Ovisvilág

Jusztina vagyok, az Ovisvilág tanácsadója. 30 éves óvónői tapasztalattal a hátam mögött szándékom, hogy használható, gyakorlati ötletekkel segítsem és megkönnyítsem a gyermeknevelésed. Ovisvilág


----------------------------
----------------------------

Szeretnéd,hogy óvodás gyermeked érthetően, okosan tanuljon meg beszélni?

Bátran tudjon kérdezni, élményeit szavakba önteni?
Jelentkezz és megtudhatod a
Hogyan legyek büszke szülő sorozatomból,hogy:
-Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde?
-Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását
-Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
:
:


Beszédfejlesztő mini sorozat
Antispam:adataid nem adjuk ki senkinek, bármikor egy kattintással leiratkozhatsz.
------------------

Feedek

Az óvodás gyerekek gondolkodásáról - gyermeki gondolkodás

2011.03.21. 19:06 - ovisvilág

Címkék: gyermek gyermeknevelés óvodások óvodások gondolkodása gyermeki gondolatok gyermeki gondolkodás

 ”Van egy külső világ, amelyből annyi a sajátunk, amennyit látni kívánunk és látni tudunk belőle” /Tatiosz/

 

Nemrég egy anyuka és óvodáskorú kislánya párbeszédének voltam tanúja egy buszmegállóban. A 4 év körüli kislány kérdezgette anyukáját; ”anya, szerinted miért tud a rigó repülni?”- és érdeklődve figyelte a közeli fán ide- oda röpködő feketerigót. ”Mert madár”- jött a válasz. ”Akkor a repülőgép is madár, ő is repül?”- kérdezett tovább.

”Nem a repülő nem madár, csak tud repülni! Fejezd már be ezt a buta kérdezgetést!”- zárta le ingerülten a beszélgetést az anyuka.


Kisgyerekeknek nincs buta kérdése! Ez is egy nagyon okos kérdés volt. Ha ismeretes előttünk, hogy a gyermeki gondolkodás más, mint a felnőtteké. Nemcsak kevesebb tudásanyagot birtokolnak a gyerekek 3- 7 éves korban, hanem gondolkodásuk minősége is eltér attól. 1-2 éves kortól kezdve az értelmi fejlődés során nagy változás jelenik meg náluk, kialakul az ún. képi gondolkodásuk.

Ahogy nőnek folyamatosan nézelődnek a környezetükben, kérdeznek, tapasztalnak, utánoznak /minket/, azonosítanak- megtanulnak szavakat, kifejezéseket, viselkedési szokásokat /otthon és az óvodában/. A különböző szavak, tapasztalatok, élmények emlékképekké válnak bennük. A fejükben megalkotott kép, a külvilág belső utánzása, gondolkodásuk szemléletessé válik. Amikor az emlékező kép megszületik egy kisgyerek fejében, felidézi a számára ismerős dolgokat /mozdulatokat, emberek arcát, tevékenységeket.../, akkor már emlékezik. Ezeket az emlékeket fel tudja használni, mint múltbeli tapasztalatait a jelenben, mint ez a kislány, aki ismeri már a repülőt, látta repülni.
 

Jellemző a gyermeki gondolkodásra még, hogy úgy vélekednek a világ jelenségeiről, mintha mindent szándék vezetne, és mintha minden élő lenne körülöttük /pl. a rollert meg kell verni, mert ”ő” a hibás, amiért elesett vele és megütötte magát, vagy azért lehet vaníliáspudingot kapni a boltban, mert a gyerekek szeretik/.
 

Később, 6-7 évesen már megjelenik a gyerekeknél az egyre uralkodóbbá váló ún. fogalmi gondolkodás. Kezdik érteni egyre jobban az okok összefüggéseit /ha leejtek egy poharat, az össze fog törni…/, de az ok- okozat megértése még nem tisztázódik előttük mindig. Cselekedeteik még nem tudatosak, átgondolásuk; a következmények mérlegelése nem kialakult. Ez később jelenik meg az értelmi fejlődés, a nevelés során. Jellegzetesség még a mágikus világkép, is gondolkodásukban. Még úgy tudják, hogy a csodák, a vágyaik akaratuktól függnek. Világképük sok éves tapasztalatunk, ismereteink alapján alakul ki, pl. arról mi az élő, az élettelen körülöttünk, az álom- valóság közti különbségek megállapítást nyernek.

A kicsi gyerekek sajátos gondolkodásmóddal rendelkeznek, így a világról alkotott képük is más, mint a miénk. Náluk a lehetetlen is lehetséges, a csodák világában élnek- az élettelen dolgok megelevenedhetnek, élővé válhatnak. Elhiszik, pl. hogy a nyuszi kiskocsival hordja szét a bokrok alá a húsvéti tojást, vagy a Mikulás rénszarvasok húzta szánon hozza  ajándékaikat. Elképzelnek dolgokat és úgy gondolják, hogy tőlük függhet azok megvalósulása / /pl. ”jó lenne, ha kisütne a nap, kimehetnék játszani”- ha kisüt, természetesnek véli, mert úgy érzi akarata érvényesült/.
 

Jellemző gondolkodásukban az is, hogy a körülöttük megtörtént eseményeket, történeteket visszafordíthatóként értelmezik. A megtörtént dolgok, amelyek körülöttük történnek csak időlegesek, és egy idő után minden visszaáll az eredeti rendbe, nem véglegesek a változások  /pl. szülők válása esetén, hiszi, hogy apa vissza fog jönni hamarosan, mert ami történt csak egy ideig tart, minden olyan lesz, mint azelőtt/. Az óvodás gyerekek életkori sajátossága még, hogy gondolkodásuk szubjektív.

Fogalmaikban azt kötik össze, ami nekik fontos, amelyek pozitív vagy negatív érzelmeket váltanak ki belőlük. Pl. ”nem akarok nagyihoz menni, mert ott unatkozom”, vagy ”imádok apuval birkózni, ő a legerősebb a világon”. Ebben az időszakban az én- központúságuk erőteljes, én- vonatkozásban élik át a világot, ők állnak középpontban, nem képesek belebújni más bőrébe, átérezni gondjukat, megérteni másokat. Saját személyük fontossága erős, azt igyekeznek tenni és gondolni; ami nekik jó. Ezért pl. nem kell kétségbeesnünk, ha apróságunk ”önzősködik”, irigy- mindent saját magának akar vagy ”elcsen” valamit, hazavisz oviból egy apró játékszert, Az enyém, övé- fogalom, nem tisztázódott fogalom még számára. Ilyenkor meg kell beszélnünk vele miért hibás ez a viselkedés, és mit hogyan tegyen. Gyakran nem képesek a lényeges és lényegtelen dolgokat elkülöníteni még. Pl. ”milyen volt a bábszínház?  kérdésre elmeséli, hogy Gergő, a testvére leesett a székről, és szünetben kapott nyalókát is, ami nagyon finom volt.
 

Mindezek mellett a gyermeki gondolkodás legjellemzőbb sajátossága- a kérdezés. Ez az alapja ismereteinek, a világról, környezetéről alkotott képének. Nagyon fontos, hogy mindig életkorának, fejlettségének megfelelő szinten kapjon válaszokat tőlünk felnőttektől! Így bővülhet ismeret-, és tudásanyaga, így tanulhatja meg- élményei, tapasztalatai mellett- a gondolkodást.

Ezért lett volna jó, ha anyuka, ott a buszmegállóban felelt volna érdeklődő kicsi lányának!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ovisvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr22759974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Belina 2011.03.22. 10:21:14

Kedves Jusztina!
Nagyon sok használható információt kaptam már öntől, ezért is kerestem meg a problémámmal. A segítségét szeretném kérni. 2. éves óvodapedagógus hallgató vagyok. Játékpedagógiából azt tanuljuk, hogy szabad játék közben nem dicsérünk, nem avatkozunk közbe, még indirekt módon sem. Viszont a gyakorlaton a pedagógusok, nem így tesznek. Amikor elmondtam, hogy a pedagógus legfőbb feladata a szabad játék feltételeinek megteremtése (hely, eszközök, légkör) és ezenkívül a gyerekek megfigyelése játék közben, akkor nagyon "kiakadtak". Ezért a gyakorlati héten egész másképp kellett viszonyulnom a gyerekekhez (ahogy a pedagógusok elvárták), mint amit a vizsgáimon mondok majd. És a hospitálási naplómat sem volt könnyű úgy megírni, hogy mindkét "oldal" képviselőinek megfeleljen. Természetesen nem vagyok ezzel egyedül, hiszen az évfolyamon legtöbben szembesültünk ezzel a kettősséggel. Érdekelne erről a véleménye. A gyakorlatban mi a jobb? Gondolom valamiféle középutat kellene találni....
Köszönettel: Katalin

ovisvilág 2011.03.23. 18:32:41

@Belina:
Kedves Katalin!
Nagyon szeretnék segíteni, hisz a legfontosabb óvodáskori tevékenység témája okoz problémát Neked /bocs a tegezésért, nem szeretek magázódni!/ és évfolyamtársaidnak. Az egész szakma vitatkozik évek óta felvetéseden és több alternatíva született /ik/ erről.
Az ideális és legoptimálisabb az a verzió, amelyet tanultok, de az óvodákat ”mentve” véleményem szerint nem mindig, és mindenki képes kivitelezni a gyakorlatban, értelmezésben nagyok a különbségek. Gyakran felvetődő kérdés az óvónők körében a szabad játék- részt vegyünk- e benne, ha igen akkor meddig, mennyire, irányításra szükség van- e, bele kell-e szólnunk vagy hagyjuk őket ”szabadon” azt tenni, amit szeretnének. Egyetértek azokkal a véleményekkel, mi szerint a kisgyerek dönthesse el, hogy mit, mikor, mennyi ideig és milyen játékot játszik! Ez az ő döntésük legyen, hisz óvodáskorban már aktív szereplői saját nevelésüknek /elfogadnak- visszautasítanak, megismernek, értelmeznek, véleményük van, szimpátia alakul ki valami vagy valaki iránt, képesek dolgokban dönteni, választani /pl. legoval játszom és nem dömperezek, ”… Ákos a barátom, nem Peti” …stb./. A mi ügyünk és teendőnk- ahogyan írtad is- a hely, idő, eszközök és a megfelelő légkör megteremtése játékuk számára. Ismeretes viszont, hogy a mai gyerekek játéka megváltozott, hisz a világ is. Másként és mással szeretnek játszani a kicsik, hat rájuk a környezetükből rájuk zúduló megannyi pozitív és bizony ”negatív töltetű” információ, élmény, tapasztalás, gyakran megszűrés nélkül /ami megint a család és a mi feladatunk/! A játékhoz a hely részben adott /csoportszoba/, de jó dolog a ”kuckósítás”- el tudnak húzódni, elmélyült játékot játszani, az idő- minél több-, annál jobb- ez az óvoda programjától, a napirend folyamatosságától, rugalmasságától függ. Az eszközök már kapcsolódnak az óvó néni kreativitásához is, hisz a kész játékszerek mellé még számtalan eszközt tudunk készíteni- közösen, akár- a kicsikkel /báboktól a csutkavárig/. A légkör fontosságát azért emelem ki, mert nem mindegy, hogy görcsösen vigyázni kell-e egy csöppségnek a nehezen megszokott játékszerére, el ne vegye tőle társa, nem mindegy, hogy harsogva vágtató fiúk ledöntik- e a kisasztalt, ahol babaetetés ”megy”, de az sem, hogy milyen közérzet ”uralkodik” a csoportban és az óvónőhöz való kötődés milyen fokú bizalomra épül.
Visszatérve kérdésedre, valóban káros lenne állandóan irányítani a kisgyerekeket játék közben, de a szabad játék az ő számukra szabad és nem nekünk! A gyakorlatban ez azt jelenti /számomra/, hogy közéjük ülve, figyelve lehet gyűjteni az információkat róluk, lehet választani /tudatosan akár/ egy- egy tevékenységet, és ”saját kedvtelésből játszani” kezdeni közöttük valamit /pl. gyöngyfűzés, színes ceruza válogatás, origami hajtogatás, bábnak ruhavarrás, stb./, de mindezt tudatosan. Nem azért, hogy Katinka vagy Pisti- aki még nem ismeri pl. színeket, azonnal mellém telepedjen és megtanítsam neki. De legyen több ötletem, választani való, elraktározott ismeretem egyenként is róluk, és ha alkalom adottá válik, aknázzam ki. És tényleg gyakorolhatom Pistivel a színeket, ha felkeltem érdeklődését /amit direkt nem szeretnék, ha ma nem majd holnap/ és motiválódik arra a tevékenységre amelyet kínálok neki.
Kedves Katalin!
Nekem ez az a középút, amelyet említettél és számtalan kolléganőnél is! A különböző, alternatív programokkal tevékenykedő óvodákban ez változó. Arra kérlek, hogy jelenleg próbálj megfelelni annak a kettősségnek, amit ”követelnek” tőled, de kikerülve a gyakorlati életbe a gyerekek közé, úgy tegyél, hogy játék közben, játékba ágyazódva nyújts nekik élményeket, ismereteket, egyéni törődést, odafigyelést!
Ehhez kívánok sok energiát, kitartást! Ha bármilyen témában máskor is érdeklődsz, szívesen válaszolok, és elmondom a véleményem.
Üdvözöllek: Jusztina
süti beállítások módosítása