”Fújdogál az ősz szele”
Mindszent hava - október
Versek, mondókák, rigmusok óvodásoknak és szüleiknek
Az ”őszi tarisznyába” olyan verseket, mondókákat válogattam, amelyek segítségével a gyerekek még érzékletesebben átélhetik őszi élményeiket, tapasztalataikat - szüleik tolmácsolásában.
Petőfi Sándor. Ereszkedik le a felhő
Ereszkedik le a felhő,
hull a fára őszi eső,
hull a fának a levele,
mégis szól a fülemüle.
Záporeső csak úgy szakad,
fülemüle csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja,
megesik a szíve rajta.
-
Zsadányi Lajos: Itt az ősz
Biceg a tücsök,
nem hegedül,
kalapos gomba,
földön csücsül.
Nem villog már a szitakötő
rozsdaszín ősz van
őszi idő.
Dér hull a fákra
ezüstös dér,
ördögszekeret görget a szél.
-
Tordon Ákos: Ősszel
Merre már a fecske,
merre már a gólya,
fátyolos ég néz le a tóra, folyóra.
Ökörnyálon
nyári álom
suhan át
az őszi tájon.
-
Kiss Dénes: Itt az ősz
Itt az ősz,
itt az ősz,
sárgul a
fák alatt,
levélre
kalapál bronzot meg
aranyat.
Kipi- kopp,
Kopi- kipp,
fű zöldje
elkopik,
október
zörgeti
úton a
lépteit.
-
Kányádi Sándor: Kék kikerics a határ
Kék kikerics a határ
s a mogyoró- barka
akkorára nőtt, akár
a mókuska farka.
Fényes, magas lett az ég,
sugarakkal pántos.
Színes szappanbuborék
s a fakó levél szálldos.
Hűs csillagok fényeit
őrzi már a harmat:
itt van az ősz, érkezik
s mindent betakargat.
-
Kányádi Sándor : Elment a nyár
Elment a nyár,
itt az ősz,
reggelente párát lehel
a kis őz.
Elment a nyár, megjött az ősz,
fosztogat,
gyéríti a sápadozó
lombokat.
Reszket a lomb, remeg az őz:
fél, de fél.
pedig nem jár vad erre más
csak az őszi szél.
-
Reinhold Ehrhardt: A kedves kis napsugár
Szelet kavargat a téren,
bágyadtan süt fent az égen
az őszi nap, alig látszik,
faágakkal citerázik.
Ám a réten kacagás száll,
fent repül a papírsárkány!
Október néz: merre jár
a kedves kis napsugár?
-
Kányádi Sándor: Eljött a szüret
Eljött a szüret.
Itt van.
Jó pohár mustot
ittam.
Lepényt is ettem,
édest,
igazi túrós
bélest.
Kongatják, kong a
donga.
Indulok ki a
dombra.
Hátamon öblös
puttony
S még a napból is
must foly.
-
Berencsy Sándor. Október
Megérett a kukorica
elkopott a nap bocskora
vadnyúl lapul bokor tövén
szállni tanul száraz levél
fészkét elhagyja a fecske
lakatot tesz az ereszre
bújik az ősz nagykabátba
éjjel fagy szökik a tájra.
-
Fésűs Éva: Őszi bújócska
A nap az égen hunyni ment.
Árnyékba bújt a tarka kert,
magára húzott hűs avart,
bogarat, lepkét eltakart.
Ugrott a huncut gesztenye!
A kosaramba ült bele,
aztán a dión volt a sor;
sötét pincébe bújt a bor.
A vakond elásta magát,
kaptárba tért a méhcsalád,
a jó kis pók meg színezüst
fonálon gyorsan elrepült.
Tücsök sem szól a fű között
kemencelyukba költözött,
s mire a nap kikandikál,
egy szál virágot sem talál..
Fésűs Éva: Sündisznócska
Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett,
ágyat vetett az avarba
kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
melenget a mohapaplan,
jó puha e földi fészek.
Aludjatok kis tüskések!
-
Elek István: Bodri és a falevél
Utca hosszat fúj a szél,
csörög, pörög a levél,
Bodri kutya elered,
kergeti a levelet.
Kicsi mancsa tapogat,
pofozhatja az utat.
De a levél, a cudar
tovaröppen, elinal.
Bodri dühös szerfelett,
ugatja a levelet.
Aztán gondol egy nagyot,
hátat fordít, s elkocog.
-
Tamkó Sirató Károly: Szembeszél
Hogyha
fúj a
szembeszél,
okos
ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
nagy hidegben,
ősz- esőben,
így játssza ki
a náthát!
-
Bíró András: Medve meg a falevél
Medve brummog
barlangjában,
szél kotorász
a zsákjában.
Mit brummog a medve?
Azt, hogy rossz a kedve.
Mit talál a szél zsákjában?
Falevelet hamarjában.
Medvének mondd:
Nevess medve!
A szélnek meg:
Fújj szelecske!
Medve jön a barlangjából,
falevél röppen zsákjából.
Medve vidám: kacag, nevet,
kergeti a falevelet.
S hogyha kedve
volna hozzá,
bizony, meg is
lovagolná!
No lám! Ily csodát
ki látott?
Medvét, amint falevélen
utazza be
a világot.
-
Bella István: Mondóka
Csitt, csatt, csutka, csütörtök,
kisült- e már a sülttök,
Ha már kisült a sülttök,
én akkorát süvöltök,
hogy rögtön lecsücsültök.
Balázska, a kisördög,
idefut meg odafut,
jól bevágja a kaput,
elviszi a sülttököt:
fújhatjuk a früstököt.
-
Csanádi Imre: Vadgesztenye
Vadgesztenye fának de vastag
az ága.
Szomszédék Gyurija két kezével
rázza..
Potyog a gesztenye kipp- kopp
Kipp- kopp Gyurka,
Tüskés az én bundám
Vigyázz az orrodra!
-
Weöres Sándor: Jön a kocsi
Jön a kocsi, most érkeztünk,
jaj, de nagyon eltévedtünk,
derekasan áztunk, fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.
Jegenyefa ingó- bingó,
rajta ül egy ázott holló,
teregeti csapzott tollát,
keserüli holló voltát.
-
Mondókák
Itt a zápor eleredt,
ázunk mint a verebek.
Szaladjatok, gyerekek,
futok én is veletek!
-
Szeptember jó ember,
Október nagy ember,
November ősz ember.
-
Kár, kár, kár,
Hogy elmúlik a nyár.
-
Hopp, mókuska, mókuska,
vékony, karcsú Mariska,
a verebek tánca, szoknyátoknak ránca.
Most jövünk az erdőből,
a zöld erdő, mezőről,
addig szökdécseltünk,
míg idáig értünk.
-
Badacsonyi rózsafán két szál vessző,
Szőtték- fonták, összeroppantották.
Ropp, ropp, ropp!
-
Bíbici Panna, rákezdi Vince,
akit ér, akit ér, majd elviszi a nagy szél.
-
Erre gyere, ne menj arra,
erre van a piros alma!
-
Esik eső, csepereg,
táncolnak az egerek.
-
Vadludak úsznak sorjában,
tolluk reszket a tócsában.
Hullik, roppan a fák lombja,
mókus búvik az odvakba..
-
Száraz dió, ropogtató,
hegedűszó, muzsikaszó.
Tedd le babám a szűrödet,
Hadd ugorjak egyet véled!
-
Ica- rica, kukorica,
Fogj meg engem, lusta cica!
-
Itt csörög, itt pattog,
három véka mogyoró,
itt csörög, itt pattog
három szekér friss dió.
-
Vékony cérna, köménymag,
jaj, de kicsi legény vagy,
juhaha, hahaha.
Aki mondta utoljára,
az a szamár unokája.
Aki mondta az, az, az,
Te mondtad, hát te vagy az!
-
Aki engem nem szeret,
egye meg az egeret.