Mondókák a természetről, őszutóról:
Hova tegyem a sapkát,
hogy megleljem reggel,
reggel,
mikor a nap felkel?
Tedd ide, tedd oda
tedd az ágy lábára,
ott megleled reggel,
mikor a nap felkel.
/magyar népköltés/
***
Őszre fele van az idő,
tarjasodnak a kis felhők,
sírdogálnak a bárányok,
mert nincs nekik édesanyjok.
Ne sírjatok, kis bárányok,
van még nektek jó juhásztok,
jó gazdátok, jó juhásztok,
aki gondot visel rátok.
/magyar népköltés/
***
Hull a dér, jön a tél,
daru, gólya útra kél.
***
Ősz a szomorú,
Tavasz a mosolygó,
Nyár a nevető,
Tél a didergő.
***
Kár, kár, Varga Pál,
Nem kapál, nem kaszál,
Csak a lányok után jár.
***
Október borhozó,
November télelő,
December télidő.
***
November őszutó
December havazó.
***
Morcos, borús, vén november,
de azért csak rendes ember!
***
.jpg)
Vadludak úsznak sorjában,
tolluk reszket a tócsában.
Hullik, roppan a fák lombja,
mókus búvik az odvakba.
