas élmény, tiltakozást vált ki /sírás, rossz alvás, esetleg éjjeli bepisilés, hasfájás/ gyakran a gyerekekből. De úgy gondolom, ez természetes, hisz az érzelmileg felfokozott apróságok ilyen módon ”közlik” velünk felnőttekkel- mert szóban koruknál fogva még nem képesek megfogalmazni-, hogy ebből nem kérnek! A beszokás időtartalma egyénileg változó, függ a kicsi gyermektől, a családi háttértől, az eddig ”alkalmazott” szülői neveléstől és sok más dologtól /első benyomás az oviban, tetszik- e az óvónő neki, nagy zaj van- e, sok gyerektárs van, stb,/. Függ attól is, hogy anyán érez- e bizonytalanságot, idegességet, feszültséget a kicsi, mert azt is képes megérezni és ő maga is azzá válhat. Általában ez a kezdeti nehézség 2- 3 hét alatt szép lassan, folyamatosan elmúlik, de van akinél hónapokat vesz igénybe. Pl.: túl szoros anya- gyermek kapcsolat esetén, túlzott féltés miatt, óvodai módszerek idegensége, helytelen módszerei miatt, de ez nem számottevő. Ha a csöppségek, mint az Ön kislánya is jó kezekben van, akkor ez a természetes ellenkezési időszak nem fog sokáig tartani. Amikor az ovi már nem lesz számára olyan újdonság, akkor esetleg újra közli majd, hogy már nem akar járni, de ez is átmeneti jelenség szokott lenni. Csakúgy, mint egy esetleges 2- 3 hetes hiányzás betegség, szünet utáni újrakezdésnél is fennállhat ilyen ódzkodás az ovitól. Ha egy kicsi gyerek már képessé válik megtalálni helyét, szerepét a kortárscsoportban, igényelni fogja az óvodába járást, ahol játszva tanulja a gyermekéletet! Az alvás miatt a leggyakoribb az óvoda ”megutálása”- ezt szintén gyakorlatból tudom; régi ovisaimtól. Azért nem szerette sokójuk az ovit, mert aludni kellett. Az új óvodásokkal tudatosítani kell mindig, hogy ez csupán délutáni pihenő, ne legyen kötelező az alvás, mert úgy hiszik, főleg a beilleszkedés időszakában, hogy ott maradnak éjszakára is, szüleik nélkül és ezért rettegnek tőle.
Kedves Anyuka! Kérem ne legyen bizonytalan, kislánya viselkedése természetes a mostani helyzetben, és természetes módon sikerül is beszoknia türelmes, együttérző, megértő támogatásával.
Üdvözlettel:
Jusztina