”Fodros felhők úsznak el felettünk az égen… hópelyheket szórva szét erdőkön és réten”
Fésűs Éva: Mit hoztál december?
Téli erdőn, réten
fehér csend honol.
Didergős december,
vajon mit hozol?
Mélységes tarisznyád
miket rejteget?
Hoztál-e örömhírt,
szép üzenetet?
December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat,
piros ünnepet hoz,
fenyők illatát-
hóember a kertben
kicsípi magát!
Osvát Erzsébet: Az égi pék
Szitálni kezd
az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.
milliárdnyi
hópehely.
Az égi pék habot ver.
Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.
Fekete pont,
fehér pont.
Varjú károg: fázom, fázom!
Fésűs Éva: Téli nyuszi
Nyuszi ül a hóban,
füle, farka fázik.
Kopasz galagonyán
a szél cikázik.
Az egész világnak
hó a takarója,
meleg ólak mellett
sompolyog a róka.
Nyuszi hallgatózik,
hópihés a bajsza,
valahonnan csengő
ezüst neszét hallja.
Karácsonyi erdőn
végestelen végig
széles etetőkön
aranyszéna fénylik.
Viharvert vaddisznók
ázó-fázó őzek,
szép, büszke szarvasok
mind, mind odajönnek.
Ki-ki ropogtatja
vígan a magáét-
Csak szegény fülesnek
nem jutott ajándék.
Édes sárgarépa
éhes nyuszi álma.
Hívja meg valaki
végre vacsorára!
Kovács András Ferenc: Csillagcsengő
Jégcsap csendül, jégcsap cseng-
csillagcsengő égen leng.
Jégcsap csücskén csüngő nesz-
csilló neszből csengés lesz.
Jégcsap csücskén fény csendül-
égen csüngő szél lendül…
Jégcsap csörren, csilló csend-
csokros csillagcsengő csen…
Enyedi György: Téli éjszaka
Ej, csak nem fér a bőrébe
A szél, ez a kelekótya:
Tótágast áll, bohóckodik,
Felpattan a kutyaólra,
Onnét meg a háztetőre,
S ni! Hogy hányja- veti magát!
A vaskakast csikorgatja,
S a kéménybe nagyot kiált.
Hopp! Most esni kezd a hó is!
Ez tetszik ám csak a szélnek!
Kurjant egyet, s megforgatja
A táncos kis hópihéket.
Ott bent meg a csöppnyi házban
Mélyen alszik Jancsi, Böske,
S lábujjhegyen jár az egér,
Hogy a kandúrt fel ne költse.
Bényei József: Hó
Rigók fáznak a lombban,
fényes a friss hó, roppan.
Mosd meg benne az arcod.
Ropog a friss hó, hallod?
A fák között az őzek
elbújnak, kergetőznek.
Utánuk minek futnál?
Friss hóban lemaradnál.
Markolj a puha hóba,
s reggelig álmodj róla.
Farkas Árpád: Decemberi futamodó
Fogjunk össze hébe-hóba,
poroszkáljunk porzó hóban.
Ha eleget poroszkáltunk,
szedjük szaporábban lábunk.
Amíg az ég pelyhet hint ránk,
feszüljön meg a lábikránk,
fussunk havat ropogtatva
völgyet, dombot szuszogtatva,
s szánkóként a hideg tájra
dőljön orrunkból a pára,
hajunk gőzöljön az égre,
trappoló lovak sörénye
lobogjon mögöttünk-vágta!-,
bakancsunknak nőjön szárnya,
s huncut legyen, aki hőköl!
Fussunk ki az esztendőből!
Horváth Imre: Fenyvesek
Félelmes a fenyőerdő,
ha messziről nézed őt,
de nyájasabb nincs közelről,
hívogatnak a fenyők.
Nem láthatod soha sárgán,
zölden hajlik lombja rád,
a beteg is felül ágyán,
ha beszívja illatát.
Fuss a fénylő fenyvesekbe,
hallod águk hogy suhog?
Úgy ugrálhatsz ott kedvedre,
mint a kedves mókusok.
Cseh Katalin: Télbe fordult…
Télbe fordult a világ,
lámpása a hóvilág,
polgára a hóember:
Hó Márton, Hó Demeter…
Hópalota, hóálom,
repülünk a hószánon,
a kezünkben hólabda,
mellettünk áll Hó Kata.
Hósusogás, hóharang,
hógiling és hógalang,
hótündérnyom, hóözön,
hónyugalom, hóöröm.
Balogh József: Virágszirom tizenkettő /részlet/
December, te öregember
nem hagyom, ha szidnak!
Bölcsődben szép karácsony
új esztendőt ringat!
Domb derekán, mint az álom,
gyors a szánom, fut a szánom.
Jeges trónján Télkirály ül,
uralkodik, s dehogy bánom!
Szürke nappal, hosszú éjjel
szél játszik a hópihékkel.
Farkas ordít, csikorog a fagyos hó,
vastagsál és gyapjúsapka most jó!
Madár reszket, vad didereg, fény vacog,
ugyanúgy, mint messzi fönn a csillagok.
Bodnár István: Bolyhos bunda
Bolyhos bunda
bakszekér,
dunyhát húz ma
ránk a Tél.
Földre hajlik,
leng a füst
szánkó talpán
kék-ezüst.
Bagoly oson,
fagy kereng,
gyémánt erdő
kincse cseng.
Törő István: Tél van, tél van
Tél van, tél van, hófúváson,
ablakomon jégvirág van,
ajtómon a szél bekopog,
öklében csüngnek a jégcsapok,
varjak, gerlék előjönnek,
kukoricát csipegetnek,
ropog a hó talpam alatt,
cipőm sarkához is tapad,
bandukolok, körbenézek,
szemlélem a fehérséget,
melyik a föld? melyik az ég?
honnan jön ez a szürkeség?
Hóbundában a fenyőfák
nyulak meséit hallgatják.
I. Kép: John I Andersen, Flickr
