Az ünnepek előtt két héttel már készülődünk a húsvétolásra. Több tavaszi verset, mondókát, rigmust ismerhetnek meg a gyerekek és a fiúk a ”felajánlott” locsolkodó versekből választhatnak maguknak. Az ünnepkörhöz tartozó tavasz is megihleti a festeni, ragasztani, varrni, rajzolni szerető ovisokat. Ilyenkor festünk barkát, színes tafettpapírból ragasztunk tulipánokat, varrunk kis papírkártyára- előre kiszúrogatott lyukakba hímző fonállal nárciszt, napocskát, színes papírszeletekkel ragasztunk tavaszi kertet, virágzó fát festünk vagy csak fát és pattogatott kukoricából rögzítünk rá virágokat. Sorolhatnám még a sok technikát, amelyekkel szívesen tevékenykednek a gyerekek, még a fiúk is, akik meglepően szívesen varrogatnak, origamiznak.
Aztán előkerülnek a húsvéti jelképek; tojás, bárány és különböző módon festjük, karcoljuk az előre kivágott kisebb, nagyobb tojásformákat, lisztgyurmából készítünk süteményeket, báránykát, amire vastag fehér papírcsíkokból sodrunk bundát. Az ünnepet megelőzően sokat beszélgetünk a húsvéti népszokásokról, történeteket hallhatnak tyúkanyóról, a nyuszikról, a locsolkodási szokásokról. Népmesékben, verses mesében /Zelk Z.: A három nyúl/ ismerkedhetnek meg a húsvéthoz kötődő tréfás állatfigurákkal.
A szülők szívesen hoznak be ilyenkor kérésünkre kifújt tojásokat /kukót/, amit aztán hímes tojássá varázsolunk, húsvéti fácskát készítünk /vázába tett barkákra kötözzük fel a színes tojásokat, kivágott nyuszi, csibe figurákat/. Ajándékot mindig készítünk a szülőknek is. Legutóbb húsvéti kalácskoszorút sütöttünk, minden kis kalács közepébe egy tojást helyeztünk. Természetesen a lisztszitálástól a tésztagyúrásig, fonásáig a legkisebbek is aktívan közreműködtek. Az ünnep előtti utolsó napon ”nyuszinyom kereső” sétára indulunk, bejárjuk a környező utcákat és ”keressük” a nyuszi nyomát, amelyik a csoki tojásokat hozza!
A lurkók mindig /!/ találnak ilyet és az oviba visszaérve boldog izgalommal mesélik a többieknek hol leltük meg a nyuszi taligájának, lábának nyomait. Ezután következik a tojáskeresés hagyományos művelete! Az ovi udvaron bokrok, fák alá eldugott kosárkákban minden csoport jelével ellátott ajándék várja a tojást kereső gyerkőcöket. Nagy az öröm, mikor valaki megleli a saját csoportja jelét a kosárban /a mienk csiga/! Ebéd előtt következik a locsolkodás, a fiúk a mosdóban vizet merítenek kis kancsóba, a lányok bent várják őket és eljátsszuk a locsolkodást. Bekopognak a fiúk, a lányok verset kérnek tőlük, majd jön a vízzel való spriccelős locsolás, van nagy visítás, játék. Ezután az ebéd is jobban esik! A lányok ebédhez minden fiúnak apró ajándékot /festett tojást, rajzot, kis figurát adnak/.
Ilyen ”mozgalmas” nap után nem csoda, ha még óvodából hazafelé is kedvenc versikénket fújják többen a gyerekek közül:
Tapsifüles nyuszikának
nagyon sok a dolga,
piros tojást, hímes tojást
szerteszéjjel hordja.
Hordjad, hordjad, kis nyuszikám,
kéket is, tarkát is,
nekem is van egy kosaram,
belefér még száz is!
Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
