Telt-múlt az idő, már jócskán benne jártunk az őszben. Sokat sétáltunk, kirándultunk, közben gyűjtögettük az őszi terméseket; makkot, gesztenyét, szép alakú ágakat, érdekes kavicsokat és minden környezetünkben fellelhető dolgot. Bárhová is mentünk Peti igyekezett mellém furakodni, és fogni a kezem. Hiába szerette volna párjául választani egy-egy gyerek, nem volt hajlandó társai kezét fogva sétálni. A csoportszobai játék alatt is közelemben maradt mindig.
Ha valami miatt kimentem, azonnal felugrott és jött utánam. Ez jellemző az új gyerekekre, ha valamelyikőnket elsőként elfogadnak, akkor követik minden lépését, benne bízni kezdenek. Petinek ebben az új környezetben én jelentettem a biztonságot, lassan kezdett a nevemen is szólítani. Ám még mindig keveset beszélt. Hozzám is, társaihoz meg szinte semmit! Látszott arcán, szemein hogy figyel, érdeklődik, de játékhoz alig nyúlt, nem ült le játszani sem; gyurmázni, rajzolni, festeni a többiekkel. Nem kapcsolódott be, a közös játékokba, sőt a reggeli közös beszélgetéseink és a mesém során is- ez mindennapi programunk; mindenki elmondja, én magam is, mi történt tegnap óta velünk- fogott egy kisszéket és mellém telepedett, szemben a többiekkel.
Egy idő után a cserfes szájú kis Réka lányunk meg is kérdezte- "óvó néni, miért lóg rajtad mindig Peti? És miért nem felel, ha kérdezzük? Nem tud beszélni és játszani sem?" Feltűnt tehát a társainak is, hogy csak én jelentem számára még az óvodát. Szoros ragaszkodása első lépcsőfok a beilleszkedésben. A lassan megnyugvó, magára találó kicsi gyerek erős személyes kötődése az óvónőhöz tipikusan jellemző. De egyre inkább arra kell törekednem, hogy segítsem új kisfiunkat abban, hogy integrálódni tudjon a többiek közé. No, ezt most hogyan magyarázzam el Rékának?!
”Tudjátok,- szóltam az egyre többen odafigyelő gyerkőcökhöz- "számára még új, ismeretlen itt minden. Nem járt bölcsibe, nem sokat találkozott idegen gyerekekkel. Nekünk kell segíteni őt, hogy megszeressen itt. Ha türelmesek leszünk vele akkor ő is megtanul játszani és beszélni veletek." A gyerekek ebbe belenyugodva folytatták tevékenységeiket, de Peti fiunk tényleg elfogadja majd társait? Folyt. köv.
