”Fut a kicsi felhő, tereli a szellő,
gomolyog a forró nyár,
ha szomjas az erdő, esőt ad a felhő,
megenyhül a forró nyár.” /lengyel népköltés/
A nyár lassan kiteljesedik, a gyümölcsöket megérleli, új kenyér készül a learatott beérett búzából, a kismadárfiókák felnőnek a nyári lombok alatt és a forró szél vígan nyargalászik a mezőkön. Jólesik ilyenkor a hűs vízben lubickolni, nagyokat kirándulni, rácsodálkozni a természet ezernyi apró csodájára. Ennek jegyében ”gyűjtögettem” néhány verset,- mint a méhek a virágport, hogy édes- lépes méz váljon belőle- hogy színesítse, szórakoztassa olvasóit, főleg a gyerekeket.
Ess, eső, ess
/orosz népköltés/
Ess, eső, ess!
Anyóka répáját,
apóka búzáját,
lányok lombvirágját,
eső, fürösztgesd!
Osvát Erzsébet: Brekeke
Brekeke,
brekeke,
szomszéd,
nincsen melege?
Befűtöttek
fent nagyon
Majd megsülök a napon.
- Ejnye, ejnye,-
brekeke,
Elment tán a
Kend esze?
Ha nem bírja
a napot,
tegyen fel egy kalapot.
Kányádi Sándor: Víg volt
Víg volt
míg volt
néki kedve,
mostan
el van
keseredve,
se meggy,
sem egy
szem cseresznye
mibe
bele-
csipegetne.
Majd fölvidul a rigó,
ha megérik a dió.
Várnai Zseni: Nyári zene
Kis pacsirta zeng az égen,
bárány béget puha réten,
lubickol a kis halacska,
simogatja a patak habja.
Sárgarigó lombok árnyán
fuvolázgat fuvoláján,
illatot sodor a szellő
lassan száll a fehér felhő.
Bogár zümmög, döng a méhe,
be szép is a nyár zenéje!
Dalolj te is, kis virágom,
mint a madár fönn az ágon.
Szilágyi Domokos: Két nyári mondóka
I.
Búzatenger!
Tenger búza!
Aratógép
átalússza.
Cséplőgépből
aranysárga
gabona hull
ezer zsákba.
Malomkerék
forog vízben,
lesz már elég
kenyérlisztem.
II.
Mag, mag, búzamag,
benne aluszik a nap.
Szár, szár, búzaszár,
tehén alá szalmaszál.
Szem, szem, búzaszem
holnap lesz új kenyerem.
Csanádi Imre: Nyárdicsérő
Nyár, nyár, nyár,
sárgul a határ-
búzapászta,
rozspászta,
kukorica tarkázza,
rajzik a sok lepke,
zümmög a méhecske-
bőség, bőség,
tied a dicsőség!
Szilágyi Domokos: Új kenyér
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
Honnan van az új kenyér?
Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget.
Szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte
Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.
Tarbay Ede: Cipósütő mondóka
Parazsad süssön,
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss, kedves
kemence.
