Gyakran, értelmetlen viták alakulnak ki arról, hogy egy gyermek iskolaérett-e vagy sem. Más véleménnyel lehet egy szülő, egy óvónő, egy tanító - ami természetes, hisz más szemszögből látják a dolgot. Előfordul az is, hogy ebből konfliktus támad a vitázók között: mást szeretne az iskola, az óvoda, a szülők. A legfontosabb, véleményem szerint mégis az, hogy megegyezzenek abban, hogy a gyermek érdekében történjen minden, nem sérülhet meg alakuló személyisége a felnőttek rossz döntése miatt.
Felvetődik az is, hogy mi az, hogy érett? Mikor érett valaki?
.jpg)
Érettek vagyunk-e mi, felnőttek mindig tetteinkben, munkánk során, magánéletünkben, döntéseinkben?
Elgondolkozva ezen talán rájövünk, a kisgyermekeknél sem tudjuk egyértelműen megállapítani azt a fokot, pontot, hogy ”no most vált éretté az iskolára”.
Ideálisan nézve egy gyermek akkor képes alkalmazkodni az új iskolai életmódhoz, amikor testileg korának megfelelően fejlett, érzelmileg kiegyensúlyozott, társaival, környezetében élő felnőttekkel jó a kapcsolata, megérti a neki szánt feladatokat, saját képességeinek megfelelően igyekszik megoldani, érthetően beszél, alapvető magatartási formák birtokosa és alkalmazója.
Lényeges és mérvadó az alkalmazkodás és nem a gyakran értelmi színvonalat, intelligenciát mérő felmérés.
Fontos figyelni a gyermek:
- helyzetmegértésére; pozitív élmények érik az iskolai előkészületről, már várja az új helyzetet, készül rá, koránál fogva belső kényszer alakul ki benne, többet szeretne tudni az egészről.
- a feladattudata: rá képes-e hangolódni a kapott feladatok elvégzésére, végig tudja-e csinálni /figyelme elterelődik, megunja/.
- nagyobb kitartásra: tudja magát szabályozni, nem terelődik el figyelme, különféle ingereknek ellenáll /ha rajzol, félig készen nem hagyja ott és megy játszani/.
- teljesítmény igényére: új jelenségként kialakul benne az a feszültség, hogy elsajátítson egy készséget /pl: írás, olvasás, vers végigmondása/, ügyességet /pl: festés, tornagyakorlat/ tudást /több ismeret befogadása/ és ezzel létrehozzon valamit.
Az iskola az alkalmazkodási követelmények mellett az intézménybe kerülő gyermektől bizonyos értelmi képességeket is elvár: emlékezeti befogadást, a felidézés készségét, a minta követését. Az egészséges értelmű 6- 7 éves gyerekek ezeknek a követelményeknek általában megfelelnek, sőt vizsgálatok igazolják, hogy értelmi fejlettségüket tekintve, előbb válnak ”iskolaéretté”, mint viselkedésükben.
A sokrétű alkalmazkodási követelményrendszer nem okoz gondot és néhány hónap alatt kisebb zökkenőkkel beszoknak a gyerekek az iskolába!
Ebben nagyon fontosak a szülők, pedagógusok nevelési módszerei, eljárásai és szeretetteljes türelmük, gyermek iránti érzékenységük, bizalmuk, a gyermek egyéniségének tisztelete.
”..a gyerekkel való együttélés a felnőttet is gazdagítja. Szeretetet kap maga is, figyelmet, ragaszkodást. Erősödhet humorérzéke, megfigyelőkészsége; a gyerek remek játszótárs lehet- játszani lehet vele az életet, s ezzel egyszeriben minden más megvilágításba kerül.”
/Horgas B.- Levendel J.: Gyerekek közt- részlet/
Ezzel kívánok minden nagycsoportos, leendő iskolásnak és szüleinek sok sikert és jó döntést.
Jusztina
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
