Nyári versek, mondókák óvodásoknak
”A nyár rózsát hoz a világra”
Ebben az évszakban vannak a gyerekek a legtöbbet levegőn, a természetben. Ezernyi dolgot figyelhetnek meg, amit a nyár ”ad”; a természeti jelenségek, mint az égdörgés, kánikula vagy a szivárvány- a növények, bogarak, madarak mind közelebb kerülnek, megismerhetővé válnak, ha felhívjuk rájuk figyelmüket, felkeltjük érdeklődésüket. Egy-egy nyári vers, mondóka még maradandóbbá. varázsolja a látottakat ,a közvetlen élményeket.
Osváth Erzsébet: Szállnak erre, szállnak arra
Sárkány száll
magasba,
lepke száll
virágra,
a madarak csivitelve
szállnak ágról ágra.
Csillog- villog
kéklik
szitakötők
szárnya,
a tó fölött repdesnek,
szúnyogokat kergetnek.
Szilágyi Domokos: Lepke- dal
Apró lepke,
öttyöm- pöttyöm,
letelepedett egy
harmatcsöppön,
arcát mossa,
s hogyha szárad
derekára teker egy
sugár- szálat.
Mándy Stefánia: Nyári fény
Talpig aranyban
a házak, jegenyék-
piros szerencse
édes cseresznye
gurul eléd.
Meggy, eper, málna,
sok bűvös zamat-
a nyár szíve rőten
lobog a fényzöld
lombok alatt.
Izzóbb, magasabb
az ég kupolája-
fürj, fecske árnya,
búzakék ünnep
hull a világra.
Kányádi Sándor: Nyári zápor
Virágon lepke,
tarka pillangó,
körüle zümmög,
dong a dongó.
Fű, virág, minden
áll mozdulatlan.
Izzad a lepke,
olyan meleg van.
”Borul, beborul,
vigyázz pillangó!
Bújjunk, bújjunk el”-
dongja dongó.
Felhő az égen,
borul a napra.
Megáll a lepke
egy pillanatra.
Libbenne szárnya
jaj, de már késő.
Dördül az ég, és
zuhog az eső.
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Aztán a felhő,
ahogyan támadt,
fordít a tájnak
hirtelen hátat.
Kisüt a nap, és
a kis pillangó
szárítja szárnyát,
s dong a dongó.
.jpg)
Lőrincze Pál: Nyár
Gündörszőrű bárányfelhők
futkosnak az égen
szagos fejű virágocskák
hajlongnak a réten.
Tarka szárnyú kis pillangók
napsugárban szállnak
fürge szellő a postása
zöld levelű fának.
Bajuszos szép búzaszálak
kasza alá dőlnek
Bokor alá dolgos hangyák
pihenni leülnek.
Kányádi Sándor: Sütött a nap
Sütött a nap,
a víz dalolt
a víz fölé
virág hajolt.
A virágon
döngicséltek
halk hangú és
kedves méhek.
Nagymessze, fönn
repülő szállott.
De lentről- az is
méhnek látszott.
Osváth Erzsébet. Kánikula
Rekkenő hőség,
kánikula.
Lógó nyelvvel
lohol egy kutya.
Virágok szirmát
belepte a por,
esőre szomjas
fű, fa és bokor.
Levél nem rezzen,
szellő nem matat.
A kert kapuján
néma csendlakat.
Nagy László: Balatonparton- részlet
Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam.
bóbitás nádon
nádi- veréb fészket,
sásbokor alján
kis vízicsibéket.
Senki sem látta,
csak magam csodáltam,
ott a vízpartján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.
Osváth Erzsébet: Szivárvány
Napsugár, ha süt,
esőcsepp pereg,
nézz fel a magasba,
nyisd ki jól szemed:
csodát látsz, gyönyörűt,
hétszín szalagot
hétszínű szivárvány
tündököl, ragyog.
De néhány pillanat
s eltűnik az égen-
mintha csak álmodtad
volna egy mesében.
Sarkady Sándor: Nyár
Dünnyög a dongó,
forró nyár-
álmos a lepke,
lustán száll.
Szitakötő zümmög,
öreg béka hümmög-
záport vár.
Szól a pacsirta,
zengő nyár-
búzamezőben
fürj sétál.
Bókol a búza,
pipacs koszorúzza-
sarlót vár.
Vihar Béla: Aranylepke
Nyáron, nyáron,
egy fiúcska kergetőzik
hetedhét országon,
feje fölött aranylepke,
éppen tizenhárom.
Ha a tizenhárom lepkét
sipkájába fogta,
boldogságát odaírja,
fel a csillagokra.
Szalai borbála: Nyári zápor
Kopott az ég,
perzsel a nap,
szellő piheg
bokor alatt.
De nézd, onnan
nagy fellegek
szürkén, lomhán
közelednek.
Szélük rongyos,
szakadozott-
elnyelik
a tűző napot.
Sűrű, sötét
homály támad,
a fák dermedt
csendben állnak…
Most rájuk ront
vadul a szél,
alélt lombbal
birokra kél…
Dühöng, tombol
a zivatar,
bokrot kínoz,
fákat csavar…
Majd az égi
nagy kupából
kiloccsan
a nyári zápor.
Ferences István: Tündérerdő
Ragyog a nap,
kék az égbolt,
itt a nyár,
a Hargitán
van egy erdő,
engem vár.
Átok alatt
ott él párom:
hógyopár,
kistestvérem,
az őzike
is ott jár.
Hívogathat
messzi tenger,
láthatár,
nem hagylak el
tündérerdőm
soha már.
Markó Béla: Tulipiros tulipán
Tulipiros tulipán,
rózsaszínű rózsa,
kandikáló kankalin,
borongós boróka.
Sündörög a sündisznó,
sósabb lesz a sóska,
varjú varrja dolmányát,
megcsípi a csóka.
Cserélik a cserefát,
megnyírják a nyírfát.
Csuka száját becsukják,
soha ki nem nyitják.
Balla Zsófia: Szúnyogrepülő
Repülőgép:
züm- zümm,
vágtázik az égen,
átzümmög,
mint szúnyog
de nem csíp meg engem.
Szúnyog uram,
züm- zümm,
rajtam lakomázna!
Köröz éjjel.
züm- zümm,
megérint a szárnya.
Szúnyog uram,
zümzüm!
Jól betakarózom,
meg ne csípjen,
/kérem/
amíg ringatózom.
