Egy alkalommal azt kérdezte tőlem valaki, hogy mennyit szükséges kisgyermekével otthon foglalkozni, amikor csak kizárólag vele törődik. Először meglepett a kérdés! Aztán gondolkodni kezdtem rajta és már nem is tartottam olyan meglepőnek. Ma, amikor beosztjuk, beosztják időnket, rohanva élünk, dolgozunk, esetenként alig jut időnk a családra, gyerekekre, magunkra…amikor annyi stressz ér, rajtunk kívül álló okok miatt idegeskedünk, nő körülöttünk a bizonytalanság - ”válság van”- harsogják naponta a fülünkbe .. és amikor estére már energiafogyottan, fáradtan ülünk le, bizony jogos lehet a kérdés!

Mikor és mennyit legyünk együtt apróságunkkal? Talán szerencsésebbek azok az édesanyák, akik velük lehetnek egész nap? A gondozási teendők, főzés, mosás, háztartás mellett még családanyaként, lelkitársként is helyt kell állni. Jó lenne nemcsak az otthoni, a gyermeknevelési gondokkal megbirkózni, hanem kicsit elmenni valahová, csak önmagunkkal foglalkozni, vagy barátainkkal kicsit kikapcsolódni, lazítani. Valami mégis azt diktálja, hogy anyaként, társként, háziasszonyként minden energiánkat beleadjuk az otthoni élet jobbá tételébe. Így kicsink fejlődésével foglalkozva valóban felmerülhet ez a kérdés.

Mindezek tudatában mégis azt válaszoltam a fiatal anyukának, hogy amennyit csak tud, annyit foglalkozzon gyermekével. Mert amilyen igényt kialakítunk, kifejlesztünk bennük, annyira fogják várni a velük való foglalkozást. Ezalatt a közös játszást, programokat, rajzolgatást, gyurmázást, képeskönyv nézegetést és ezernyi olyan tevékenységet  értek, ami elősegíti  minden téren, érzelmileg, értelmileg a gyermeki fejlődést.

Van, amikor a szülők ”túl sokat adnak” /játszóház, nyelvóra, külön torna, néptánc, stb./, túlzott ingerhatások érik a kicsit, siettetik, sürgetik fejlődését. Talán számára túl bonyolult, tömény ismeretekkel, élményekkel szembesítik és kialakulhat az ún. értelmi, érzelmi túltelítettség, azaz képtelen érdeklődést mutatni újszerű dolgok iránt és leblokkolhat emiatt.

Ennek ellenkezője az ún. ”hiányhatás”, amikor a kicsi gyerek nem kapja meg sem érzelmileg, sem értelmileg az életkorának megfelelő ismereteket, érzelmeket, törődést, lehetőséget arra, hogy mindennap valami újat tanuljon a felnőttektől.

A legtöbb szülő azonban - jól ismerve saját csemetéjét - megtalálja a kettő közötti egészséges mértéket és egyéni lehetőségeket teremt a fejlődéshez. Naponként is igényli minden kisgyerek, hogy anya, apa csak vele foglalkozzon, ennek időtartama változó. Lehet tartalmasan eltöltött 2o perc vagy 2 óra is!

Az a fontos, hogy az 1- 2- 3 vagy 5- 6- 7 éves gyerekek játékokba építve, játékosan jussanak új, számukra fejlesztő hatású ismeretekhez, tapasztalatokhoz, szülőkkel eltöltött élményekhez! 

Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod,hogy: 
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását?
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?