A kisgyermekkori agresszivitással kapcsolatos témára több szülő reagált. Így sikerült véleményünket kicserélni és beszélni a problémáikról.
Az egyik leggyakrabban felvetődő kérdés az volt, hogy amikor mégis bekövetkezik pl.: testvérek közötti konfliktus; vita, veszekedés, esetleg verekedés- akkor mit és hogyan érdemes tenni a családi béke érdekében?
Ha minden odafigyelés és szülői igyekezet ellenére is kialakulnak ellentétek testvérek között, milyen módszerekkel lehet ”rendet tenni” köztük? Melyek azok a fegyelmezési praktikák, melyek hatékonyan működhetnek ilyenkor?
Mindannyian tudjuk, hogy minden kicsi gyerek más és más, még akkor is, ha testvérek. Önálló, egyéni vonások, tulajdonságok jellemzik fejlődésben lévő személyiségüket; azonos dolgokra is képesek másképpen reagálni, koruknak, fejlettségüknek, vérmérsékletüknek megfelelően. Az is ismeretes, hogy a gyerekekre mekkora hatást gyakorol a testvérek megjelenése, megszületése- még az is hányadik gyermekként születtek! A kibővülő családban ki kell alakítanunk számukra azokat az együttélési szabályokat, melyek változóak családonként, de vannak általános alapkövetelmények, amelyek mindenkire vonatkoznak.
Nincs együttélés, szabályok nélkül és erre a legapróbb kortól nekünk szülőknek, vagy az oviban, iskolában a pedagógusoknak kell megtanítanunk a gyerekeket.
Ilyen szabályok:
1. Védelmük a veszélytől - egymás testi épségében vagy önmagukban kárt ne tegyenek, ne verekedjenek.
2. A dolgok tiszteletben tartása /a tárgyak, a környezet/ ne romboljanak értelmetlenül vagy szándékosan.
3. Mások jogainak tisztelete; testvérek, családtagok, társak személyes jogainak elismerése - pl.: személyes holmi elvétele, játékok szétrontása, egymás zavarása/.
4. A fizikai, érzelmi durvaság, a csúnya beszéd megtiltása.
Már a legkisebbek számára is érdemes körvonalazni, célszerű egyszerű, világos, számukra érthető és határozott szavakkal kísérni ezeket a nevelő szándékú és célzatú korlátozásokat. Hisz akkor tudjuk megtanítani őket az általunk jónak vélt szabályok, korlátok megértésére, elfogadására és betartására, ha azt ”gyereknyelven” tesszük és nem intézzük el azzal, hogy ”a veszekedést fejezzétek be!”, ”azonnal hagyjátok abba a vitatkozást!”.
A szabályok, határok betartása nem jelenti azt, hogy nem élhetnek szabadon a családban a kisgyerekek, de az értékrendünk szerinti élést meg kell tanulniuk tőlünk!
Folyt. köv.
.jpg)
