Óvodai példák a testbeszéddel kapcsolatban:

- Óvodai beiratkozásra érkezik egy anyuka 3 éves kisfiával. A kicsi, bemutatkozásánál anya háta mögé bújik, arcát két tenyerével el is takarja- jelzés számomra; félénksége arra készteti, hogy eltakarja arcát előlem, mert idegen vagyok számára és láthatatlanná szeretne válni, még fél tőlem.

- Új kislány kerül hozzánk a csoportba, kedvesen invitálják a gyerekek, jöjjön játszani- egyikőjük még a kezét is megfogja - ő elrántja, lefelé néz mereven, senkivel nem teremt szemkontaktust, egy pillanatra sem néz fel, körül- jelzés; bizalmatlan, még fél az új környezetétől, el szeretne bújni előlünk.

- Mesélek a szőnyegen ülve a gyerekeknek, a legkisebb és legfiatalabb kisfiam mese közben csöndben odamászik hozzám és hang nélkül elhelyezkedik az ölemben, egész testével nekem dőlve- jelzés; tetszik neki a mese és örömét, elégedettségét a fizikai kontaktus e módjával erősíti meg.

- Két kisfiú összezördül egy kisautó miatt, képtelenek megosztozni, ami tipikus is ebben a korban- egyikőjük hozzám szalad, gyorsan, felületesen lélegezve a szokásosnál hangosabban, hadarja, hogy Tomi nem adja át az autót- jelzés; ingerültté, idegessé vált, fél, hogy nem sikerül elérni ”célját” /az autót/ és ezt így nyilvánítja ki.

- Új óvónő kerül csoportunkba, nagyon megtetszik neki az egyik 6 éves kislány, aki bájos, szolíd gyermek, de amikor egy homlok-puszit szeretne adni neki, hátralép és elfordul- jelzés;  a személyes terébe még nem engedi be az új, idegen felnőttet, még nem ismeri, nem bízik benne.

- Magatartása miatt magamhoz hívtam egyik 7.éves nagyfiamat - több felszólítás ellenére is elrontotta társa legó építményét- elém állt csípőre tett kézzel, nagyra kerekített szemekkel és szorosan zárt szájjal, állát felemelve. Jelzés; dühös, haragszik rám a helyzet miatt és dacossá vált, fél a büntetéstől.

- Egy kislányunk, aki általában, derűs, kedves szokott lenni, a csoportszoba sarkába húzódva leül egy székre, összefont karral, előre dőlve és nem játszik, nem szól társaihoz. Jelzés; most nem akarja, hogy zavarják, boldogtalannak érzi magát, valami baja van, igyekszik magát bátorítani /összekulcsolt kéz, magát öleli/.

- Fájdalmas arccal, pocakját dörzsölve jön reggelente oviba édesanyjával egy 4 éves kicsi lány, nem sír, de arca eltorzul.Jelzés; ideges, mert az őt egyedül nevelő anyja itt hagyja, pedig szabadnapos és szeretne vele maradni, keveset vannak együtt. A fájdalom, amit érez valós, bár a valódi ok inkább lelki, mint testi- anya elmegy nélküle.

Ezeknek a jelzéseknek a folyamatos figyelemmel kisérése, figyelembevétele sok-sok segítséget ad a kisgyerekek megismerésében és továbbfejlesztésükben.

Otthonra is ajánlom és fontosnak tartom hogy ezekből a jelekből olvasni tudjunk, mert akkor szülőként is megfelelően tudunk reagálni és segíteni gyermekünknek érzelmi fejlődése során.

Folyt. köv.

 Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?