Márciusi tarisznya - tavaszi versek óvodásoknak
Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?
- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?
- Megmondhatom én ezt néked:
még a tavasz föl nem ébred…
- Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet?
- Túl az Óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon…
- Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?
- Három szellő kergeti.
másik három öltözteti,
rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,
ha elindul, olvad a hó
szalad előtte Télapó!
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj
új tavasz,
jégtörő,
sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle
madarat
víg versre tanító!
Szalai Borbála: Búsul a tél…
No, öreg tél,
csomagolj és
indulj szépen!
Melengető
nap ragyog már
fönn az égen.
Március is
félúton jár:
nem maradhatsz!
Át kell adnod
helyed az
új tavasznak!...
Búsul a tél-
ereszekről
hull a könnye,
úgy pereg, mint
kalárisnak
fényes gyöngye…
El is tűnik
a gyöngyfüzér
észrevétlen-
s megmozdul egy
picinyke rügy
bölcsőjében!
Gyárfás Endre: Ébresztő
Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem
a hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az év reggele:
a kikelet.
Tordai Jolán: Hóvirág
Csoszog a vén Télanyó
kötényéből hull a hó.
A hóvirág felébredt,
erdőt lát, szép fehéret.
Kis sapkája, új ruhája
miként a hó, fehér lett.
Csilingelő jégcsapok
így köszöntik: jó napot!
Üdvözlik a téli fák:
jó, hogy itt vagy, hóvirág!
Sarkadi Sándor: Tengelice
Hallod-e te
kencefice,
tarka tollú
tengelice!
Hegyek, völgyek
hólepettek,
mitől olyan
jó a kedved?
Jutott egy kis
gezemice,
attól szól a
recefice?
- Nem felel a tengelice,
fújja, amit súg a szíve.
Márciust fúj februárban,
csőrében is napsugár van.
Jégcsap csurran, víz csilingel,
kikeleti szél kilincsel.
Eshet még hó, fagyhat is még,
de a tavasz megjön ismét!
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom virágom,
mi újság a világon?
- Végetért a hosszú tél?
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét.
Tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez, virágom!
Molnár Lajos: Fűzfaágon barka billeg
Március,
te bolondocska,
térdig érő
tavaszocska!
Napfény ragyog…
esik,… havaz…
nem tél már,
de alig tavasz.
Fűzfaágon
barka billeg,
bokrok alján,
cirmos fényben
ibolya mosolyog
kéken.
s azt csipegi
a veréb is,
egész nap
dalolom én is.
… Márciuska,
bolondocska,
térdig érő
tavaszocska!
Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderült az ég fölöttünk,
ha te nyílsz!
Osváth Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
mindhármukon hátizsák,
jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek,
cipeli a meleget.
Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.
Sallai Ferenc: Rügyet robbant
Nézd csak azt a
kicsi fát:
rügyet robbant
minden ág.
Én is ág,
te is ág.
kivirágzik
a világ.
Szilágyi Domokos: Tavasz
Zöldülni tanul a fű,
Nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.
Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá- na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.
Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyognak hada, nézd!
Még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.
Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
Szilágyi Domokos: Olvadás
Csirr-csurr,
csöpög az eresz,
háztetőről a hó lassan
földre szekerez,
szelek dalolnak-mulatnak,
kurjongat a szélben az ablak,
Tavasz tündér lakomázik,
folyik a lé
Hencidától Boncidáig!
Kányádi Sándor: Tipegő kislibák
Tipegő kislibák
kiscsibék
csipdesik már a
fű hegyét.
Báránykák, kisgidák,
hipp- hopp- hopp,
tavaszi táncot
ropjatok!
Kányádi Sándor: Aranyeső /részlet/
Kinyílott a tavasz- leső
kertekben az aranyeső.
Megjöttek a „”kell-e dió”-t
kiabáló sárgarigók.
Csupa fitty- fütty, csupa ticcs-taccs,
”azért mit kérsz?” ”ezért mit adsz?”
Kert és erdő most egy zajos
zsibvásárhoz hasonlatos.
Jönnek újra új érkezők,
csivitelők, kerepelők,
s túlharsogják a berekedt,
ágrólszakadt verebeket.
